Vándor Kálmán (újságíró, 1898–1949)

(1898–1949) magyar író, újságíró

Vándor Kálmán, született Breitfeld Kálmán István József, névváltozat: Bretfeld (Szombathely, 1898. március 19.[3]Budapest, Terézváros, 1949. december 8.)[4] magyar író, újságíró, a szórakoztató irodalom művelője.

Vándor Kálmán
SzületettBreitfeld Kálmán István József
1898. március 19.
Szombathely
Elhunyt1949. december 8. (51 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzathmáry Aranka
GyermekeiVándor Kálmán
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (37/1-7-38)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Breitfeld Dezső könyvkereskedő és Szele Mária fiaként született Szombathelyen, ahol szülei 1897. június 6-án kötöttek házasságot.[5] Eleinte szülővárosában dolgozott, majd 1922-től Az Újság irodalmi mellékletét szerkesztette, egyben a lap színházi kritikusa is volt. 1924-ben Breitfeld családi nevét fiával, ifj. Breitfeld Kálmánnal Vándorra változtatta.[6] Újságírói tevékenységét 1945 után befejezte, ezután kizárólag irodalmi téren működött. Halálát koszorúér-rögösödés okozta. Felesége Szathmáry Aranka énekesnő volt. Fia ifj. Vándor Kálmán újságíró.

Művei szerkesztés

  • Versek (Budapest, 1915)
  • Colibri (regény, Budapest, 1933, Gong 25.) MEK
  • Tigrisbéke (regény, Budapest, 1940) MEK
  • Trieszti gyors (regény, Budapest, 1940) MEK
  • Báthory Erzsébet (regény, 1940) MEK
  • Mea culpa (regény, Budapest, 1941)
  • Idegen asszony (regény, Budapest, 1943) MEK
  • Kétszer kettő három (regény, Budapest, 1946) MEK
  • Hajnali köd (regény, Budapest, 1947) MEK

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének . . . évi jelentése. Budapest, 1940-1943.
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Budapest, Győző Andor, 1930.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.