Vándorhangyaformák

A vándorhangyaformák (Ecitoninae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik alcsaládja két nemzetség öt nemével. Egyes rendszerezők ezeket a nemeket a nomádhangyaformák (Dorylinae) közé sorolják; az ő rendszereikben ez az alcsalád nem szerepel. E tisztázatlanságból adódóan négy bizonytalan rendszertani helyzetű nemet (a névadó vándorhangya kivételével mindegyik ittenit) mindkét alcsaládnál feltüntettünk.

Vándorhangyaformák
Közönséges vándorhangya (Eciton burchellii) oldalnézetben
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Alrendág: Fullánkosok (Aculeata) Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea) Család: Hangyák (Formicidae) Alcsalád: Vándorhangyaformák (Ecitoninae) Forel, 1893
Típusnem
vándorhangya (Eciton)'' Fabricius, 1782
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vándorhangyaformák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorhangyaformák témájú kategóriát.

Hangyahíd fölülnézetben

Származásuk, elterjedésük

A legtöbb fajuk Dél-Amerika trópusi tájain él (Brehm).

Megjelenésük, felépítésük

Életmódjuknak megfelelően a kolóniában nem csak ivaros hímek és nőstények, valamint ivartalan dolgozók élnek, de a dolgozókhoz hasonlóan elkorcsosult nőivarú katonák is. Ezek rágói (mandibulái) a dolgozók rágóiénál nagyobbak.

A legtöbb faj dolgozói vakok, a szemük egészen elcsenevészedett. Potrohnyelük egy- vagy kétízű, homloklécük közelálló, csápnyelük tövét nem fedi be. Nőstényeik szárnyatlanok. A nőstények és a szárnyas hímek is sokkal nagyobbak a dolgozóknál; testhosszuk nem egyszer megközelíti a 6 cm-t (Brehm). Pygidiális mirigyük nyomjelző anyagokat termel.

Életmódjuk, élőhelyük

Ragadozók. Valamennyi fajuk trópusi (szubtrópusi); hűvösebb égtájakon nem fordulnak elő (Foitzik–Fritsche, p.17.).

Amint ezt magyar nevük is jelzi, nem építenek állandó bolyt. A kolóniát rendszeresen (Brehm szerint nagyjából havonta) új helyre költöztetik, és út közben felfalnak minden ehetőt.

Feltételesen idesorolt nemek

• vadászhangya Neivamyrmex)
• kalózhangya (Nomamyrmex)
• vándorhangya (Eciton)
• Cheliomyrmex
• Labidus

Források

• Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
• Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
• Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.