Egyetemi tanulmányait 1975–1980 között végezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar-orosz szakon. Tizennégy évig (1980 és 1994 között) gimnáziumi tanárként dolgozott, először a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, majd a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. 1986-ban doktori disszertációt írt A parabola problémája Andrej Platonov művészetében címmel. Doktori fokozatát 1988-ban Summa Cum Laude fokozattal szerezte meg. 2000-ben PhD fokozatot szerzett, szintén Summa Cum Laude minősítéssel. Tanított az ELTE BTK -n és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán.
A fordítások mellett az 1980-as évek közepétől haláláig folyamatosan publikált magyar és orosz nyelvű cikkeket, recenziókat folyóiratokban és más orgánumokban.
Önkéntesként többek közt roma és szegény gyerekeket segítő programokban vállalt szerepet.
Szerzője volt a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom CoMMunity elnevezésű honlapjának is. Főleg a TASZ-ban végzett antidiszkriminációs munkája kapcsán közölt cikkeket.
Részt vett a TASZ romaprogramjában, a cigánytelepi kutatásokban is, többek közt Sárospatakon, Sajókazán és más konfliktusos településeken vizsgálták a hatósági bírságolási gyakorlatokat.
A Literatúra hasábjain megjelent "A fordítástól a gyászig" c. búcsúzó sorokat Zeke Gyula írta.[4]
