Vármező (Szilágy megye)
Vármező (románul: Buciumi) falu Romániában, Szilágy megyében.
| Vármező (Buciumi) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Vármező |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457050 |
| SIRUTA-kód | 140388 |
| Népesség | |
| Népesség | 1254 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 13,02 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 336 m |
| Terület | 96,35 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 02′ 41″, k. h. 23° 02′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 41″, k. h. 23° 02′ 55″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szilágy megyében, Zilahtól délre, Meszesszentgyörgy és Nagyrajtolc között fekvő település.
Története szerkesztés
Nevét az oklevelek 1474 és 1500 között említették először Warmezew néven. 1603-ban Warmezeo, 1607-ben Varmezeo néven írták.
1474-ben Vármező birtokosai Dobokai László és fiai voltak, akik birtokukat Besenyei Lászlónak és nejének Katalinnak adták el 50 arany forintért.
1500-ban Derzsei Dobokai Miklós elzálogosította Warmezew és Hidalmás nevű birtokait Hídalmási Huszár Jánosnak.
1600-as 1700-as években a Csáki családnak és rokonságának birtoka volt.
1720-ban csak mint puszta volt nevezve, csak 1720-ban települt vissza.
1837-ben Csáky Gábor rokonsága közül Kornis gróf, Cserey, Hatfaludy, Henter, Mezey, Geréb, Horváth, Székely, Gyujtó és Elekes nemes családok birtoka volt.
1890-ben 1729 lakosa volt, melyből 246 magyar, 4 német, 2 tót, 1424 oláh, 49 egyéb nyelvű, ebből 17 római katolikus, 1468 görögkatolikus, 99 unitáriánus, 2 izraelita. A házak száma 371 volt.
A falunak több patakja is van:Szent György pataka, Mihályné pataka, Egregy pataka. A Mihályné patakának vize vastartalmú, „negyedfél öl” magas „zuhanyát” fürdőnek használták a 20. század elején.
Határrészei közül érdekesebbek: Izbok (lüktető forrás), Cetate (vár), Pojána (erdei rét). Pojánán a régi leírások szerint több felül szűk, de alul annál tágasabb "feneketlen tűzokádó üreg" maradványa van, amibe a "belőtt puskapor hosszan viszhangzott".
Az Izbok határrészen levő forrás soha nem fagyott be, partját örökzöld pázsit szegélyezte.
Nevezetességek szerkesztés
- Görögkatolikus temploma – 1865-ben épült. A régi templomát 1865-ben iskolává alakították át.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 778–781. o. Online elérés
.svg){kind=small}