Főmenü megnyitása

Vásárhelyi Boldizsár (mérnök)

magyar mérnök, egyetemi tanár

Vásárhelyi Boldizsár (született id. Vásárhelyi Boldizsár, Csombord, 1899. augusztus 5.Budapest, 1963. augusztus 7.) magyar mérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1958), a korszerű útépítés hazai úttörője.

Vásárhelyi Boldizsár
1949-ben, felső sor jobbról a második
1949-ben, felső sor jobbról a második
Született id. Vásárhelyi Boldizsár
1899. augusztus 5.
Csombord
Elhunyt 1963. augusztus 7. (64 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1922)
Kitüntetései Kossuth-díj (1958)
Sírhely Farkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhelyi Boldizsár témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

A középiskolát Nagyenyeden végezte majd 1922-ben szerzett mérnöki diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, és 1923-tól 1933-ig tanársegéd volt Zelovich Kornél professzor mellett. 1935-től a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban teljesített szolgálatot. 1928-ban mérnök-közgazdász doktori címet szerez, 1942-ben pedig műszaki doktori fokozatot kapott.

Minisztériumi működése során tagja volt annak az irányító gárdának, amely a modern útépítést meghonosította Magyarországon.

Felügyelte a 8-as főút építését 1936-ban. Részt vett a 15 éves útépítési terv előkészítésében 1937-ben. Szervező titkára volt a II. Magyar Útügyi Kongresszusnak és az 1937. évi osztrák-magyar kongresszusnak.

Magyarország autópálya-hálózatára vonatkozóan 1941-ben készítette el az első szakszerű koncepciót, doktori disszertációjaként.

Részt vett a Ferihegyi repülőtéri gyorsforgalmi út megvalósításában. A háború után forgalomszámlálásokat és elemzéseket irányított a budapesti gyorsvasúthálózat és a közúthálózat kialakítása érdekében. Számos magas kitüntetés birtokosa volt.[1]

Rendkívül sokoldalúan tájékozott és nagy munkabírású személy volt, aki a legkeményebb politikai körülmények között is állni tudta a helyét. Csak a betegség ásta alá munkásságát. Tanítványai, pályatársai a talpig becsületes, kiváló jellemű, segítőkész tudóst és barátot tiszteltek benne. Életműve őrzi emlékét mindenkor.[2]

Fia - Dr. Vásárhelyi Boldizsár - a közlekedéstudományok doktora (1983-ban) (élt: Budapest, 1937. november 15.[3] - 2014.07.30.) szintén mérnök, apja szakmai örökségének méltó folytatója. Szakmájának több területén ért el olyan tudományos eredményeket, amelyek meghatározói a szakma és ezen belül az útügyi társaság tevékenységének. Mérnöki munkájában az alkalmazott matematikusi és zseniális nyelvtudását kihasználva a forgalom, a forgalombiztonság, a nemzetközi úthálózati kapcsolatok, a közlekedési hatékonysági számítások, a fejlett technológiák és eljárások hazai elterjesztése terén és több más területén is maradandót alkotott.[4]

A Farkasréti temetőben nyugszik.[5]

MunkásságaSzerkesztés

Magyarország autópálya-hálózatára vonatkozóan 1941-ben készült el az első szakszerű koncepció, Vásárhelyi Boldizsár doktori disszertációjaként. Az alapelgondolás azóta többször módosult, de megtartotta az eredeti terv alapelvét, amely szerint a hazai autópályák elsőrendű célja a nagyforgalmú szakaszokon a teljesítőképesség biztosítása a tranzitforgalom levezetésére, s erre a célra az országhatárig kiépülő, sugárirányú pályák szükségesek, amelyeket Budapestet körülölelő autópálya-gyűrű köt össze egymással.[6]

KöteteiSzerkesztés

Szakirodalmi tevékenysége igen jelentős. Főszerkesztője volt a Magyar Közlekedés, a Mély- és Vízépítés című folyóiratoknak. Főbb művei:

  • Útépítéstan (Bp., 1951);
  • Vasúti felépítmény (Bp., 1953);
  • Közlekedésügy (Bp., 1959)., ez utóbbi jelentős elismerést hozott számára.[7]

Társasági tagságSzerkesztés

Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia közlekedés-tárgyú bizottságaiban, mint elnök vagy elnökhelyettes. Vezetőségi tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, főszerkesztője a Mélyépítéstudományi Szemlének.

Vásárhelyi díjSzerkesztés

Dr. Vásárhelyi Boldizsár-díjat a Magyar Útügyi Társaság alapította és minden évben két-három személynek ítélik oda. Az első kitüntetésre 1997-ben került sor.[8]

ForrásokSzerkesztés

  1. Vásárhelyi Boldizsár
  2. MILLIARIUM AUREUM – ARANYMÉRFÖLDKŐ. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  3. ifj. Vásárhelyi Boldizsár
  4. MILLIARIUM AUREUM – ARANYMÉRFÖLDKŐ. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  5. [1]
  6. Utak
  7. Vásárhelyi Boldizsár
  8. MILLIARIUM AUREUM – ARANYMÉRFÖLDKŐ. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)