Védelemmotiváció elmélete
A védelemmotivációs elmélet a szervezetet érő viszonylag súlyos fenyegetettséggel való szembesüléskor lejátszódó folyamatot írja le. James E. Maddux és Ronald W. Rogers 1983-ban kidolgozott[1] védelemmotiváció elméletének központjában azok a kognitív kiértékelési folyamatok állnak, amelyek az egészséget veszélyeztető inger megjelenése és az erre adott viselkedéses megnyilvánulás között zajlanak le.
Folyamatai szerkesztés
A szerzők szerint, ilyenkor alapvetően két folyamat indul el:
- amely a fenyegetés értékelésével kapcsolatos
- amely a veszély kezelésével/megküzdésével áll összefüggésben
A fenyegetés értékelésekor az észlelt súlyosság valamint az észlelt veszélyeztetettség felmérése kap elsődleges szerepet, mivel ezek határozzák meg a személy által átélt félelem mértékét, az ezzel való megküzdés pedig kulcsfontosságú az elméletben.
Fontos továbbá részletezni a veszélyeztető tényezőket, melyek alatt a veszély szempontjából kedvezőtlen viselkedésekből származó jutalmak, megerősítések, szokások értendőek, ezek nehezítik a probléma megoldását.
A veszély kezelése során a megküzdési lehetőségek kerülnek mérlegelésre. Az elmélet második szakaszában a válaszhatékonyság és az énhatékonyság/önbizalom kap központi szerepet. A válaszhatékonyság a személy bizalmát jelenti abban, hogy az általa választott viselkedés elvezet a probléma sikeres megoldásához. Az énhatékonyság a személy önmagával kapcsolatos értékelése, hogy képes-e végrehajtani az adott cselekvést, azaz rendelkezik-e a szükséges erőforrásokkal (biológiai, társas, pszichológiai).
Az értékelések eredőjeként fog megjelenni a védekezéssel kapcsolatos motiváció, mely az ezzel kapcsolatos cselekvéseket indítja be.
Hasznosíthatóság szerkesztés
A modellt elsősorban felmérések és alkalmazott kutatások terén használják, elsősorban a személyes egészség javításának kontextusában.
Floyd, Prentice-Dunn és Rogers (2000) [2]egy metaelemzés során 6 fő területet különített el az elmélet felhasználását illetően: rákos megbetegedések megelőzése (17%), edzés/étrend/egészséges életmód (17%), dohányzás (9%), AIDS megelőzés (9%), alkohol fogyasztás (8%), különböző orvosi ellátással kapcsolatos programokhoz való csatlakozás (6%).
Az elméletet a felsorolt nagyobb témakörökön túl nukleáris háborúk, közlekedési balesetek, különféle abúzusok, veszélyeztetett fajok kihalásának és kannabisz használat prevenciója esetén is alkalmazzák.
Boer (2005)[3] az óvszer használati szándékot elemezte a védelemmotiváció elmélet alapján, az AIDS megelőzésével kapcsolatban. Kutatása során az elmélet egy-egy aspektusát olyan kijelentésekkel való egyetértés alapján vizsgálta, mint pl.: ha nem használok óvszert, nagy eséllyel leszek AIDSes (veszélyeztetettség), ha AIDSes leszek mindenféle tünettől fogok szenvedni (súlyosság), az óvszer használata megvéd a HIV fertőzéstől (válaszhatékonyság), képes vagyok a biztonságos szexről beszélgetni a partneremmel (énhatékonyság).
Érvényesség szerkesztés
A modell érvényességére vonatkozóan Milne, Sheeran és Orbell (2000)[4] metaanalízise értékes információkat szolgáltat. A szerzők kimutatták, hogy az észlelt sérülékenység és énhatékonyság szignifikáns növekedést, míg a megküzdéssel járó észlelt költségek szignifikáns csökkenést hoztak az adaptív viselkedés megjelenésének valószínűségében.
Az elmélet a segítségnyújtás/támogatás fontosságára mutat rá veszélyekkel való szembesülés esetén, mivel ezek megerősítik a személy önbizalmát (énhatékonyság érzetét) az akadályok legyőzésében, növelve így az adaptív viselkedés megjelenésének valószínűségét.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Maddux, James E (1983. szeptember 1.). „Protection motivation and self-efficacy: A revised theory of fear appeals and attitude change”. Journal of Experimental Social Psychology 19 (5), 469–479. o. DOI:10.1016/0022-1031(83)90023-9. ISSN 0022-1031.
- ↑ Floyd, Donna L., Ronald W. (2000. március 28.). „A Meta-Analysis of Research on Protection Motivation Theory” (angol nyelven). Journal of Applied Social Psychology 30 (2), 407–429. o. DOI:10.1111/j.1559-1816.2000.tb02323.x. ISSN 1559-1816.
- ↑ Boer, Henk (2005. december 1.). „Psychosocial Correlates of HIV Protection Motivation Among Black Adolescents in Venda, South Africa”. AIDS Education and Prevention 17 (6), 590–602. o. DOI:10.1521/aeap.2005.17.6.590. ISSN 0899-9546.
- ↑ Milne, Sarah, Sheina (2000. március 28.). „Prediction and Intervention in Health-Related Behavior: A Meta-Analytic Review of Protection Motivation Theory” (angol nyelven). Journal of Applied Social Psychology 30 (1), 106–143. o. DOI:10.1111/j.1559-1816.2000.tb02308.x. ISSN 1559-1816.