Végaszó
Végaszó (1899-ig Kolbaszó, szlovákul: Kolbasov, ukránul: Kolbaszov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.
| Végaszó (Kolbasov) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Szinnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1548 |
| Polgármester | Jana Sidorová |
| Irányítószám | 067 66 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | SV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 68 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 6 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 299 m |
| Terület | 15,97 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 00′ 23″, k. h. 22° 22′ 55″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 23″, k. h. 22° 22′ 55″ | |
| Végaszó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Végaszó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Szinnától 24 km-re északkeletre, a Krajna vidéken fekszik.
Története szerkesztés
A település a vlach jog alapján, soltész általi betelepítéssel keletkezett a 14. század második, vagy a 15. század első felében, a homonnai uradalom területén. 1548-ban „Kolbazo” néven említik először, ekkor még a homonnai uradalom része. Kezdetben a faluban csak néhány szalmatetős házikó állt, mintegy 30 lakossal. 1600-ban 10 ház állt a településen. A 17. századtól a sztropkói uradalomhoz tartozott. 1715-ben 13, 1720-ban 6 adózó háztartása volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOLBÁSZO. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt a’ Terebesi Paulinus Atyáknak birtokok vala, lakosai ó hitűek, fekszik Alsó Priszlophoz 1, felső Ulicshoz is egy órányira, határja két nyomásbéli, leg inkább zabot, középszeűen árpát, kölest; tatárkát, és krompélyt terem, elegyes sovány, kavitsos a’ földgye, erdeje elég, piatza Homonnán, és Ungváron.”[2]
Később a tőketerebesi pálos kolostor faluja, akik 1830-ban átadták az eperjesi görögkatolikus püspökségnek. 1828-ban 40 házában 300 lakosa élt. A faluban egykor vízimalom és fűrésztelep működött. Lakói főként erdei munkások és idénymunkások voltak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kolbócz, Zemplén vmegyében, orosz falu, Sztropkó fil. 2 római, 320 g. kath., 3 zsidó lak. 561. h. szántóföld. F. u. többen. Ut. p. Orlik.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Véraszó, azelőtt Kolbaszó, ruthén kisközség 55 házzal és 328 gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyberezna. Előbb a homonnai, majd a sztropkói uradalomhoz tartozott. Azután a terebesi pálosok birtoka lett, később a vallásalapé s végre az eperjesi káptalané, mely itt most is birtokos. Gör. kath. temploma 1880-ban épült.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
A falut 1944. október 26-án foglalta el a szovjet hadsereg. 1945. december 6-án banditák 11 zsidó lakost végeztek ki a faluban.
Népessége szerkesztés
1910-ben 372, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2001-ben 130 lakosából 110 szlovák, 10 ruszin volt.
2011-ben 90 lakosából 56 szlovák és 33 ruszin.
Nevezetességei szerkesztés
- A Szentháromság tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1880-ban épült.
- Zsidó temető.
- Első világháborús hősi temető.
- Az 1945. december 6-án meggyilkolt 11 zsidó lakos emléktáblája.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
