Véghely Dezső

magyar történész

Szent-király-szabadjai Véghely Dezső (Veszprém, 1840. november 28.Abbázia, 1897. április 2.) történetíró, vármegyei elöljáró.

Véghely Dezső
Portrédomborműve Balatonalmádiban. Alkotó: Bődy Henrik.
Portrédomborműve Balatonalmádiban. Alkotó: Bődy Henrik.
Született 1840. március 28.
Veszprém
Elhunyt 1897. április 2. (57 évesen)
Abbázia
Foglalkozása történetíró, vármegyei elöljáró
A Wikimédia Commons tartalmaz Véghely Dezső témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

Atyja, Véghely Imre a megye alispánja (1867–72.), anyja szomori és somodori Pázmándy Karolina. Véghely Dezső szülővárosában végezte a gimnázium IV. osztályát; a többieket Pápán járta, majd a VIII. osztály végzésére Sopronba ment. Jogi tanulmányainak a budapesti egyetemen bevégzése után szülővárosába ment és itt Gaál Lajos ügyvéd irodájában nyert alkalmazást; majd mint joggyakornok Marcaltőre költözött, ahol kedvelt tanulmányainak, a történelemnek élt három évig. Ez időre esik a «Dunántúli történetkedvelők» egyesületének megalakulása, melynek egyik buzgó munkás tagja lett és mely idővel (1867) alapját vetette meg a «Magyar történelmi társulat»-nak, melynek igazgató-választmányi tagja volt. Az ügyvédi vizsgát letevén 1865-ben véglegesen szülővárosáb, Veszprémbe tette át lakását és ügyvédi irodát nyitott, ugyanakkor rendszeresen foglalkozott történelmi tanulmányokkal is, pl. oklevélkutatással. 1875-ben Veszprém város, 1878-ban Veszprém vármegye megválasztotta főjegyzőjének. 1880. december 31-től helyettes alispánként működött. 1881. március 8-án a megye egyhangúlag alispánná választotta a nem sokkal korábban elhunyt Bezerédj Gyula helyett. A dunántuli református egyházkerület világi főjegyzője, a veszprémi egyházmegye gondnoka volt.

Írói pályáját a “Győri Történelmi és Régészeti Füzetek” hasábjain kezdte meg. Őt bízták meg Veszprém vármegye monográfiájának megírásával; de közbejött betegeskedése és halála miatt már nem dolgozhatta fel gyűjtött okiratainak adatait.

Társadalmi téren igen sokat tett - lelkes úttörőként - Balatonalmádi rendes fürdőhellyé fejlesztése érdekében.

A történelmi forrásművek közül, mint szerkesztőnek, vagy szerkesztőtársnak kiváló érdemei vannak:

  • a “Hazai Okmánytár” gazdagításában,
  • Zala vármegye és a Zichy-család Okmánytárának kiadásában.
  • A város történetéhez adatokat szolgáltatott
  • Emléklapok Veszprémváros községi életéből (1886)
  • Balatonalmádiban szobor őrzi emlékét.

ÍrásaiSzerkesztés

Cikkei a Győri tört., és rég. Füzetekben (I. 1861. Bánfalvi Barics Péter temetési zászlója, Időjárási följegyzések a XVIII. századból, II. Rövid krónika a mohácsi vész utáni évek eseményeiről, III. A Ludányi nemzetség okmányai, IV. A marczaltői régi várkastély és az utolsó Marczaltőyek); a Századokban (1869. Gyulafy László életéhez, 1870. Jelentése és regestái a vasvár-szombathelyi káptalan s a csornai és pannonhegyi conventek levéltárairól, Korothnay Katinka 1871. Zemplin-Zemlin, s a néhai helytartótanács földirati jártassága, 1876. A galgóczi levéltár); a Figyelőben (III. 1877. Egy idyll Amade Lászlótól).

MunkáiSzerkesztés

  • Hazai okmánytár. (Codex diplomaticus patrius.) Kiadják Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső, Ipolyi Arnold és Nagy Imre. Győr, 1866–67., 1873. 8I–V. Bpest, 1876. VI–VII. U. ott, 1880.).
  • A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmányára. Szerk. Véghely Dezső, Nagy Imre, Nagy Iván és Kammerer Ernő; közli a Magyar Tört. Társulat Pest, 1871–74., 1878. Négy kötet.
  • Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város közigagzatási életéből. (Az 1875-ik évi jelentés töredéke.) Veszprém, 1886.

Források és szakirodalomSzerkesztés