Főmenü megnyitása

Végleshuta (szlovákul: Vígľašská Huta) Végleshutakálnok településrésze, 1926 előtt önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban.

FekvéseSzerkesztés

Nagyszalatnától 10 km-re délkeletre fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Végleshuta a 18. század első felében keletkezett a véglesi uradalom területén egy üveghuta körül, mely a 19. század közepén szűnt meg. Táblaüveget, palackokat, poharakat, üvegkorsókat gyártottak itt. A falut 1773-ban "Vigles Huta" néven említik először. Közelében a 18. század végére még három másik település, Kálnok, Klokocs (vagy újabb nevén Hegyhát) és Sztosok (a későbbi Dombszög) alakult ki. 1828-ban 87 házában 651 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint " Stebnik Huta, és Végles Huta. Két Orosz faluk Sáros Várm. földes Urai G. Aspermont, és Hutkai Uraságok, fekszenek a’ Makoviczai Uradalomban, javaik tsekéllyek, határjaiknak 1/4 része jobbatska."[1]

Fényes Elek szerint " Végleshuta, Zólyom m. tót f., Nógrád vgye szélén: 649 kath., 2 evang. lak. Kat. paroch. templom. Ut. p. N.-Szalatna."[2]

1910-ben Végleshutának 838, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

NevezetességeiSzerkesztés

Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1802-ben épült.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés