Végzetcserje

növénynemzetség

A végzetcserje (Clerodendrum) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség, melyet korábban a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába, jelenleg az APG III-rendszer nyomán az árvacsalánfélék családjába sorolják.[2] Ezt a növénynemzetséget végzetfa és sorsfa néven is nevezik.[3]

Infobox info icon.svg
Végzetcserje
Thomson-végzetcserje (Clerodendrum thomsoniae)
Thomson-végzetcserje (Clerodendrum thomsoniae)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Alcsalád: Ajugoideae
Luerss. (1882)
Nemzetség: Clerodendrum
L. (1753)[1]
Szinonimák
Szinonimák
  • Adelosa Blume
  • Agricolaea Schrank
  • Archboldia E.Beer & H.J.Lam
  • Bellevalia Scop.
  • Cleianthus Lour. ex B.A.Gomes
  • Cryptanthus Osbeck
  • Egena Raf.
  • Marurang Adans.
  • Montalbania Neck.
  • Siphoboea Baill.
  • Siphonanthus L.
  • Torreya Spreng.
  • Valdia Boehm.
  • Volkmannia Jacq.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Végzetcserje témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Végzetcserje témájú médiaállományokat és Végzetcserje témájú kategóriát.

ElőfordulásukSzerkesztés

A különböző fajok, Dél-Amerika, Afrika, Ázsia és Ausztrália trópusi vidékein őshonosak.

Egyes fajaik virágos dísznövények, mások cserépben tarthatók. A leggyakoribb dísznövény-fajuk a Thomson-végzetcserje (Clerodendrum thomsoniae).

MegjelenésükSzerkesztés

Alakgazdag növénynemzetség: eredeti hazájukban egyesek fává fejlődnek, de van közöttük néhány kúszó faj és cserje is. A cserépben vagy dézsában nevelt példányok is tekintélyes méretet érhetnek el, amennyiben a hajtáscsúcsokat nem vágják vissza rendszeresen.

Valamennyi alapfaj és termesztett fajta sok virágot hoz, amelyek a hajtásvégeken állnak bugavirágzatot alkotva. A Thomson-végzetcserje virágai piros és fehér színűek, a többi faj esetében fehér, skarlátvörös, rózsaszín vagy halványlila színű virágok is előfordulnak. Egyes fajok virágai erős illatot árasztanak. Csonthéjas termésük van.

Dísznövény-végzetcserjék gondozásaSzerkesztés

A végzetcserje kissé érzékeny növény, ezért még a legkörültekintőbb gondozás mellett is felkopaszodhatnak az ágai. Ekkor vágjunk róla dugványnak ép hajtáscsúcsokat, így gondoskodhatunk utánpótlásról. Egyébként lehetőleg tavasszal és nyáron metsszük meg, nyessük hajtásaikat. A magas növésű végzetcserje-fajok ideális télikerti növények.

A napos vagy félárnyékos helyet kedvelik, de a perzselő napsütést nem bírják. Télen 15 °C feletti hőmérsékletet igényelnek. Az állandóan nyirkos talajt igénylik még télen is. A párás levegőt kedvelik. Csak a növekedési időszakban van szükségük trágyázásra, hetente egyszer alacsony koncentrátummal.

SzaporításukSzerkesztés

Dugványokkal szaporíthatjuk őket: a zöld hajtáscsúcsokat tavasszal, a félfás ágakat nyár végéig gyökereztethetjük meg. Vágjunk le kb. 10 cm hosszú ágakat, távolítsuk el az alsó levélpárt, majd dugjuk a dugványokat tőzeg és homok keverékbe. Egy cserépbe 3-4 hajtást is ültethetünk, hogy a fejlődő növények minél dúsabbak legyenek. Ha a cserépre szellőzőnyílásokkal ellátott fóliát húzunk, meggyorsíthatjuk a gyökérképződést.

RendszerezésSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Linné, 637. o.
  2. mobot.org
  3. Priszter, 267. és 339. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Mester Kiadó által kiadott gyűjtőfüzetek (Szoba növények A-Z-ig)
  • Linné: Carolus Linnaeus: Species Plantarum: Tomus II., Stockholm (1753). – Internetes változat a http://www.botanicus.org honlapon. (html)(angol, latin) (Hozzáférés: 2013. január 10.)
  • mobot.org: http://www.mobot.org/mobot/research/apweb/ (html)(angol) (Hozzáférés: 2013. január 13.)
  • Priszter: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 1998 [1999], ISBN 963 9121 22 3
  • TPL: Clerodendrum (angol nyelven) (html). The Plant List (2010), Version 1. Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2013. január 10.)

További információkSzerkesztés