A vértetű (Eriosoma lanigerum) a legjelentősebb almakártevők egyike. Amerikából behurcolt faj.

Vértetű
Egy katicabogár lárvája vértetvekkel táplálkozik
Egy katicabogár lárvája vértetvekkel táplálkozik
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Paraneoptera
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha)
Öregcsalád: Levéltetvek (Aphidoidea)
Család: Valódi levéltetűfélék (Aphididae)
Nem: Eriosoma
Faj: E. lanigerum
Tudományos név
Eriosoma lanigerum
Hausmann, 1802
Szinonimák
  • Schizoneura lanigerum (Hausmann, 1802)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vértetű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vértetű témájú médiaállományokat és Vértetű témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

A gubacstetvek mintegy háromszáz faja, köztük a vértetű is Európa-szerte elterjedt faj.

Kártevő tevékenysége szerkesztés

Az alma hajtásán, vesszőjén és a gyökerén egyaránt károsít. A vértetvek testét fehér, vattaszerű, viaszos váladék takarja és ez jól látható a károsított növényrészeken is. A megtámadott növényen, a szívogatás helyén, a vértetű nyálának hatására térfogat növekedés alakul ki. A föld feletti részeken a kártétel látványosabb, viszont a gyökereken jelentkezett kártétel jelentősebb. A gyökereken áttelelő népesség egy része tavasszal a fa koronájába vándorol. Ekkor még viaszváladék nem fedi a testüket. Későbbiekben a törzsön sérülések mentén, vízhajtásokon, de új hajtásokon is kialakulnak vértetű kolóniák. A vértetűk testnedve, amely a fehér viaszrétegen átsejlik, piros színű, innét kapta nevét. Évente több nemzedékük van. Nemcsak a testére történő nyomásra kibuggyanó vérvörös nedv jellemző azonban a vértetűre, hanem az a fehér viaszváladék is, mely pehelyként borítja minden egyes vértetű hátát és azokat a helyeket is, ahol a vértetvek megtelepednek és nagy pelyhek módjára vattacsomóként veszik körül a faágakat. Csak az egészen fiatal és az éppen vándorúton lévő vértetveknek nincsen védő viaszburkuk.[1]

Védekezés a kártevő ellen szerkesztés

  • Rezisztens alanyok használata: MM sorozat, például MM 106-os alany.
  • Harmonikus tápanyagellátás
  • Kémiai védekezés:
* Karbamátok: pirimikarb hatóanyagú PIRIMOR 50 WG
* Természetes eredetű szerek: vazelinolaj-> Agrol Plusz
* Piretroidok: alfametrin hatóanyagú FENDONA, lambda-cihalotrin hatóanyagú KARATE
* Természetes ellenség: vértetűfürkész(wd) (Aphelinus mali) Jeszenszky Árpád az 1920-as évek végén sikeresen telepítette.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés