Főmenü megnyitása
Görögország-Magyarország meccs a 2004-es nápolyi ifjúsági vb-n

A vízilabda vagy régebbi elnevezéssel vízipóló olyan labdajáték, melyet két, 7–7 fős csapat (hat mezőnyjátékos + egy kapus) vív egymás ellen egy medencében.

Tartalomjegyzék

A játék lényegeSzerkesztés

A mérkőzésen részt vevő csapatban a FINA által hozott szabály szerint, összesen 13 (korábban 14) játékos lehet, a medencében egyszerre azonban hét játékos lehet. A medencetérben a két vízilabdacsapat (2×13 játékos), a két csapat edzője (esetenként egy segédedző), egy vagy két bíró, a meccsre felügyelő bizottság (titkár stb.), egy orvos és a csapatok saját masszőrje tartózkodhat. Nagyobb meccseken a sajtó képviselői is itt lehetnek, amennyiben a mérkőzést nem zavarják. A segédedzőnek a kispad mellett kell helyet foglalnia, míg az edző a félpályát jelző fehér vonalig elmehet. A vízilabda-mérkőzésen résztvevők hét poszton játszhatnak: kapus, center, bekk, kapás szélső, kapás hátsó, rosszkéz szélső, rosszkéz hátsó. Az általános forma, amelybe a játékosok felállnak, a patkó alakzat. A védekező játékosoknak célszerű, de nem kötelező a kapunak háttal és a kapuhoz közelebb felfeküdve elhelyezkedniük. A vízilabda összetett sportág, főleg a futball, az úszás, a kosárlabda, a röplabda, a jéglabda és a jégkorong elemeiből épül fel, ezek ötvözete. Egy jó vízilabda-játékos erős, mint egy hokijátékos, pontosan dob vagy továbbít, mint egy kosaras vagy röplabdás, kiváló az állóképessége, akár egy hosszútávúszónak, és remek a taktikai érzéke, akár egy sakkozónak. Magyarországon napjaink egyik sikersportága.

TörténeteSzerkesztés

 
Vízilabda az 1900-as Olimpián
 
Vízilabda az 1908-as Olimpián

A modern vízilabda alapjait William Wilson skót újságíró és úszóedző fektette le 1877-ben, mikor az aberdeeni Bon Accord Fesztiválra úszótanoncainak kitalált és rögzített néhány alapszabályt egy általa vízifocinak nevezett csapatjátékhoz. Az első vízilabdameccs ezen a fesztiválon, a Dee folyó partján zajlott le. Bár nagyban eltért a mai vízipólótól, mégis akkora népszerűségre tett szert, hogy a brit úszószövetség (Swimming Association of Great Britain) 1885-ben Wilson szabálykönyvét jelentősen kiegészítve, illetve némileg átírva, vízilabda néven önálló sportágnak ismerte el. Ez a változat aztán rövid idő alatt meghódította az egész világot.

AlapszabályokSzerkesztés

  • Sapkák: A hazai csapat általában fehér, míg a vendégcsapat játékosai kék sapkában játszanak. A kapusoknak piros sapkát kell viselniük.
  • A játékidő: Egy meccs 32 perc tiszta játékidő (vagyis az óra áll, ha a játék áll), melyet 4×8 perces negyedekre osztanak. Az 1-2., illetve a 3-4. negyed között 2 perc szünetet, a 2-3. negyed között (félidőben) 5 perc szünetet kell tartani. Minden negyed kezdetén a pálya közepén, a labdatartóban elhelyezett labdáért a játékvezető sípjelére az alapvonaltól úsznak fel a csapatok. Ha a medencében nincs „kosár” (amibe a labdát helyezik kezdéskor), akkor a zsűriasztal felőli játékvezető a medence szélén dobja be a labdát.
  • Támadóidő: Egy csapatnak 30 másodperce van arra, hogy támadjon. Ha ez lejár kapura lövés nélkül, automatikusan a másik együttes következik. A támadóidő mérése akkor indulhat újra, ha a támadó csapat ellövi a labdát, az pedig szögletre, vagy az ellenfél kapusának érintése után az oldalkötélen túlra száll, vagy visszapattan a támadó csapathoz. Kiállítás vagy ötméteres megítélése esetén szintén újraindul a támadóidő, így egy-egy akció akár 1–1,5 percig is eltarthat (néha tovább is).
  • Labdaérintés: A labdát a test bármely részével meg szabad érinteni. Csupán két tiltás van: két kézzel egyszerre (kivéve a kapusokat az 5 méteres vonalon belül), illetve ökölbe szorított kézzel tilos beleérni (kivéve a kapusokat az 5 méteres vonalon belül), tehát a fejjel, lábbal vagy más testrésszel szerzett gól ugyanúgy érvényes, ha nem előzte meg szabálytalanság a találatot.
  • Gól: Gólt dobni akcióból bárhonnan, illetve rögzített helyzetben kapuskidobásból vagy 5 méteren kívülről megítélt szabaddobásból közvetlenül lehet, míg sarokdobásból (szöglet), oldalbedobásból és 5 méteren belül megítélt szabaddobásból nem. Ezen esetekben legalább egy csapattárs beleérése is szükséges, az ellenfél játékosa – a kapus sem – nem számít (ez utóbbi futballban a közvetett szabadrúgásnak felel meg). Az érvényes gólt kapott csapat középkezdésből indul.
  • Büntető: A gólvonaltól mért 5 méteres sávon belül elkövetett minden olyan szabálytalanságért büntető jár, amely közvetlen gólhelyzetet akadályozott meg, de 5 méterest a pálya bármely részén elkövetett brutalitás miatt is ítélhet a játékvezető és végleg cserével kiküldheti a vétkes játékost. Ez esetben a támadó csapat egyik tagja a kapuval szemben, a pálya szélein jelölt 5 méteres vonal mentén helyezkedik el és onnan lőheti a büntetőt, míg a mezőny többi tagjai (kivéve a védekező csapat kapusát, aki a kapuban van) ezen a vonalon kívül várakoznak. A büntető dobást egyből el kell lőni, nem szabad a labdát lóbálni.
  • Kiállítás: A kiállított játékosnak a piros kötéllel körbe vett zónába kell úsznia. A kötelet nem lehet lenyomni és csak úgy lehet visszajönni, hogy átbújik alatta (a piros kötél alatt). Akkor állhat vissza a játékba a kiállított, ha a 20 másodperc tiszta játékidő eltelt (és mutatják a bírók vagy a zsűriasztalról,hogy visszajöhet) vagy gól esik, vagy a saját csapata megszerzi a labdát, vagy a saját csapata javára szabaddobást, vagy kapuskidobást ítélnek.
  • A támadóidő és a tiszta játékidő hossza változó:
    • FINA világliga meccseken: 32 perc tiszta játékidő, 4×8 perces negyedekre osztva.
    • Olimpia: 32 perc tiszta játékidő, 4×8 perces negyedekre osztva, (csak itt) 30 mp-es támadóidő.
    • Nemzeti liga és nemzetközi kupa meccseken: 32 perc tiszta játékidő, 4×8 perc.
    • Egyetemi liga
      • végzősök: 28 perc tiszta játékidő, 4×7 perc.
      • hallgatók: 24 perc tiszta játékidő, 4×6 perc.
      • elsőévesek: 20 perc tiszta játékidő, 4×5 perces negyedekre osztva.

Új szabályok:

Kapust akadályozni, faultolni nem lehet. Az ellenfél térfelén való szabálytalankodásért szintén kiállítás jár. Szabaddobást elvégző játékost nem lehet zavarni. A zónázás mindenhol érvényes, kivéve a vidék bajnokság 1. korcsoportjának számára és a gyermek bajnokságokon. A nők 4-es, míg a férfiak 5-ös labdával játszanak. Egy csapatban 13 fő lehet.

A modern játéktérSzerkesztés

A medenceSzerkesztés

A játéktér méretei nincsenek pontosan meghatározva. A gólvonalak közötti távolság 20–30 méter, míg a játéktér szélessége 10 és 20 méter között változhat. A víz mélysége általában 180-210 centiméter (ideális esetben), míg a víz hőmérséklete 17 és 26°C között változhat. 17 °C alatti vízben a csapatok nem kötelezhetők a kiírt mérkőzés lejátszására.

Eszközök és jelzésekSzerkesztés

Jelzések: A játéktér mindkét oldalán jól láthatóan bóják jelölik a kapuvonalat (fehér bója), az ettől mért 2 méteres vonalat (piros bója), (ezen belül van a kapus védett területe, ahol támadó csak akkor tartózkodhat, ha a labda már bent van) és az 5 méteres (sárga bója), (büntető) vonalat, valamint a pálya felezővonalát (szintén fehér bója). A játéktér határa a kapuvonal mögött 30 cm-rel húzódik. A medence két sarkában, vagy a kapuk mögött, de a vízből a támadó csapat által jól látható helyen vannak elhelyezve a támadóidőt jelző órák.

Ha egy támadó játékos a 2 méteres vonalon belülre kerül úgy, hogy a labda nincs azon a sávon belül, az lesnek minősül, és a védekező csapatot illeti a játékszer.

A kapuk fából vagy fémből készülnek, melyeket a játéktér két végén – az oldalvonalaktól egyenlő távolságra – szilárdan rögzítenek úgy, hogy azok a medence végétől és mindenféle akadálytól legalább 30 cm távolságra állnak.

A kapufák közötti távolság 3 méter, a kapu magassága 90 cm, feltéve, hogy a víz mélysége több, mint 150 cm. Ha ennél alacsonyabb, akkor a kapu magassága a medence fenekétől számítva 240 cm.

A labda kerülete férfi mérkőzéseken 68 és 71 cm között, női mérkőzéseken 65 és 67 cm között változhat, vízhatlan, recés felületű és zsiradékmentes. Súlya 400 és 450 gramm közötti.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés