Vízitetvek

rákcsalád
(Vízitetű szócikkből átirányítva)

A vízitetvek (Caligidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsén belül az evezőlábú rákok (Copepoda) alosztályába és a Siphonostomatoida rendjébe tartozó család. Az vízi élősködők e családjába 559 faj tartozik.

Vízitetvek
Hím és nőstény Lepeophtheirus salmonis
Hím és nőstény Lepeophtheirus salmonis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Főosztály: Multicrustacea
Osztály: Hexanauplia
Alosztály: Evezőlábú rákok (Copepoda)
Alosztályág: Neocopepoda
Öregrend: Podoplea
Rend: Siphonostomatoida
Család: Caligidae
Burmeister, 1835
Szinonimák
  • Eirgidae Yamaguti, 1963
  • Euryphoridae Wilson C.B., 1905
  • Euryphoridae Yamaguti, 1963
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vízitetvek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízitetvek témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

Világszerte fellelhető a gazdahal populációk elterjedtsége szerint.

Életmódja szerkesztés

A vízitetvek fajspecifikusak, tehát az adott fajok csak bizonyos halakra képesek tapadni, ez a testfelépítésükből adódik. Ha sikeres, a gazdaállatra tapadva éli az életét, a kisebb, vékonyabb bőrű egyedeken könnyebben telepednek meg. Mivel az egy gazdaállaton több is megtelepedhet, egy kellően sűrű populációban exponenciálisan terjednek, addig ritkítva azt, amíg terjedésük élő egyedekre lehetséges. Az elmenekülő gazdaállatok illetve áramlatok révén képesek elérni újabb populációkat.

A fejletlen vízitetveket a halak táplálékként elfogyasztják, ám azok - ha sértetlenül bejutnak az emésztőrendszerbe - a nyálkahártyán megtapadva hamarosan táplálkozni kezdenek és belső sérüléseket, vérzést okoznak. [1]

Egyedfejlődésük összetett, több formán keresztül zajlik. Az aktivitásukat nagyban meghatározza a víz hőmérséklete, például a Lazactetű 5 fokos vízben 15,5 nap alatt, 15 fokos vízben 5,5 nap alatt éri el végleges formáját.

Testfelépítése szerkesztés

A petétől a kifejlett egyedig többféle formán is átmegy, mire a végső alakját eléri. A lazactetű 8 alakja ismert.[2]

A petéből egy úszó forma kel ki, ami majd később képes lesz kapaszkodni is. A kapaszkodó forma később elveszíti úszó képességét, de nagyobb egyedeket is meg tud ragadni. Ezután a későbbi formákban jelennek meg a szaporító szervek, amennyiben a táplálkozás sikeresen megtörtént.

Gazdasági jelentősége szerkesztés

Halparazita, mely akadályozza a haltenyésztést. A vízitetvek terjedését nagyban segíti a gazdaegyedek sűrűsége, emiatt a haltenyészetekben, akváriumokban jelentősen elszaporodhatnak. Néhány faj képes a teljes állományt megsemmisíteni. Feljegyezték, hogy a tenyészetben elszaporodó haltetvek kiirtották a közeli természetes populációt is. A lazacfarmokon megfigyelt fajok kutatása emiatt kapott nagy figyelmet, így 162 Lepeophtheirus 268 Caligus fajt különböztetnek meg, ami a család túlnyomó többségét jelenti.


Lazactetű szerkesztés

Lazactetű néven szokták a Lepeophtheirus salmonis-t nevezni, de a lazactenyészetekben a következő élősködők is gyakran előfordulnak:

  • Caligus elongatus
  • Caligus curtis (Skócia)
  • Lepeophtheirus hippoglossi (Skócia)
  • Caligus rogercresseyi (Chile)

Rendszerezés szerkesztés

Nemzetségei szerkesztés

Abasia - Alicaligus - Anchicaligus - Anuretes - Arrama - Belizia - Caligera - Caligodes - Caligopsis - Caligulina - Caligulus - Caligus - Calina - Calistes - Caritus - Centromma - Chalimus - Charlesia - Cresseyella - Dartevellia - Dentigryps - Diphyllogaster - Echetus - Eirgos - Heniochophilus - Hermilius - Homoiotes - Kabataella - Lamarckina - Laxe - Lepeophtheirus - Mappates - Metacaligus - Midias - Paralebion - Parapetalus - Parechetus - Platyporinus - Pseudanuretes - Pseudechetus - Pseudocaligus - Pseudolepeophtheirus - Pseudopetalus - Pupulina - Risculus - Sciaenophilus - Sinocaligus - Stasiotes - Synestius

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés