Vízparti történet

A Vízparti történet (hagyományos kínai: 水滸傳; egyszerűsített kínai: 水浒传; pinjin hangsúlyjelekkel: Shuǐ hǔ zhuàn; magyar népszerű: Suj hu csuan) a klasszikus kínai regényirodalom egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású alkotása.

Vízparti történet
A regény egyik Illusztrációja
A regény egyik Illusztrációja
Szerző Si Naj-an
Eredeti cím hagyományos kínai:
水滸傳;
egyszerűsített kínai:
水浒传
pinjin hangsúlyjelekkel:
Shuǐ hǔ zhuàn;
magyar népszerű:
Suj hu csuan
Ország Kína
Nyelv kínai
Téma Egy 12. század elején történt felkelés regényes története.
Műfaj regény
Következő
  • The Later Story of Water Margin
  • The Tale of Eliminating Bandits
Kiadás
Kiadás dátuma 14. század
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1961, 1977
Fordító Csongor Barnabás
Média típusa könyv
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízparti történet témájú médiaállományokat.

Történelmi háttérSzerkesztés

A regény alaptörténete egy valós történelmi esemény, amikor is Szung Csiang és társai a Szung-dinasztia idején fellázadtak és felkelést szítottak. Az egyébként részletes és terjedelmes korabeli történeti feljegyzésekben mégis csak szórványos és ellentmondásokkal teli feljegyzések maradtak fenn erről az eseményről, melynek sem oka, sem végkifejlete nem állapítható meg teljes bizonyossággal. Ennek oka lehet az is, hogy a felkelés kitörése, 1121 után öt évvel az északról dél felé terjeszkedő dzsürcsi Csin birodalom seregei elfoglalták a Szung-dinasztia akkori fővárosát, Kajfenget, s fogságba ejtve a császárt, Kína jelentős területeit elfoglalták. A következő császár kénytelen volt székhelyét, országa fővárosát délebbre, Hangcsouba telepíteni.

A kínai történeti munkákban meglehetősen sok, ehhez hasonló felkelésről lehet olvasni, melyek zöme eleve kudarcra volt ítélve. Csak igen ritkán és kivételes esetben volt lehetséges, hogy egy-egy felkelés az egész országra kiterjedő mértéket ölthessen, amely akár az uralkodó bukását, sőt egy dinasztia megalapítását eredményezhette.

Ma már nem állapítható meg, hogy miért pont a Szung Csiang-féle lázadás volt az, amely köré ilyen széles legenda-, mondakör szövődött, és hogy miért pont ez a történetileg kevésbé dokumentált esemény szolgált alapul a Vízparti történet megírásához. Szerepet játszhatott ebben az a körülmény is, hogy amikor a császári seregek nem bírtak a felkelőkkel, a történetírók szerint egy hivatalnok azt javasolta a császárnak, hogy szólítsák fel Szung Csiangot tisztes meghódolásra, és adjanak neki lehetőséget vétkei jóvátételére azzal, hogy segít egy másik felkelő, bizonyos Fang La leverésében. Ezzel együtt egy lázadó vezér efféle értékelése példa nélkülinek tekinthető a kínai hagyományban. A regény magyar fordítója, Csongor Barnabás szerint: „A politika hatalmon kívül rekedvén, természetes módon adódhatott, hogy eszményképeik közé bekerült a hivatalos hatalomtól függetlenül fellépő, de azzal végül is szövetségre lépő, a birodalom, a haza egységének megmentéséért küzdő »megtért lázadó«, Szung Csiang.”[1]

Irodalmi előzményekSzerkesztés

SzerzőségeSzerkesztés

TartalmaSzerkesztés

Fejezet Főbb cselekmény
Előhang Hong marsall elszabadítja a 108 démont
1. Kao Csiu marsall története
1–2. Si Csin, vagyis Kilencsárkányos története
2–6. Lu Cse-sen, vagyis Mélybölcsességű története
6–11. Lin Csung, vagyis Párduckoponya története
11–12. Jang Cse, vagyis Sötétképű története
12–19. A születésnapi ajándék elrablása
19–21. Szung Csiang, vagyis Jókorjött Eső története
22–31. Vu Szung, vagyis Kóbor Barát története
32–35. Hua Zsung (az 1977-es magyar kiadásban Hua Jung), vagyis Kis Generális története
35–42. Jókorjött Esőék Csiangcsouban találkoznak
43–46. Si Hsziu, vagyis Halálmegvető és Jang Hsziung, vagyis Beteg Vitéz története
46–49. Három támadás a Csu család falva ellen
50–51. Lej Heng, vagyis Szárnyas Tigris és Csu Tung, vagyis Szépszakáll Mester története
51–53. A vitézek megtámadják Kaotangcsout, Kung-szun Seng, vagyis Felhősárkány keresése
54–56. A császári seregek első támadása Liangsan ellen
56–57. A vitézek megtámadják Csingcsout, Hu-jen Cso, vagyis Kétkorbácsos behódol nekik
58–59. A vitézek beveszik Huacsout, és behódoltatják a Mangtang-hegy boszorkánymesterét, Fan Zsujt, vagyis Ördögherceget
59. Az első támadás a Ceng család falva ellen, Csao Kaj, vagyis Toronyhordozó halála
59–65. Lu Csün-ji, vagyis Jáde Egyszarvú története; a vitézek megtámadják Tamingfut, az Északi Fővárost; a császári seregek második támadása Liangsan ellen
66. A császári seregek harmadik támadása Liangsan ellen
67. A második támadás a Ceng család falva ellen
68–69. A vitézek beveszik Tungpingfut és Tungcsangfut
70. A nagy szövetség
71–119. A vitézek kegyelmet kapnak a császártól, leverik a haza külső és belső ellenségeit, de sokan közülük elesnek
120. A szövetség felbomlása, Szung Csiang halála

KiadásaiSzerkesztés

MagyarulSzerkesztés

  • Vízparti történet. Kínai regény a XIII. századból; németből ford. Goda Géza; Athenaeum, Bp., 1950
  • Vízparti történet. Regény, 1-2.; ford., előszó, jegyz. Csongor Barnabás; Európa, Bp., 1961 (A világirodalom klasszikusai)
  • Vízparti történet. Regény, 1-3.; ford., jegyz., utószó Csongor Barnabás; 2. bőv. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1977 (A világirodalom remekei)

AdaptációiSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Csongor 1977 311. o.

ForrásokSzerkesztés

MagyarulSzerkesztés

  • Csongor 1977: Csongor Barnabás: Kínai regény – kínai társadalom. In Si Naj-an: Vízparti történet. I–III. kötet, Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. III. kötet, 309–322. o.
  • Csongor 1985: Csongor Barnabás: Emberi világ egy kínai regényben. In: Kína kultúrája Magyarországon. Szerk. Ferenczy Mária. Budapest, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 1985. 44–56. o.
  • Si 1943: Csi Nai Ngan: Vu Szung, a szegénylegény. A kínai eredeti után átköltötte Albert Ehrenstein, A német kiadásból ford. Jankovics András. Budapest, Dante Könyvkiadó, 1943
  • Si 1950: Hsi Nai An (Si Nai-an): Vízparti történet. Ford. Goda Géza. Budapest, Athenaeum Könyvkiadó, 1950
  • Si 1961: Si Naj-an: Vízparti történet I–II. Ford., az előszót és a jegyzeteket írta Csongor Barnabás. Budapest, Európa Könyvkiadó 1961. A Világirodalom Klasszikusai
  • Si 1977: Si Naj-an: Vízparti történet I–III. Ford., a jegyzeteket és az utószót írta Csongor Barnabás. 2., bőv. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. ISBN 963 07 1168 0
  • Tőkei—Miklós 1960: Tőkei Ferenc–Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960

Idegen nyelvenSzerkesztés

  • Lu 1982: Lu Hsun: A Brief History of Chinese Fiction. Peking, Foreign Languages Press, 1982.
  • Ma-Huang 1992: Ma Csi-kao 马积高 – Huang Csün 黄钧: Csung-kuo ku-taj ven-hszüe-si 中国古代文学史 („A klasszikus kínai irodalom története”) I–III. Hunan Ven-ji Csu-pan-sö 湖南文艺出版社, 1992. ISBN 7-5404-0917-7
  • Wang 1988: Vang Li-na 王丽娜: Csung-kuo ki-tien hsziao-suo hszi-csü ming csu caj kuo vaj 中国古典小说戏曲名著在国外 („Kína legjelesebb klasszikus próza és dráma művei külföldön”). Sanghaj 上海, Hszüe-lin Csu-pan-sö 学林出版社, 1988. ISBN 7-80510-168-X

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízparti történet témájú médiaállományokat.
  Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Vízparti történet témában.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés