Főmenü megnyitása

A vörösínyű csiga (Monachoides incarnatus) Európában honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj.

Infobox info icon.svg
Vörösínyű csiga
Monachoides incarnatus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata)
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Hygromiidae
Nem: Monachoides
Faj: M. incarnatus
Tudományos név
Monachoides incarnatus
O. F. Müller, 1774
Szinonimák


Helix incarnata Müller, 1774
Perforatella incarnata

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösínyű csiga témájú kategóriát.

Külső megjelenéseSzerkesztés

A csigaház 8–13 mm magas, 12–17 mm széles, hat kanyarulatból áll. Sárgás- vagy vörösesbarna színű házának alakja gömbölydeden kúpos. Felszínének finom (négyzetmilliméterenként kb. 130 pikkely) redős-pikkelyes mikroszerkezete miatt tompán fénylik. A szájadék szélétől kissé beljebb a ház színétől világosabb, fehéres-vöröses ajakduzzanat figyelhető meg, amely világos vörösbarna sávként kívülről is látható. Köldöke szűk, de nyitott, az ajakduzzanat nem fedi el. Az állat színe világosbarna, feje és a csápjai sötétbarnák, feketések. A házon áttetszenek a köpeny sötét foltjai.

Három alfaja ismert:

  • M. incarnatus incarnatus (O. F. Müller, 1774)
  • M. incarnatus armatus (Stabile, 1859)
  • M. incarnatus welebitanus (L. Pfeiffer, 1848)

Elterjedése és életmódjaSzerkesztés

A vörösínyű csiga nagy területen előforduló gyakori faj Európában: Franciaország középső részétől a Dnyeper-medencéig, Bulgáriától Dél-Svédországig található meg. Bulgáriában 1600 m magasságig fordul elő. A nedvesebb, erdős-bokros dombvidékeket preferálja, a lehullott levelek, kövek alatt él; a fiatalabb példányai fatörzsekre, növényekre is felmásznak. Korhadó növényi részekkel táplálkozik. Nyár végén a talajba ásott lyukba rakja le 1,5–2 mm-es petéit. A kiscsigák 17-24 nap múltán kelnek ki, élettartamuk két év.

Magyarországon nem védett.

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés