Vörösfejű sármány

madárfaj

A vörösfejű sármány (Emberiza bruniceps) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjához tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Vörösfejű sármány
Red-headed bunting (Emberiza bruniceps) Photograph by Shantanu Kuveskar.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Sármányfélék (Emberizidae)
Nem: Emberiza
Faj: E. bruniceps
Tudományos név
Emberiza bruniceps
Brandt, 1841
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörösfejű sármány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösfejű sármány témájú médiaállományokat és Vörösfejű sármány témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Johann Friedrich von Brandt német zoológus és természettudós írta le 1841-ben. Besorolása vitatott egyes szervezet a Granativora nembe sorolják Granativora bruniceps néven,[2] míg mások a Melophus nembe Melophus bruniceps néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Közép-Ázsiában, Afganisztán, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Mongólia, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén fészkel. Telelni délebbre vonul. Kóborló példányai eljutnak Európa nyugati részére is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek és cserjések, valamint szántóföldek.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 17 centiméter, testtömege 18-34 gramm.[5] A hímnek világos sárga alja, zöldes felső része, barnásvörös arca és melle van. A tojónak halványabb alsó részé és szürkésbarna háta van.

 
A hím és a ...
 
tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Tápláléka magvakból, más növényi részekből áll, a szaporodási időszakban gerincteleneket is fogyaszt.[4]

SzaporodásaSzerkesztés

A fészket a tojó általában cserjésekben, a talajra készíti. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen a tojó kotlik egyedül. A fiókák 10–14 nap múlva kelnek ki. Mindkét szülő táplálja a fiókákat és 12–13 nap után elhagyják el a fészket.[4]

 
Tojásai

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  4. a b c d A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 22.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés