Vörössávos pontylazac

csontoshal-faj

A vörössávos pontylazac vagy izzófényű pontylazac (Hemigrammus erythrozonus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe, ezen belül a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj.[1]

Vörössávos pontylazac
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontylazacalakúak (Characiformes)
Család: Pontylazacfélék (Characidae)
Nem: Hemigrammus
Gill, 1858
Faj: H. erythrozonus
Tudományos név
Hemigrammus erythrozonus
Durbin, 1909
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörössávos pontylazac témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörössávos pontylazac témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Dél-Amerikában Guyana területén lévő folyókban őshonos.[2]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 3-4 centiméter. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény és az áttetsző úszóhólyag sem egyforma a két nemnél. A meglehetősen hosszúra nyúlt hátvonala néha erősebben ívelt, mint a hasvonala. Ezüstös testének oldalán vörös-arany csík húzódik a szájtól a kopoltyúfedőn keresztül a faroktőig. Hátúszóját is egy vörös folt díszíti.[2][3]

Életmódja szerkesztés

Mindenevő megeszi az ikrákat is. Akváriumi tartása esetén a növényzettel dúsan beültetett, lágy, savas vizű medencét igényli.[2] Tartása hőigényes 24 C° a megfelelő és tenyésztéskor még nagyobb hőmérsékletet igényel.[3]

Szaporodása szerkesztés

A nőstény 200-300 ivadékot rak a növények közé. Megfelelő körülmények esetén akváriumban is szaporítható. Akváriumi tenyésztéséhez tenyésztőmedence ajánlatos, melyet tisztán és a infuzóriumoktól mentesen kell tartani. Az ikrák lerakása a növényzet sűrűjében lejátszódó nászjáték része. Az ívó halak közben az oldalukra, sőt néha a hátukra fekszenek. A nász megtörténte után a szülőket ki kell venni a tenyésztőmedencéből és lehetőleg sötétben kell tartani az ikrákat. Az ivadékok 24 óra múlva kibújnak és további 4 napra van szükségük ahhoz, hogy szabadon úszkáljanak. A fölnevelésük gondosságot követel meg, de nem kell hozzá különös szakértelem.[2][3]

Vörössávos pontylazac galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Hemigrammus erythrozonus. ITIS report. (Hozzáférés: 2010. május 28.)
  2. a b c d Pontylazacok. Részlet Dick Millis: Akváriumi halak című könyvéből. [2009. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 28.)
  3. a b c Vörössávos pontylazac. Gabrinus díszhalas lapja. [2010. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 28.)

További információk szerkesztés