Vörösszárnyú keszeg

halfaj

A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Egyes vidékeken pirosszeműnek nevezik.

Infobox info icon.svg
Vörösszárnyú keszeg
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Scardinius
Bonaparte, 1837
Faj: S. erythrophthalmus
Tudományos név
Scardinius erythrophthalmus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cyprinus caeruleus (Yarrell, 1837)
  • Cyprinus compressus Hollberg, 1822
  • Cyprinus erythrophthalmus Linnaeus, 1758
  • Cyprinus erythrops Pallas, 1814
  • Cyprinus fuscus Vallot, 1837
  • Cyprinus scardula Nardo, 1827
  • Leuciscus apollonitis Richardson, 1857
  • Leuciscus caeruleus Yarrell, 1837
  • Leuciscus erythrophthalmus (Linnaeus, 1758)
  • Leuciscus scardafa (non Bonaparte, 1837)
  • Rutilus erythrophthalmus scardata (non Bonaparte, 1837)
  • Scardinius crocophthalmus Walecki, 1863
  • Scardinius dergle (non Heckel & Kner, 1858)
  • Scardinius erithrophthalmus (Linnaeus, 1758)
  • Scardinius eruthrophthalmus (Linnaeus, 1758)
  • Scardinius erythrophtalmus (Linnaeus, 1758)
  • Scardinius erythrophthalmus achrus Stephanidis, 1950
  • Scardinius erythrophthalmus racovitzai Müller, 1958
  • Scardinius erythrophthalmus rutiloides Vladykov, 1931
  • Scardinius erythrophthalmus var. dojranensis Karan, 1924
  • Scardinius hesperidicus (non Bonaparte, 1845)
  • Scardinius macrophthalmus Heckel & Kner, 1858
  • Scardinius platizza Heckel, 1845
  • Scardinius plotizza (non Heckel & Kner, 1858)
  • Scardinius scardafa (non Bonaparte, 1837)
  • Scardinius scardafa ohridana Vladykov & Petit, 1930
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörösszárnyú keszeg témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösszárnyú keszeg témájú médiaállományokat és Vörösszárnyú keszeg témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Európa és Anatólia vizeiben őshonos. Minden nagyobb folyó- és állóvízben előfordul, patakokban ritkább. Főleg vízinövényekkel (hínárral) benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli. Magyarországon az álló- és lassú folyású vizekben, csatornákban, holtágakban csapatosan él.Mocsarakban is él.

MegjelenéseSzerkesztés

Teste zömök, kissé magas, oldalról lelapított, nagy és vastag kerekded pikkelyek borítják. Lassan növekedő, kis súlyt elérő hal. Az első évben 4-5, a 2. évben 8-10, a 3. évben 14–18 cm nagyságú. Jó táplálék-ellátottságú vizekben gyakoriak a 30 cm körüli egyedek is. Szája felfelé nyíló. A hasúszó első sugarai a hátúszóról húzott merőleges elé esnek, a hasvonal a hasúszók és a farok alatti úszó között éles. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér. Úszói - kivéve a fiatal példányokét - élénkpirosak.

ÉletmódjaSzerkesztés

Mindenevő faj. Különféle vízinövényeket, azok törmelékeit, magvakat, férgeket, rovarlárvákat, alsórendű rákokat fogyaszt.

SzaporodásaSzerkesztés

Áprilisban, májusban 15-18 fokos hőmérsékleten ívik, a növényekkel borított részeken. A nőstény 100.000-150.000, 1,5 mm átmérőjű ikrát rak. Háromnyaras korában ivarérett. Gyorsan melegedő tavaszokon kereszteződhet közeli rokonával a bodorkával. Utódaik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik, valamint nagyobbra nőnek a két szülői fajnál.

Gazdasági jelentőségeSzerkesztés

Tömeges előfordulása miatt kevésbé értékes halnak számít.Ragadozó halak takarmány-halaként jelentős, de egyre inkább érdeklődnek iránta a horgászok is. Íze a víz minőségétől függően változik, de tiszta vizekből származó egyedei ízletesek.

Horgászati jelentőségeSzerkesztés

Fiatal példányai csalihalnak kiválóak. Úszós készséggel, csontkukaccal, paprikás kenyérrel, kukoricával, apró gilisztával fogják.

ForrásokSzerkesztés