Wikipédia

V. Alfonz aragóniai király

Nápoly, Szicília, Szardínia, Mallorca és Valencia királya (1416–1458)
Hasonló névvel lásd még: az V. Alfonz, az I. Alfonz és az Aragóniai Alfonz (egyértelműsítő lapokat).

Nagylelkű Alfonz (spanyolul: Alfonso el Magnánimo, katalánul: Alfons el Magnànim; Medina del Campo, Kasztíliai Királyság, 1396 körül – Nápoly, Nápolyi Királyság, 1458. június 27.), Aragónia és az Aragón Korona országainak királya (V. Alfonz néven) 1416 áprilisától, valamint Nápoly királya (I. Alfonz néven) 1442 júniusától 1458. június 27-én bekövetkezett haláláig.

Nagylelkű Alfonz
Nagylelkű Alfonz fatáblás portréja (Jaume Mateu, 1427 körül)
Nagylelkű Alfonz fatáblás portréja
(Jaume Mateu, 1427 körül)
Nápoly királya
I. Alfonz
Uralkodási ideje
1442. június 2. – 1458. június 27.
ElődjeRené
UtódjaI. Ferdinánd
Aragónia királya
V. Alfonz
Uralkodási ideje
1416. április 22. – 1458. június 27.
ElődjeI. Ferdinánd
UtódjaII. János
Életrajzi adatok
UralkodóházTrastámara
Született1396 körül
Medina del Campo, Kasztíliai Királyság
Elhunyt1458. június 27.
(62 éves kora körül)
Nápoly, Nápolyi Királyság
NyughelyeSanta María de Poblet-kolostor, Spanyolország
ÉdesapjaI. Ferdinánd aragóniai király
ÉdesanyjaKasztíliai Eleonóra Urraca
HázastársaKasztíliai Mária
GyermekeiIdősebb Ferdinánd
I. Ferdinánd nápolyi király
Eleonóra Diána rossanói hercegné
Mária ferrarai őrgrófné
Vallásnyugati keresztény
Nagylelkű Alfonz aláírása
Nagylelkű Alfonz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylelkű Alfonz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Ferdinánd aragóniai király legidősebb fiaként született. Részt vett a Nápolyi Királyságért folyó trónharcokban III. Lajos, Anjou hercegével szemben a gyermektelen II. Johanna nápolyi királynő kijelölt örököseként, ám 1424-ben elvesztette azt. A nápolyi koronát végül 1442-ben tudta visszaszerezni Anjou Renétől, és ezzel újra létrejött a perszonálunió a két Szicíliai Királyság között a vecsernye után először.

Székhelyét Nápolyban rendezte be. Szövetségese lett többek között Szkander bégnek is, akit támogatott balkáni harcaiban az Oszmán Birodalommal szemben. Az itáliai reneszánsz lelkes támogatója volt mind a művészetek, mind az irodalom terén, emellett nagyfokú építkezéseket folytatott a Castel Nuovóban. Halálával aragóniai címeit öccse, János, míg nápolyi koronáját az 1440-ben törvényesített házasságon kívüli fia, Ferdinánd örökölte.

Élete szerkesztés

I. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Eleonóra alburquerquei grófnő elsőszülött fia. Kasztíliában látta meg a napvilágot, ahol apja másodszülött királyi hercegként kevés eséllyel pályázott a trónra, de Alfonz nagybátyjának, III. Henrik kasztíliai királynak a halála (1406) után annak öccse, az ő apja, Ferdinánd infáns töltötte be a régensi tisztet a kiskorú II. János kasztíliai király nevében. 1412-ben a caspei megegyezés értelmében Alfonz apját választották aragón királlyá, így Alfonz mint elsőszülött lett az aragón trón örököse, és megkapta az ezzel járó Girona hercege[1] címet.

1415. szeptember 19-én csütörtökön Alfonz mint aragón trónörökös fogadta az akkor Katalóniához tartozó Perpignanban az Aragón Korona országaiba érkező Luxemburgi Zsigmondot a betegen fekvő apja, I. Ferdinánd király nevében. (a következő szöveg korabeli, XX. század eleji helyesírással és nyelvi stílussal íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Perpignanban is nagy előkészületeket tettek Zsigmond fogadására. A város kapujában két bíbornok fogadta, akik között vonult be a városba. Fogadására megjelentek továbbá a castiliai király követei: a Montesat-rend nagymestere a rend tagjaival együtt, azonfelül ott voltak még kíséretében Alfonso infáns az ország egyházi és világi nagyjaival, valamint a városban jelenlévő castiliai nagyok is. [...] A magyarok közül többek között [...] Garai Miklós nádor is jelen volt.”[2] I. Ferdinánd királlyal két nappal később, szeptember 21-én szombat délután találkozott személyesen Zsigmond az aragón király betegágyánál, hogy a nagy nyugati egyházszakadás megszüntetéséhez megnyerje Hispania urát, aki Kasztília régense is volt. Majd közvetlenül utána látogatta meg a királyi család többi tagját. „[...] Zsigmond elbúcsúzva Ferdinándtól, a királynét, leányát és Alfonso herceg feleségét látogatta meg. Beléptekor a királyi hölgyek az ajtóig mentek eléje. Zsigmond nagy tisztelettel köszöntötte őket és karját nyújtva a királynénak, helyéhez vezette. Helyet foglalva megkezdődött a társalgás. Zsigmond latinul beszélt, Alfonso herceg a tolmács szerepét vitte. A társalgás végeztével Zsigmond elbúcsúzott a hölgyektől és Alfonso kíséretében visszatért szállására.”[3]

V. Alfonznak feleségétől Trastamara Mária kasztíliai királyi hercegnőtől, aki elsőfokú unokatestvére volt, nem születtek gyermekei. Csak házasságon kívül született gyermekek maradtak utána. Vajay Szabolcs kutatásai megerősítik, hogy Alfonznak két Ferdinánd nevű fia volt. Az idősebb Ferdinánd Aragóniai Margittól, Híjar (katalánul: Híxar) bárónőjétől született, de mind a kisfiút, mind pedig az édesanyját a féltékeny, gyermektelen aragón királyné, Kasztíliai Mária vízbe fojtatta. V. Alfonz ugyancsak Ferdinánd nevű másodszülött fiának pedig Giraldona Carlino volt az anyja. A történeti források és irodalmak sokszor egybemosták őket, és bizonytalanság volt az anya személye körül. A tévedést éppen az okozta, hogy mindkét gyermeket Ferdinándnak hívták.[4] V. Alfonz örökösének a származása már életében nagyon sok pletyka forrása volt, és egyesek szerint egészen a királyi családig értek a szálak, mégpedig az aragón királyné húgát, Kasztíliai Katalin villenai hercegnőt, III. Henrik kasztíliai király kisebbik lányát nevezték meg a gyermek anyjának,[5] de ez az újabb kutatások fényében nem állja meg a helyét.[4] Kasztíliai Katalin, aki V. Alfonz kisebb öccsének, Aragóniai Henrik villenai hercegnek volt az első felesége, és ugyanúgy V. Alfonz elsőfokú unokatestére volt, mint a felesége, Mária királyné, egy gyermeket biztosan világra hozott, amely szülés az ő és gyermeke életébe került 1439-ben, de ismereteink szerint ez volt az egyetlen szülése.

V. Alfonz a másodszülött fiára már sokkal jobban vigyázott, és Giraldona Carlinótól még két lánya született, és a feleségétől távol neveltette őket. Törvényes fiúörökös hiányában, mikor 1442-ben I. (Jó) Renátusz nápolyi királytól elhódította a Nápolyi Királyságot, természetes fiát szerette volna az örököséül jelöltetni az újonnan szerzett országában, hiszen örökölt királyságaiban a száli törvény értelmében csak törvényes házasságból született fiúk örökölhettek, így ott az idősebb öccse, II. János navarrai király volt a törvényes örököse.

V. Alfonz 1440. február 17-én már törvényesíttette Ferdinándot a pápával, és 1443. február 23-án a Nápolyi Királyság parlamentje trónörökösnek ismerte el, és megkapta a trónörökösnek kijáró Calabria hercege címet.

Gyermekei szerkesztés

Ősei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Spanyolul Gerona.
  2. ↑ L. Áldásy (1927: 60–61).
  3. ↑ L. Áldásy (1927: 64–65).
  4. ↑ a b Lásd Vajay (1960).
  5. ↑ Lásd Miron (1913).

Források szerkesztés

  • Áldásy Antal. Zsigmond király és Spanyolország, (székfoglaló értekezés) (magyar nyelven), Budapest: MTA (1927). Hozzáférés ideje: 2018. május 12. 
  • Anderle Ádám (1943). „Alfonso V, el Magnánimo and the Hungarian Throne” (angol nyelven). Mediterrán Tanulmányok VI., 17–28. o. (Hozzáférés: 2018. május 12.)  
  • Bausilio, Giovanni. Re e Regine di Napoli (olasz nyelven). Vicalvi: Key Editore (2018). Hozzáférés ideje: 2018. május 12. 
  • Miron, E. L.. The Queens of Aragon: Their Lives and Times (angol nyelven). London: Stanley Paul & Co (1913). Hozzáférés ideje: 2018. május 12.  ISBN 075465074X, 9780754650744
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón 1412–1555 a. d. H. Trastamara des Stammes Burgund-Ivrea, 1412–1458 und 1468–1555 Könige von Sizilien, 1428–1458 und 1502–1555 Könige von Neapel, 1474–1555 Könige von Kastilien und León, 1492–1555 Könige von Granada, Reyes de las Islas y Tierras Firme del Mar Océano etc., In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 66., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Vajay, Szabolcs (de): Les rapports gènéalogiques hungaro-portugais au moyen âge, Braga, 1960.
  • Vajay Szabolcs (1943). „Spanyol királyok vére a Frangepán leszármazottakban” (magyar nyelven). Turul. (Hozzáférés: 2018. május 12.)  

További információk szerkesztés

Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd 		Aragónia királya  
1416 – 1458 		Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd 		Valencia királya  
1416 – 1458 		Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd 		Mallorca királya  
1416 – 1458 		Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd 		Szardínia királya  
1416 – 1458 		Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd 		Barcelona grófja  
1416 – 1458 		Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd 		Szicília királya  
1416 – 1458 		Következő
I. (Hitetlen) János
Előző uralkodó:
I. (Jó) Renátusz
Szicíliai uralkodó
1442 – 1458 (Nápolyban)		 
 Következő uralkodó:
I. (Fattyú) Ferdinánd
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=V._Alfonz_aragóniai_király&oldid=26924461”