V. Amenemhat

egyiptomi fáraó

V. Amenemhat (uralkodói nevén Szehemkaré) ókori egyiptomi fáraó volt, a XIII. dinasztia egyik uralkodója. Kim Ryholt és Darrell Baker egyiptológusok szerint a dinasztia negyedik uralkodója volt, Nerikarét követte a trónon és i. e. 1796-tól i. e. 1793-ig kormányzott, utódja Ameni Kemau volt.[1][2] Detlef Franke szerint i. e. 1746 és 1743 közt uralkodott. Jürgen von Beckerath szerint elődje Pantjeni, utódja Szehotepibré.

V. Amenemhat
előd
egyiptomi fáraó
utód
Nerikaré vagy Pantjeni
XIII. dinasztia
Ameni Kemau vagy Szahórnedzsheritef

Amenemhat szobra Elephantinéból
Amenemhat szobra Elephantinéból

Uralkodása i. e. 1796-1793 (Ryholt)
i. e. 1746-1743 (Franke)
Prenomen
<
N5sS42D28
>

sḫm-k3-rˁ
Szehemkaré
lelke erős”
Nomen
<
imn
n
mHAt
t
>

A torinói királylistán:
<
imn
n
mHAt
t Z1
G7
>

ỉmn-m-ḥ3.t
Amenemhat
Ámon az élen”
Gyermekei Ameni Kemau (?)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Amenemhat témájú médiaállományokat.

Páran feltételezik, hogy azonos a dinasztia második királyával, Amenemhat Szonbeffel.

EmlítéseiSzerkesztés

V. Amenemhatot említik a torinói királylista 7. oszlopának 7. sorában; itt 3-4 évnyi uralkodási időt tulajdonítanak neki. Ezt valószínűleg megerősíti egy lahúni papirusz, melyen egy Szehemkaré nevű király harmadik uralkodási évét említik; ő lehet V. Amenemhat és Szonbef is.[2] Egyetlen lelet maradt fenn uralkodásai idejéből, egy szobor Elephantinéból, mely eredetileg Szatet templomában állt, rajta a következő szöveggel: „A jó isten, a Két Föld ura, a szertartások ura, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Szehemkaré, Ré fia, Amenemhat, Szatetnek, Elephantiné úrnőjének kedveltje, ki örökké éljen.” A szobor fejét és karját a 19. században fedezték fel egy templom romjai közt, melyet egy Hekaib nevű nomoszkormányzó tiszteletére emeltek; ma a Bécsi Szépművészeti Múzeumban található. A szobor testét, melyen a felirat látható, 1932-ben fedezték fel, ma az Asszuáni Múzeumban van.[1][2]

SzemélyazonosságaSzerkesztés

Vitatott, hogy Szehemkaré V. Amenemhat ugyanaz a személy-e, mint Szehemkaré Szonbef, akit Kim Ryholt, Jürgen von Beckerath és Darrell Baker a XIII. dinasztia második uralkodójának tart. Szonbef valóban hívta magát Amenemhat Szonbefnek, ami Ryholt szerint úgy értendő, hogy „Amenemhat fia Szonbef”, vagyis Szonbef IV. Amenemhat fia. Így ő és V. Amenemhat két különböző személy.[1][2][3][4] Ryholt és Baker úgy tartja, hogy Szonbef és Amenemhat közt egy rövid ideig hatalmon lévő király, Nerikaré uralkodott, von Beckerath szerint azonban Szehemr Hutaui Pantjeni uralkodása választotta el a két királyt egymástól.[3][4]

Detlef Franke és Stephen Quirke ezzel szemben úgy vélik, hogy Szonbef nevében az Amenemhat a saját neve, nem az apjáé, így ő és V. Amenemhat ugyanaz a személy.[5][6] A kettős nevek gyakorinak számítottak a XII. dinasztia korának végén, a XIII. dinasztia elején.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d K.S.B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c. 1800-1550 BC, (Carsten Niebuhr Institute Publications,, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997), 336-337, file 13/2 and 13/4.
  2. a b c d Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008
  3. a b Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, 1964
  4. a b Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46. Mainz am Rhein, 1997
  5. Detlef Franke: Zur Chronologie des Mittleren Reiches (12.-18. Dynastie) Teil 1 : Die 12. Dynastie, in Orientalia 57 (1988)
  6. New arrangement of the 13th Dynasty, on digital Egypt.
  7. Stephen Quirke: In the Name of the King: on Late Middle Kingdom Cylinders, in: Timelines, Studies in Honour of Manfred Bietak, Leuven, Paris, Dudley, MA. ISBN 90-429-1730-X, 263-64

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sekhemkare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.