V. István Uroš szerb cár
V. (Szent) István Uroš (szerbül: Свети Стефан Урош V), (1336. szeptember 1.[1] vagy 1337. augusztus 31.[1] – 1371. december 4.[2]) szerb társkirály 1346-tól, cár 1355-től haláláig. Uralma gyenge volt: az egyes szerb helytartók függetlenítették magukat tőle.[3] Dalmáciában folyt a harc és azzal végződött, hogy Bosznia magyar fennhatóság alá került.[3] A déli határokat eközben a törökök pusztították[3] és a főurak is nyílt harcokat folytattak egymással.[3] 1358-ban egész Dalmácia magyar birtok lett.[3]
| V. István Uroš | |
 | |
| V. István Uroš | |
| Szerbia társkirálya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1346 – 1355 | |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | nem volt |
| Szerbia cárja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1355 – 1371 | |
| Elődje | IV. István Uroš |
| Utódja | I. Lázár |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
| Született | 1336 vagy 1337 nem ismert |
| Elhunyt | 1371. december 4. nem ismert |
| Nyughelye |
|
| Édesapja | IV. István Uroš |
| Édesanyja | Bulgáriai Ilona |
| Házastársa | Havasalföldi Anna |
| Gyermekei | nincs |
 A Wikimédia Commons tartalmaz V. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Édesapját, IV. István Urošt követte a trónon. Nyomban kitört a zűrzavar: István édesanyja, Ilona akarta gyakorolni a hatalmat, azonban Vartka (más néven Simon) akarnániai kormányzó függetlenítette magát.[4] Vukasin és Lázár helytartók Istvántól elpártolván ugyancsak harcba szálltak a hatalomért (egymás ellen is).[4] A gyenge Bizánci Birodalomtól nem félő bojárok hol ehhez, hol ahhoz csatlakoztak. Végül kitört a nyílt háború Vukasin és Lázár között.[4] Lázár a magyar királyt, Nagy Lajost hívta segítségül, aki Szerbiába benyomult seregével.[4] A harcot kerülni akaró István a hegyekbe menekült.[4] Lázár a Macsói Bánságot és a Szerémséget Lajosnak engedte át.[4]
A fő gondot valójában Vukasin jelentette: ugyan Bizánccal szövetkezett Ilona és István ellen, ennek ellenére hűséget színlelt a cár iránt.[5] Mindezen felül a törököket is behívta Szerbiába, akik vérszemet kapva már saját hasznukra kezdték pusztítani az országot.[6] Vukasin szorult helyzetében Istvánhoz fordult követelvén, hogy bocsássa el feleségét (ugyancsak Ilona), és vegye nőül Vukasin leányát, Erzsébetet.[6] István mindenbe beleegyezett.[6] Vukasin azonban egyedül akart uralkodni,[4] egyesek szerint sajátkezűleg,[3][7] mások szerint emberei által megölette István Uroš.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ Rulers of Serbia. Stepan Uros V "The Weak" (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ a b c d e f g Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12., 57. oldal
- ↑ Luczenbacher, id.m., 57–58. oldal
- ↑ a b c Luczenbacher, id.m., 58. oldal
- ↑ Úgy tartják, hogy buzogányával mérte Istvánra a halálos ütést. (A szerb..., 58. o.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: IV. István Uroš |
Következő uralkodó: I. Lázár fejedelemként |
