Főmenü megnyitása

II. Jakab angol király

(VII. Jakab skót király szócikkből átirányítva)

II. Jakab (angolul: James II; London, 1633. október 14. – Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1701. szeptember 16.) 1685-től 1688-ig Anglia, Skócia (VII. Jakab néven) és Írország királya a Stuart-házból, a kivégzett I. Károly fia, II. Károly öccse.

II. Jakab
James II by Peter Lely.jpg

Angol Királyság királya
II. Jakab
Uralkodási ideje
1685. február 6. 1688. december 11.
KoronázásaLondon
1685. április 23.
Elődje II. Károly
Utódja II. Mária
Skót Királyság királya
VII. Jakab
Uralkodási ideje
1685. február 6. 1688. december 11.
Koronázásanem koronázták meg[1]
Elődje II. Károly
Utódja II. Mária
Életrajzi adatok
Uralkodóház Stuart-ház
Született 1633. október 14.
London
Elhunyt 1701. szeptember 16. (67 évesen)
Saint-Germain-en-Laye
NyughelyeAngol bencések temploma, Párizs[2]
Édesapja I. Károly angol király
Édesanyja Bourbon Henrietta Mária angol királyné
Házastársa
Gyermekei
  • II. Mária angol királynő
  • Anna brit királynő
  • James Francis Edward Stuart
  • Louisa Maria Teresa Stuart
  • James Stuart, Duke of Cambridge
  • Henrietta FitzJames
  • James FitzJames, 1st Duke of Berwick
  • Henry FitzJames
  • Isabel Stuart
  • Charles Stuart, Duke of Cambridge
  • Charles Stuart, Duke of Cambridge
  • Edgar Stuart, Duke of Cambridge
  • Charles Stuart, Duke of Kendal
II. Jakab aláírása
II. Jakab aláírása
Coat of Arms of England (1660-1689).svg
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Jakab témájú médiaállományokat.
II. Jakab

York hercegekéntSzerkesztés

1646-ban, az angol forradalom kitörése után a parlament testvéreivel fogságba vetette. 1648-ban Hollandiába, majd Franciaországba menekült. 1652-ben Turenne seregében harcolt. 1655-ben el kellett hagynia Franciaországot, mire brit és ír menekültek élén, Condé és Don Juan alatt Turenne ellen fordította fegyverét (1659).

Amint a Stuartok megint Anglia trónjára kerültek, Jakab lett a Királyi Afrika Társaság elnöke. Ebbéli minőségében megbízta a Társaság szolgálatában álló Robert Holmes-t, hogy foglalja el a holland gyarmatokat és rabszolga-kereskedő állomásokat Nyugat-Afrikában. Ezzel egy időben az angolok az észak-amerikai holland területeket is megszállták, az államilag támogatott angol kalózok pedig súlyos károkat okoztak a holland kereskedőknek. A háborúban II. Károly király tengernaggyá és a brit hajóhad fővezérévé nevezte ki Jakabot, aki 1665 elején először Új Amszterdamot, Hollandia Észak-amerikai gyarmatát foglalta el. 1665. június 13-án a (southwoldinak is nevezett) lowestofti csatában fényes tengeri győzelmet aratott a hollandok fölött, a győzelmet azonban nem aknázta ki. Ezért leváltották a főparancsnok tisztségéből, amit George Monck és Pfalzi Rupert herceg között osztottak meg.

A harmadik angol–holland háborúban ismét Jakab lett az angol flotta főparancsnoka. Először 1672. június 7-én a solebayi csatában csapott össze De Ruyter admirálissal – a közel döntetlen eredményű csatában a győzelmet mindkét fél magának tulajdonította. A következő évben azonban De Ruyter háromszor isː

elverte a nagy túlerőben levő, egyesült angol-francia flottát. A kudarcok miatt Anglia különbékét kötött Hollandiával; Jakab tengerészeti pályafutása gyakorlatilag véget ért.

Miután Jakab első neje – élete vége felé – a katolikus vallásra tért, majd 1673-ban a katolikus Mária modenai hercegnővel kötött újabb házasságot, az ellenzék kiharcolta, hogy állásáról le kelljen mondania. 1679-ben Brüsszelbe menekült, ahonnan azonban a parlament engedelmével nemsokára Skóciába tette át lakóhelyét.

KirálykéntSzerkesztés

Károly halála után ő foglalta el az angol trónt, és bár megfogadta, hogy tiszteletben tartja a nemzet szabadságait és a törvényeket, nemsokára a korlátlan uralom és a katolikus egyház helyreállítását célzó rendeleteket hozott. Az általános elégedetlenség közepette Monmouth herceg, II. Károly természetes fia lépett föl trónkövetelőnek. Kísérlete elbukott, ő pedig a vérpadra került; a megtorlók néhány hét alatt több mint 300 felkelőt végeztettek ki.

Az angol nép zöme némi türelemmel nézte a zsarnok uralmát, mert nem lévén a királynak fiúörököse, arra számított, hogy a trón protestáns leányaira száll majd. Azonban a katolikus királynő 1688-ban váratlanul fiút szült és erre kitört a vihar. A trónörököst – bár alaptalanul – becsempészett gyermeknek deklarálták; mindkét parlamentáris párt a klérussal szövetkezve, a király vejét, Orániai Vilmost szólította föl az angol alkotmány védelmére. Jakab megijedt ettől a fordulattól, és visszavonta törvénytelen rendeleteit, de már késő volt. Orániai Vilmos 1688. november 15-én Torbayben, Devonshire-nál partra szállt, mire Jakab, akit hadserege is cserbenhagyott, Franciaországba menekült. Útközben elfogták, de Orániai Vilmos másodízben is szökni engedte apósát. A parlament Jakabot trónvesztetté nyilvánította, utódául leányát, Mária királynőt és annak férjét, III. Vilmost kiáltotta ki királynak. Ezután II. Mária és III. Vilmos közösen uralkodott.

Trónfosztása utánSzerkesztés

Jakab nem mondott le a trónról, azt folyamatosan próbálta visszaszerezni – híveit, akik továbbra is a Stuartokat tartották Anglia, Skócia és Írország legitim uralkodóinak, jakobitáknak nevezték el. Jakab 1689 márciusában francia segítséggel partra szállt Írországban, és összehívta Dublinba az ír parlamentet, amely elismerte királynak. Orániai Vilmos azonban 1690. július 11-én (a régi naptár szerint júl. 1-én) a Boyne folyónál legyőzte a Stuart-párt ír-francia csapatait, és Jakab visszatért francia földre. A következő évben Vilmos tábornokai visszahódították Írországot. Jakab gyorsan öregedett, és egyre inkább pietista hitvese befolyása alá került. A restauráció utolsó reményeit az 1697-ben megkötött rijswijki béke oszlatta el.[3]

Fia, az „idősebb trónkövetelő” (Old Pretender) James Francis Edward Stuart szintén próbálkozott a hazatéréssel – 1715-ben tört ki Skóciában az első jakobita felkelés, de a francia támogatás dacára elbukott. Utána az angolok által „ifjú trónkövetelőnek” nevezett Charles Edward Stuart lett a jakobita mozgalom feje.

HalálaSzerkesztés

A franciaországi Château de Saint-Germain-en-Laye-ben halt meg, bátyjához hasonlóan szélütés (intracerebrális vérzés) következtében. Holttestét bebalzsamozták, majd részekre osztották: belső szervei a saint-germaini templomba, illetve a saint-omeri angol jezsuitákhoz kerültek, agya a Párizsi Egyetem Collegium Scoticumába, szíve pedig óhajának megfelelően a chaillot-i zárdába. Testének többi részét az angol bencések párizsi templomában helyezték végső nyugalomra hármas szarkofágban. Maradványai és a neki szentelt emlékművek a francia forradalom alatt elvesztek vagy megsemmisültek.[2] Saint-Germain templomában a forradalom után, 1828-ban IV. György brit király megrendelésére készítettek számára síremléket.

GyermekeiSzerkesztés

Első feleségétől, Hyde Annától (1638. március 22.1671. március 31.) 8 gyermeke született:

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
Károly 1660. október 22. 1661. május 5.
II. Mária 1662. április 30. 1694. december 28.
Jakab 1663. július 12. 1667. június 20.
Anna 1665. február 6. 1714. augusztus 1.
Károly 1666. július 4. 1667. május 22.
Edgár 1667. szeptember 14. 1671. június 8.
Henrietta 1669. január 13. 1669. november 15.
Katalin 1671. február 9. 1671. december 5.

Második feleségétől, Modenai Máriától (1658. október 5.1718. május 7.) 7 gyermeke született:

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
Katalin Laura 1675. január 10. 1676. október 3.
Izabella 1676. augusztus 28. 1681. március 2.
Károly 1677. november 7. 1677. december 12.
Erzsébet 1678 1678?
Sarolta Mária 1682. augusztus 16. 1682. október 16.
Jakab Eduárd 1688. június 10. 1766. január 1. Trónkövetelő.
Lujza Mária Terézia 1692. június 28. 1712. április 20.

Ezen kívül volt még 6 törvénytelen gyermeke is:

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
Henrietta 1667 1730. április 3. Arabella Churchilltől (1648. február 23.1730. május 30.)
Jakab 1670. augusztus 21. 1734. június 12. Arabella Churchilltől.
Henrik 1673. augusztus 6. 1702. december 16. Arabella Churcilltől.
Arabella 1674 1704. november 7. Arabella Churchilltől.
Katalin 1681 1743. március 13. Catherine Sedleytől (16571717. október 26.).
Jakab 1684 1685 Catherine Sedleytől.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1651-ben volt az utolsó skót királykoronázás, amikor a bátyját, II. Károlyt skót királlyá koronázták Scone-ban.
  2. a b Miller, John: James II. 3. kiadás. New Haven és London: Yale University Press. 2000. 240. o. ISBN 978- 0-300-08728-4  
  3. II. Jakab (Stuart-ház)

ForrásokSzerkesztés


Előző uralkodó:
II. Károly
Anglia királya
16851688
Stuart-ház
 
Következő uralkodó:
II. Mária
Előző uralkodó:
II. Károly
Írország királya
1685 – 1688
Stuart-ház
 
Következő uralkodó:
II. Mária
Előző uralkodó:
II. Károly
Skócia uralkodója
16851688
Stuart-ház
 
Következő uralkodó:
II. Mária