Főmenü megnyitása

Vaclav Fomics Nyizsinszkij; (oroszul: Вацлав Фомич Нижинский, lengyelül: Wacław Niżyński, ukránul: Вацлав Хомич Ніжинський), Kijev, Oroszország, 1889. február 28. (március 12.) – London, Nagy-Britannia, 1950. április 11.) cári oroszországi születésű, lengyel származású balett-táncos, akit minden idők legkiválóbb férfitáncosának tartanak.

Vaclav Fomics Nyizsinszkij
Vaclav Nyizsinszkij 1907-ben
Vaclav Nyizsinszkij 1907-ben
Született 1889. március 12.[1][2]
Kijev
Elhunyt 1950. április 8. (61 évesen)[1][3][4][5]
London
Állampolgársága
Házastársa Pulszky Romola
Foglalkozása
  • balett-táncos
  • koreográfus
  • táncművész
  • naplóíró
  • balettmester
Iskolái Vaganova Academy of Russian Ballet
Kitüntetései Akadémiai Pálmák Rend
Halál okaveseelégtelenség
Sírhely Montmartre-i temető (22)

A Wikimédia Commons tartalmaz Vaclav Fomics Nyizsinszkij témájú médiaállományokat.

KarrierjeSzerkesztés

 
Leon Bakszt festménye: Nyizsinszkij az Egy faun délutánjában[6]

Balett-táncos családba született. Szülei lengyel nemzetiségűek voltak, a varsói cári balettban táncoltak. Később apja különböző orosz városokban szerepelt, időnként a fia is fellépett vele.

Nyizsinszkijt 1898-ban beíratták a pétervári színházi főiskolára, Szergej Legat[7] osztályába. Hamar kiderültek rendkívüli képességei.

Már gyermekként is gyakran fellépett. Tizenöt éves korában az Ácis és Galateában (Händel) nyújtott alakítása viharos sikert aratott.

1907-ben, az iskola befejezését követően a Mariinszkij Színházhoz került [2], és azonnal a társulat első táncosa lett, függetlenül a nem is táncosra jellemző külsejétől: alacsony volt, egyáltalán nem karcsú lábú, és túlzottan fejlett volt az izomzata is. De a színpadon teljesen megváltozott, könnyedség, kifinomult kellem és a stílus tökéletes megértése jelent meg az alakításaiban. Elkápráztatta nézőit legendás ugrásaival („grand jeté”), azzal a képességével, hogy elhitette: a levegőben lebeg. Rendkívüli átváltozó képességgel, kiváló mimikával rendelkezett. Miközben a színpadról mágikus hatást árasztott, az életben hallgatag, barátságtalan ember volt.

Karrierje Szergej Gyagilevvel kötött ismeretsége után ívelt igazán fel, rövid ideig Gyagilev szeretője is lett.[8][9] Az 1909 és 1913 közötti évek Nyizsinszkij dicsőséges évei voltak. Oroszország első számú szólistájává vált Mihail Fokin koreográfiáiban, a Karnevál, a Seherezádé, a Petruska, a Nárcisz, a Daphnis és Cloé stb. főszerepeiben.

A Mariinszkij társulatából váratlanul eltávolították, amikor a Giselle előadására egy 14. századi mintára készült, erősen testhezálló kosztümben lépett föl, sokkolva ezzel a nézőket, és megdöbbenést keltve a cári páholyban.

1912-ben színpadra állította és eltáncolta az Egy faun délutánját (Claude Debussy). 1913-ban Gyagilev[10] társulata számára Debussy: Játékok c. művét és Sztravinszkij: Tavaszi áldozatát koreografálta és táncolta el. Ezek az előadások az akadémikus balett szabályait felrúgva a kritika és a közönség jó részének heves ellenállásával találkoztak, ugyanakkor Nyizsinszkij ezekkel rakta le a modern balett alapjait.

Pulszky Romola 1912-ben, tizennyolc évesen ott volt édesanyja, Márkus Emília páholyában, amikor a Cári Orosz Balett fellépett Budapesten, és azonnal úgy döntött, hogy a híres táncos lesz a férje. A cél elérésének érdekében beügyeskedte magát a társulatba, és 1913. szeptember 10-én Buenos Airesban (ahová Gyagilev babonából nem utazott el[11]) Vaclav Nyizsinszkij feleségül vette Pulszky Romolát. Amikor a balettigazgató ennek hírét vette, Nyizsinszkijt eltávolította a társulatból.[12] Nyizsinszkij pályája ekkor lényegében kettétört. Az első világháború alatt Magyarországon – mint az ellenséges Oroszország polgárai – elvileg házi őrizetben élt a házaspár, gyakorlatilag pedig Márkus Emília hűvösvölgyi villájában.

Nyizsinszkij 1914-ben saját társulatot alapított. Londonban különösebb siker nélkül léptek fel. 1916-ban Gyagilev számára koreográfiát készített a Till Eulenspiegel vidám csínyjeihez (Richard Strauss), amivel Amerikában turnéztak.

Nyizsinszkijt 1917-től kezdve mentális zavarokkal kezelték. Kibontakozó elmebaja is kezdte megakadályozni fellépéseit. 1919-ben megírta Naplóját (minden bizonnyal valójában Pulszky Romola munkája), ami 1958-ban, Párizsban jelent meg. A feleség heroikus küzdelmet folytatott egész közös életükben a táncos talpra állításáért, könyveket írt és adott ki, szervezett, a kor legjobbjaival, például Junggal kezeltette – lényegében eredménytelenül.

Márkus Emília villájában éltek Budapesten 1944-ig. Nem zárkóztak el a világtól, részt vettek a társasági életben. Nyizsinszkij olykor prófétának, olykor magának a megváltónak képzelte magát. Szerette, ha fotózzák, a sajtóban is rendszeresen szerepelt, de a balettet életében végérvényesen az őrület váltotta fel.

Romola két lányt szült: Kyrát és Tamarát.

1944-ben a család a bombázások elől Sopronba költözött, ahol a pestinél is borzalmasabb bombázásokat éltek át. A háború után Svájcba emigráltak. 1948-ban a berkshire-i Sunningdale-be költöztek, ahol Romola brit állampolgárságért folyamodott. A táncos 1950-ben hunyt el egy londoni kórházban. 1953-ban a holttestét újratemették a párizsi Cimetière de Montmartre-ban.

Művészete alapjaiban újította meg a balettet. Emléke a színpadi művészetek egyik örök legendájaként él tovább.

IdézetSzerkesztés

Nyizsinszkijről, amikor éppen nem a színpadon állt, senki nem mondta volna meg, hogy tehetséges balett-táncos: alacsony, ám kifejezetten izmos volt, a lábai vastagok, mindemellett pedig hallgatag, barátságtalan ember hírében állott. A színpadon azonban teljesen megváltozott, tökéletes ugrásokkal nyűgözte le a közönséget, és híres volt arról, hogy mozdulatai már-már azt az illúziót keltették, mintha súlytalanul lebegne deszkák fölött.
http://balett.info/vaclav-nyizsinszkij-minden-idok-egyik-legkivalobb-ferfitancosa/

MagyarulSzerkesztés

  • Harc Istenért. Nizsinszkij naplója; sajtó alá rend., ford. Nizsinszkij Romola, utóhang Paul Claudel; Grill, Bp., 1942
  • Füzetek. Az érzés; ford., jegyz. Szántó Judit, versford. N. Kiss Zsuzsa, előszó Cenner Mihály; Európa, Bp., 1997

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Le Delarge (francia nyelven), 2001. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Bakszt készítette az Egy faun délutánja színpadtervét is.
  7. Szergej Legat (1875-1905)
  8. Selby Wynn Schwartz. „The Politics of Dancing: Les Ballets Trockadero de Monte Carlo”. Forum.  ]
  9. Nijinsky, Vaslav (1890-1950). Glbtq.com
  10. [1]
  11. Ugyanis babonás volt. Egy cigányasszony azt jósolta neki, hogy tengeren fog meghalni.
  12. TAAVIRAT. A CAARI OROSZ BALETT A JOEVOEBEN NEM TART IGEENYT AZ OEN SZOLGÁLATAIRA. STOP. NE CSATLAKOZZEEK HOZZAANK. STOP. SZERGEJ GYAGILEV.

További információkSzerkesztés

  • belcanto.ru: Nyizsinszkij életrajza (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2016. november 27.)
  • liilliil.tumblr.com: Nizsinszkij Bécsben (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2016. november 27.)
  • Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten; Polgári Tanácsadó Szolgálat–OSZMI, Bp., 1993 (Budai séták)
  • Nizsinszkijné Pulszky Romola: Nizsinszkij; ford. Lengyel Lydia, bev. Lengyel Menyhért, Nyugat, Bp., 1935