Vadász Elemér

magyar geológus

Vadász Elemér, született Weisz Móric Elemér (Székesfehérvár, 1885. március 1.[1]Budapest, 1970. október 30.) kétszeres Kossuth-díjas geológus.

Vadász Elemér
Született Weisz Móric Elemér
1885. március 1.
Székesfehérvár
Elhunyt 1970. október 30. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiWeisz Vilmos
Deutsch Antónia
Foglalkozása geológus,
egyetemi oktató,
akadémikus
Kitüntetései

Tanulmányai, munkásságaSzerkesztés

Weisz Vilmos alkusz és Deutsch Antónia fia. A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen szerezte a diplomáját. A földtan-őslénytan tanszék tanársegédje, majd adjunktusa volt. Magyarország több szénterületét is tanulmányozta, köztük a dorogi medencét. Az őszirózsás forradalom hónapjaiban szorgalmazta a természettudományos kutatás és oktatás reformját. A Tanácsköztársaság idején a földtan, majd az őslénytan egyetemi tanárává nevezték ki. Tagja volt a Tudományos Társulatok és Természettudományi Múzeumok Direktóriumának. A Tanácsköztársaság után az egyetemről távoznia kellett. 1920-tól a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. geológusa, ahonnan nyugdíjazták 1945-ben. 19461965 között ismét a tudományegyetem oktatója, professzora lett. Az 1948/1949-es egyetemi tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarának prodékánja, a Természettudományi Kar első dékánja, a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) utolsó rektora. Egyetemvezetői tevékenységével következetesen támogatta, segítette az 1949/1950-es évek egyetemi reformjának, az egyetemek szocialista átalakításának történéseit. A Magyar Földtani Társulat elnöke volt.

MűveSzerkesztés

  • Magyarország földtana; Kőszénföldtan. Bp. 1951. – Bauxitföldtan. Bp. 1951. – Magyarország földtana. Bp. 1953. és 1960. – Elemző földtan. Bp. 1955. – A bakonyi mangánképződés. = Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közlem, Bp. 1952.

KitüntetésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés