Főmenü megnyitása

Vadász Elemér (Székesfehérvár, 1885. március 1.Budapest, 1970. október 30.) kétszeres Kossuth-díjas geológus.

Vadász Elemér
Született 1885. március 1.
Székesfehérvár
Elhunyt 1970. október 30. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus,
egyetemi oktató,
akadémikus
Kitüntetései

Tanulmányai, munkásságaSzerkesztés

A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen szerezte a diplomáját. A földtan-őslénytan tanszék tanársegédje, majd adjunktusa volt. Magyarország több szénterületét is tanulmányozta, köztük a dorogi medencét. Az őszirózsás forradalom hónapjaiban szorgalmazta a természettudományos kutatás és oktatás reformját. A Tanácsköztársaság idején a földtan, majd az őslénytan egyetemi tanárává nevezték ki. Tagja volt a Tudományos Társulatok és Természettudományi Múzeumok Direktóriumának. A Tanácsköztársaság után az egyetemről távoznia kellett. 1920-tól a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. geológusa, ahonnan nyugdíjazták 1945-ben. 19461965 között ismét a tudományegyetem oktatója, professzora lett. Az 1948/1949-es egyetemi tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkar prodékánja, az egyetemen a Természettudományi Kar első dékánja, a Pázmány Péter Tudományegyetem utolsó rektora. Egyetemvezetői tevékenységével következetesen támogatta, segítette az 1949/1950-es évek egyetemi reformjának, az egyetemek szocialista átalakításának történéseit. A Magyar Földtani Társulat elnöke volt.

MűveSzerkesztés

  • Magyarország földtana; Kőszénföldtan. Bp. 1951. – Bauxitföldtan. Bp. 1951. – Magyarország földtana. Bp. 1953. és 1960. – Elemző földtan. Bp. 1955. – A bakonyi mangánképződés. = Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közlem, Bp. 1952.

KitüntetésekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés