Főmenü megnyitása

Vadas Jenő (Hámor, Borsod vármegye, 1857. április 2.Budapest, 1922. július 21.) erdőmérnök, erdészeti szakíró, a magyarországi erdők főtanácsosa, a bányászati és erdészeti Akadémia tanára.

Vadas Jenő
Vadas Jenő.jpg
Született 1857. április 2.
Hámor
Elhunyt 1922. július 21. (65 évesen)
Budapest
Nemzetisége Magyar
Foglalkozása erdőmérnök, tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vadas Jenő témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Középiskoláit Miskolcon és Selmecbányán végezte s miután ez utóbbi helyen 1874-ben az érettségi vizsgát letette, az erdőakadémia hallgatói sorába lépett. Az erdőmérnöki tanfolyamnak elvégzése után a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz erdőgyakornokká nevezték ki. 1880-ban tette le az erdészeti államvizsgát, 1881-ben mint I. osztályú erdőgyakornok szolgálattételre a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterium erdészeti osztályába osztották be, hol 1881 őszén központi erdészjelöltté neveztetett ki. 1882 végén az óvízi erdőgondnokságban II. osztályú erdésszé és az utóbbi helyen 1885-ben alapított erdőőri szakiskolához vezetővé, majd 1886-ban ugyanoda főerdésszé és igazgató-tanárrá nevezték ki. 1891 őszén a selmecbányai erdőakadémián az erdőtenyésztés-, védelem-, növény- és állattani tanszék ellátásával bízatott meg és még ugyanazon évben az erdőakadémia rendes tanárává neveztetett ki. 1894-ben erdőtanácsos lett. 1893-ban a földmívelésügyi miniszterium által a kísérleti ügy tanulmányozása végett Németországba és Svájcba s azon év őszén a magyar erdészet egyik képviselőjeként a nemzetközi erdészeti kísérleti állomások kongresszusára Bécsbe, 1895-ben az erdőakadémia és az országos erdészeti egyesület képviseletében az osztrák birodalmi erdészeti egyesület közgyűlésére Boszniába, 1897-ben pedig Stockholmba a kiállítás tanulmányozására küldetett ki. Az országos erdészeti egyesület választmányi, az erdészeti államvizsga bizottmányi, az erdészeti államvizsga bizottságának kinevezett, a magyar ornithologiai központ levelező tagja, 1899. június 29-én megkapta a főerdőtanácsosi címet.

Az Erdészeti Lapok munkatársa; a Pallas Nagy Lexikonában az erdészeti cikkeket írta.

MunkáiSzerkesztés

  • A tölgycsemeték neveléséről. Bpest, 1888. (Pályadíjat nyert).
  • Hengertábla… (Bund Károllyal és Tavi Gáborral, Besztercebánya, 1892)
  • Szervezzük a magyar erdészeti kísérletügyet. (Selmeczbánya, 1893)
  • A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője, 17 képpel, 1 térképpel s egy diagrammos kimutatással. Bpest, 1896. (Francziául kivonatban. U. ott, 1899.).
  • Állattani jegyzetek. Előadásai után összeállítva. Selmeczbánya, 1897. (Rejtő Adolffal).
  • Erdőműveléstan. 220 szövegképpel. Bpest, 1898. (150 darab az aranynyal jutalmazott pályamunka).
  • Az árvédelmi füzesek telepítése és művelése. U. ott, 1900. (Francziául: U. ott, 1903.).
  • Az akáczfa (Robinia Pseudacacia L.) ellenségei, betegségei és az ellenük való védekezés. Selmeczbánya, (1908.)
  • Az akácfa monográfiája (Bp., 1911, franciául és németül is);
  • Magyarország erdészete. Az erdészeti kísérletügy Magyarországon (Bund Károllyal, Selmecbánya, 1914);
  • Erdészeti kísérletek (Selmecbánya, 1915)

Szerkesztette 1898-tól az «Erdészeti Kísérletek» című folyóiratot Budapesten.

EmlékezeteSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés