Vajasmacska-paradoxon
A vajasmacska-paradoxon egy gyakori vicc, amely a következő állításokból indul ki:
- A macska mindig a talpára esik.
- A vajas kenyér mindig a vajas felére esik.
A paradoxon akkor merül fel, ha valaki elgondolja, mi történhet, ha valaki egy vajas kenyeret a vajas felével felfelé egy macska hátára rögzít, majd magasból ledobja a macskát. A paradoxont John Frazee kingstoni művész küldte be az OMNI magazin paradoxonokról szóló versenyére 1993-ban, és megnyerte vele a versenyt.[1]
Gondolatkísérletek szerkesztés
Egyes emberek szerint a kísérlet antigravitációs hatást váltana ki. A macska, miközben esik lefelé, lelassít, majd forogni kezd, végül a földtől nem messze lebegve gyors sebességgel forogni kezd, mert a macska talpa és a kenyér vajas fele is igyekszik lent landolni.[2] 2003 júniusában Kimberly Miner díjat nyert Örökmozgó című filmjével, melyet egy gimnazista barátja írása alapján készített.[3] Az írás a macska és vajas kenyér paradoxonát elemezte.[4][5]
Humoristák szerkesztés
A paradoxon a tudománnyal foglalkozó humoristák képzeletét is megragadta. Az elmélet tesztelése a Jack B. Quick képregépnysorozat egy részének az alapötletét adja. Ebben a címszereplő kísérletet végez, melynek eredménye, hogy a macska a föld felett lebeg, a farka a propeller. A Bunny netes képregény is foglalkozik vele, örökmozgót próbál építeni az ötlet segítségével.[6] A Science Askewban Donald E. Simanek kommentet fűz a jelenséghez.[7]
A brit QI játékban olyan ötleteket is felvetettek, hogy vajon működik-e vaj helyett margarinnal is, illetve akkor is, ha a kenyéren nem vaj van, de a macska annak hiszi és így placebóhatást vált ki belőle.[8]
A RadioLab tudományos podcast egy epizódjában is szerepel.[9] Ez lett az alapja egy humoros magyarázó animációnak,[10] melyet a Barq animációkészítő cég rakott össze.[11]
A Flying Horse brazil energiaital reklámjában is szerepel az ötlet, állandó energiát hoz létre.[12]
A valóságban szerkesztés
A valóságban a macskák képesek a levegőben a talpukkal lefelé fordulni, ha fejjel lefelé esnének. A reflex segíti őket, hogy ha megfelelő magasságból (30 cm fölött) esnek le, a talpukra essenek.[13] A kenyérnek természetesen nincs meg ugyanez a képessége. Tipikusan azért esik a vajas felére, mert egy átlagos asztal magasságából és a kenyér átlagos forgási sebességéből következtetve egy vajas felével felfelé esésnek indult kenyér az esetek 81%-ában a vajas felével lefelé landol a földön.[14]
Források szerkesztés
- ↑ Morris, Scot (1993. július 25.). „I have a theory...” 15 (9), 96. o.
- ↑ UoWaikato newsletter (PDF). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 1.)
- ↑ PG Klein. University of Leeds. Perpetual Motion Archiválva 2008. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Oscar Nominated Animated Shorts 2003. Scifidimensions.com. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ Feline cunning and sods law. Bunny.frozenreality.co.uk. [2012. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ Science askew: a light-hearted look at the scientific world. CRC Press, 201. o. (2002). ISBN 978-0-7503-0714-7. Hozzáférés ideje: 2010. június 30.
- ↑ „Hypothetical”. QI. BBC. BBC One, London. 2010. november 5. 8. epizód, H. sorozat
- ↑ The RadioLab podcast. Itunes.apple.com. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ The Cat and Jelly Toast Experiment aka the Buttered Cat Paradox explainer. Youtube.com, 2012. április 25. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ www.barqvideo.com
- ↑ https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Z8yW5cyXXRc
- ↑ Huy D. Nguyen: How does a Cat always land on its feet?. Georgia Institute of Technology, School of Medical Engineering. [2001. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 15.)
- ↑ Nick McDermott. „Why your toast falls butter side down”, Daily Mail, 2013. szeptember 3.
További információk szerkesztés
- Frazee Fine Arts Website of Teresa and John Frazee.
- (1996. november 16.) „Feedback” (2056).
- Loopholes for the paradox