Vajda Endre

(1914–1987) költő, esszéista, kritikus, műfordító

Vajda Endre (Dés, 1914. július 18.Budapest, 1987. december 17.) költő, esszéista, kritikus, műfordító.

Vajda Endre
Született Vajda Endre Pál
1914. július 18.[1]
Dés
Elhunyt 1987. december 17. (73 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • költő
  • esszéíró
  • kritikus
  • fordító
Kitüntetései

ÉleteSzerkesztés

Vajda György és Feichter Rozália fia. Iskoláit Magyaróváron és Pápán végezte, majd Debrecenben szerzett tanári oklevelet. 1940-től 1947-ig az Athenaeum nyomdában volt lektor. Verseket írt, melyek a Négy nemzedék című antológiában valamint más folyóiratokban jelentek meg. Fordításai közül többek között ismertek Shakespeare, Marco Polo és mások; Rilke, Horatius, Mallarmé, Shelly, Goethe, Byron, Blake, Puskin, Thomas Mann és Defoe is. Kritikáit a Nyugat, Magyar Csillag, Újhold, Magyar Nemzet, Új Irás, Vigilia című lapok közölték.

Házastársa Zsohár Erzsébet volt, akivel 1940. március 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[2]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Vörösmarty Mihály művei regékben (Budapest, 1942)
  • Megérett a meggy (ifjúsági verses képeskönyv, Budapest, 1952)
  • Tüskés, a kertész (ifjúsági verses elbeszélés, Budapest, 1952)
  • Vigyázó szemetek Párisra vessétek! (életrajzi regény Batsányi Jánosról, Budapest, 1958)
  • Válogatott írások. Tanulmányok, könyvismertetések; vál., szerk., utószó Lakatos István; Tevan, Békéscsaba, 1994

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Baumgarten-díj (1942; 1948)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés