Valódi tücskök

rovarcsalád

A valódi tücskök (Gryllidae) az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjében a tojócsövesek (Ensifera) alrendjének egyik, igen népes rovarcsaládja mintegy 4000 fajjal.

Valódi tücskök
Mezei tücsök (Gryllus campestris)
Mezei tücsök (Gryllus campestris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Alrend: Tojócsövesek (Ensifera)
Öregcsalád: Tücskök (Grylloidea)
Család: Gryllidae
Laicharding, 1781
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Valódi tücskök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi tücskök témájú kategóriát.

A tücskök ortopter rovarok, amelyek a bozóttücskökkel és távolabbi rokonságban a szöcskékkel állnak. A régebbi szakirodalomban, például Imms a "tücsköket" a család szintjén (azaz a Gryllidae családban) helyezték el, de a kortársak, köztük Otte, ma már a Grylloidea szupercsaládba sorolják őket. A szót együttesen használták az Ensifera alrendbe tartozó, távolabbi rokon taxonok, például a király- és vakondtücsök leírására.

Elterjedésük

szerkesztés

Világszerte megtalálhatók, de legnagyobb számban a trópusi területeken élnek.[1]

Megjelenésük, felépítésük

szerkesztés

Vízszintesen kissé lapított, hosszúkás testű, kerek fejű, hosszú fonalas csápú rovarok. Színük általában sötét. Két pár szárnyukat – ami nem minden fajnál fejlődik ki – a testük fölött vízszintesen tartják. Kevésbé színesek, mint akár a szöcskék, akár a sáskák: többnyire feketék vagy barnásak. Testhosszuk 0,5–5 cm.

Hátsó pár lábuk ugrólábbá módosult, de ez az ugróláb gyöngébb, mint a szöcskéké. Lábfejük három ízből áll (a szöcskéké négyből).[2] A szöcskékéhez hasonló ciripelő ér mindkét szárnyukon kifejlődött, ezért mindkettővel tudnak ciripelni.[3]

Fonalas csápjaik sokízűek és hosszúak, potrohuk végén hímjeik páros hosszúkás farksertéket viselnek, a nőstények pedig szálkaszerűen kiálló, vékony, hengeres, egyenes tojócsövet (ovipositor).[1][4]

Tojócsövük vége kiszélesedett.

Rágó szájszervük jól fejlett, erős.[1]

Életmódjuk

szerkesztés

Erdőkben, mezőkön, réteken és cserjésekben élnek. A fajok többsége talajlakó és többnyire a szárazabb területeket részesíti előnyben, ahol könnyedén üreget áshat a földbe.[4] Mindenevők: növényi és állati táplálékot is esznek, de a növényi anyagok erőteljes túlsúlyával. Egyes kártevő fajok (pl. Brachytrupes portentosus) olyan haszonnövények magoncait pusztítják, mint a tea, a dohány, illetve a gyapot.[1]

Szaporodásuk

szerkesztés

A hímek ciripelésükkel csalogatják párzásra a nőstényeket.
Petéiket egyesével vagy csoportosan a nedves talajba rakják, a ragadozó fajok kis petecsomóikat növények szöveteibe tojják.[1]

A nőstények általában kéthetenként 40–60 petét raknak. A kikelt tücskök 8–10 hét alatt fejlődnek ki[forrás?], akár 12 lárvaállapotuk is lehet.[1]

Átlagos élettartamuk általában 90 nap.

Rendszerezésük

szerkesztés

A tücskök családját 22 alcsaládra, ezen belül nemzetségekre, alnemzetségekre, és több száz nemre osztják.

 
Házi tücsök (Acheta domestica)
 
Calyptotrypus hibinonis, egy japán faj

Magyarországi fajok

szerkesztés

Magyarországon hét fajuk él:[5]

Egy tücsökfaj (Gryllus pennsylvanicus) ciripelése
  • Egyes tücsökfajok ciripelése igen dallamos, ezért néhol kalickában, házi kedvencként tartották őket. Elsősorban kínai hagyomány, mely még ma is él.[6]
  • Az ősi kínai néphit szerint a tücskök nem halnak meg, csak levedlik bőrüket, és újjászületve tovább élnek.[6]
  • A pettyes tücsök, vagy kétfoltú tücsök, (Gryllus bimaculatus) a terrarisztikában használatos hüllők és madárpókok takarmányállataként.
  • Elsősorban Kelet-Ázsiában volt szokás a tücsökviadal, amelyben egymás ellen harcoló példányokra fogadtak és fogadnak mindmáig.[7]
  • Erről a rovarcsaládról lett elnevezve a Tücsök-lyuk, ami egy magyarországi barlang.
  1. a b c d e f George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1  
  2. Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
  3. Törzs: Ízeltlábúak – Arthropoda
  4. a b Bokor József (szerk.). Tücsökfélék, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 12. 
  5. Nagy B. (2003). „A revised check-list of Orthoptera-species of Hungary supplemented by Hungarian names of grasshopper species”. Folia Entomologica Hungarica 64, 85-94. o.  
  6. a b http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/qingx.html
  7. http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tucsok.html

Külső hivatkozások

szerkesztés