Valdemár svéd király
Valdemár Birgersson (1243[3] – 1302. december 26.[1][3]) svéd király 1250-től 1275-ig.
Valdemár | |
Svédország királya | |
Uralkodási ideje | |
1250 – 1275 | |
Elődje | XI. Erik |
Utódja | III. Magnus |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Folkung-ház |
Született | 1243 |
Elhunyt | 1302. december 26. (59 évesen) Nyköpingi vár[1] |
Nyughelye | Vreta Monostor[2] vagy Riddarholm-templom,[2] Stockholm |
Édesapja | Birger Jarl |
Édesanyja | Svédországi Ingeborg (Ingeborg Eriksdotter) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Sophia of Denmark |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Valdemár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Birger jarl („gróf”) fiaként született. Gyermekként – édesapját, a gazdag tartományúrt mellőzve – választották meg királynak az Erik-ház kihalása után. Birger kénytelen volt ebbe belenyugodni, és azzal, hogy a linköpingi dómban megkoronáztatta fiát, Valdemárt az egyház oltalmába helyezte.[4] Azonban haláláig Svédország koronázatlan királyaként uralkodott, így a gyermek Valdemár kezdetben édesapjával kormányzott,[3] annak 1266-ban bekövetkezett halála után egyedül irányította az országot.[3] Birger halála után kirobbant az életre-halálra menő testvérviszály a hatalomért .[4]
Valdemár királynak felesége apácajelölt nővérével folytatott viszonyából gyermeke született, ezért 1274-ben zarándokutat tett Rómába, hogy bűnbocsánatot nyerjen.[3] X. Gergely pápa szigorú feltételeket szabott: Valdemárnak el kellett ismernie a pápai szupremáciát, és köteleznie kellett magát, hogy adót fizet Rómának.[3] Ezek a követelések fivéreit lázadásra indították; a legidősebb 1275-ben III. Magnus néven elfoglalta a királyi trónt.[3]
Valdemár a testvérháborúban vereséget szenvedett, norvégiai száműzetésbe menekült, s hosszú éveken át sikertelen összeesküvéseket szőtt királyi hatalma visszaszerzésére.[3] Később visszatért és hitvese szülőhazájának, Dániának a segítségével kierőszakolt magának egy részt a birodalomból.[4] Azután Magnus elfogatta és börtönbe záratta.[4] Egy időre szabadon engedték, de 1288-ban politikai fogolyként a Nyköpingshus nevű erődbe zárták és ott is halt meg 1302-ben.[4]
Gyermekei
szerkesztés- Valdemár első házasságát Dániai Zsófával[1] (1242 – 1286), IV. Erik dán király leányával[5] kötötte. kötötte 1250-ben.[6] Házasságukból hét gyermek született:
- Erik Valdemarsson[1] (? – 1261)
- Ingeborg Valdemarsdotter[1] (1263 – 1292)
- Katalin Valdemarsdotter[1] (? – 1283)
- Erik Valdemarsson[1] (1272 – 1331)
- Richiza Valdemarsdotter[1] (1273 – 1293) ∞ II. Przemysł lengyel fejedelem,[6] lányuk Erzsébet Richeza cseh és lengyel királyné
- Marianna Valdemarsdotter[1] (? – 1299?) ∞ Rudolf II von Diepholz[6]
- Margareta Valdemarsdotter[1] (? – 1288 után)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h i j k l m http://fmg.ac/Projects/MedLands/SWEDEN.htm#_Toc190776909
- ↑ a b https://archive.today/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
- ↑ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 665. oldal
- ↑ a b c d e Vilhelm Moberg: Népem története – Svédország a középkorban (Min svenska historia berättad för folket, Stockholm, 1972, 1973); Magyar kiadás: Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984, fordította Miszoglád Gábor, 99. oldal
- ↑ Archivált másolat. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 4.)
- ↑ a b c Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ Népem története – Svédország a középkorban, 100. oldal, (Bár a kötet szerzője szerint csak a dán Huitfeldt említi.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
Előző uralkodó: XI. Erik |
Következő uralkodó: III. Magnus |