Valeria Golino
Valeria Golino (Nápoly, 1965. október 22. –)[7][8] olasz színésznő és filmrendező. Európában és Hollywoodban is filmezett. Ismert az Esőemberben, a Pee Wee nagy kalandjaiban és a Nagy durranás két filmjében játszott szerepeiről. Több olasz szakmai elismerést kapott, jelölték David di Donatello-díjra, megkapta az Ezüst Szalagot, a Ciak d’orót (Golden Ciak-at) és a Globo d’orót (az olasz Golden Globe-ot), továbbá kétszer is elnyerte a Velencei Fesztiválon a legjobb színésznőnek járó Volpi-kupát.
Valeria Golino | |
![]() | |
A 2015-ös cannes-i filmfesztiválon | |
Született |
1966. október 22. (56 éves)[1][2][3][4] Nápoly[5] |
Állampolgársága | olasz |
Élettársa |
|
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1982 óta |
Tevékenység | színész |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Valeria Golino témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete Szerkesztés
Származása, pályakezdése Szerkesztés
Apja olasz germanista filológus volt, anyja görög festőművésznő. Valeria így Nápolyban és Athénban nevelkedett. Már középiskolás korában modellkedett, hogy keresethez jusson. auf. Tizenhét éves volt, amikor a hosszú filmcímeket kedvelő Lina Wertmüller felfedezte, és mellékszerepet kínált neki az 1982-ben forgatott Scherzo del destino in agguato dietro l’angolo come un brigante da strada (magyarul kb.: „A végzet fordulata a sarkon ólálkodik, mint egy utcai rabló” című filmjében, itt mutatkozhatott be első filmszerepében (1983).
Színészi pályája Szerkesztés
Két évvel később, 1985-ben friss élettársának, Peter Del Monte rendezőnek Kis tüzek című filmdrámájában már főszerepet játszott. A következő évben, 1986-ban Francesco Maselli rendező Storia d’amore című romantikus drámájának főszerepéért Golino a Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznőnek járó kitüntetést.
Hollywoodban is felfigyeltek rá. Barry Levinson rendező 1988-as Esőember c. filmdrámájában Susannát, a Tom Cruise által játszott Charlie élettársát alakította, ezzel nemzetközi ismertséget szerzett. Erős olasz akcentusa miatt azonban Garry Marshall rendező 1990-es Micsoda nő! c. romantikus filmjében nem ő, hanem Julia Roberts kapta meg Viviant, a női főszerepet.
Népszerűsége azonban további amerikai filmes szerepekhez segítette, játszott a sikeres Nagy durranásban (1991) és a Nagy durranás 2. – A második pukk-ban (1993) is. Vonzó testi adottságait látványosan megcsillogtatta a köldökéből kilőtt olivabogyós jelenetben. Szerepelt Mike Figgis rendező 1995-ös Las Vegas, végállomás-ában és John Carpenter rendező 1996-os Menekülés Los Angelesből c. akciófilmjében is.
A következő években számos filmet forgatott az USA-ban és Európában is, de a sztárok első vonalába nem tudta magát felküzdeni. 2002-ben Lupe Marín szerepét játszotta Julie Taymor rendező Frida (2002) című drámájában, amelyet Oscar-díjra jelöltek. Nagy főszerepet kapott Emanuele Crialese rendező Grazia szigete („Lampedusa” címen is ismert) 2002-es olasz–francia filmdrámájában. A saját lelki problémáitól gyötört, és környezet által kitaszított Grazia asszony megformálásáért a kritikusok Golinót egyöntetűen felmagasztalták, és David di Donatello-díjra jelölték. Ugyanezért a szerepért a filmes újságírók olaszországi szövetsége (Sindacato Nazionale Giornalisti Cinematografici Italiani) neki ítélte az Ezüst Szalag díjat (Nastro d’Argento). 2002-ben Calpurnia szerepét játszotta Uli Edel rendező nemzetközi kétrészes televíziós Julius Caesar-produkciójában, Richard Harris, Jeremy Sisto és Christopher Walken mellett.
2013-ban megrendezte első saját nagyjátékfilmjét, Miele (Méz) címmel, Mauro Covacich „A nome tuo” című novellájából. A filmet beválogatták a 66. cannes-i fesztivál mezőnyébe, az Un certain regard szekcióban.[9] 2018-ban forgatta második filmjét, az Euforiát.
2008-ban, a 65. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsürijének elnöke, Wim Wenders meghívta Golinót zsüritagnak.[10] 2016-ban is tagja volt 69. 2016-os cannes-i fesztiválon zsürijének. 2019-ben szerepelt Costa-Gavras rendező Görögország, 2015 c. politikai dokumentarista filmjében.
Magánélete Szerkesztés
Valeria Golino élettársai:
- 1985–1987 között a nála 18 évvel idősebb Peter del Monte (1943–2021) filmrendező,
- 1988–1992 között Benicio del Toro (*1967) színész,
- 1993–2001 között Fabrizio Bentivoglio (*1957) színész,
- 2002–2006 között Andrea Di Stefano (*1972) színész-író,[11]
- 2006-2018 között Riccardo Scamarcio (*1979) színész.[12]
Elismerései, díjai Szerkesztés
Számtalan jelölés mellett a következő díjakat nyerte el:
- 2006: a legjobb női főszereplő díja (La guerra di Mario)
- 2014: a legjobb női mellékszereplő díja (Esélylesők)
- 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám)
- Ezüst Szalag díj (Nastro d’argento)
- 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
- 2002: a legjobb női főszereplő díja (Grazia szigete/Lampedusa)
- 2009: a legjobb eredeti dal (Piangi Roma) díja (Giulia este otthon marad)
- 2013: a legjobb elsőfilmes rendező díja (Miele)
- 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám és Portré a lángoló fiatal lányról)
- Globo d’oro
- 1986: a legjobb feltörekvő színésznő díja Figlio mio infinitamente caro… és Kis tüzek
- 2006: a legjobb színésznő díja (La guerra di Mario)
- 2013: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
- Ciak d’oro
- 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
- 2012: a legjobb női főszereplő díja (La kryptonite nella borsa)
- 2014: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
- 1986: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Storia d’amore)
- 2015: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
- 2015: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
- 2019: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (5 a tökéletes szám)
- Bari Nemzetközi Filmfesztivál
- 2018: Mariangela Melato-filmdíj a legjobb női főszereplőnek (Az én lányom)
- 2019: Federico Fellini-díj, Platina fokozat, kiemelkedő filmkészítő munkájáért
- Egyéb díjak
- 2006: Flaiano-díj a legjobb női közreműködőnek (La guerra di Mario)
- 2015: a Museo nazionale del cinema Cabiria-díja
Fontosabb filmszerepei Szerkesztés
- 2021: La scuola cattolica; Ilaria Arbus
- 2021: Occhi blu; Valeria
- 2021: Az utódok földje (La terra dei figli); boszorkány
- 2020: Lasciami andare; Perla
- 2019: Görögország, 2015 (Adults in the Room); Dea - Costa-Gavras
- 2019: 5 a tökéletes szám (5 è il numero perfetto); Rita
- 2019: Portré a lángoló fiatal lányról (Portrait de la jeune fille en feu); grófnő
- 2019: Casanova - Az utolsó szerelem (Dernier amour); La Cornelys
- 2018: Az én lányom (Figlia mia); Tina
- 2018: Il ragazzo invisibile: Seconda generazione; Giovanna
- 2014: Ferite a morte, dokumentumfilm; narrátor
- 2014: Jacky a nők országában (Jacky au royaume des filles); Bradi Vune
- 2013: Esélylesők (Il capitale umano); Roberta
- 2012: Szerencsés szerencsétlenek (Ouf); Giovanna
- 2011: La kryptonite nella borsa; Rosaria
- 2010: L’amore buio; börtönpszichológusnő
- 2009: A mumus (L’uomo nero); Franca Rossetti
- 2009: Helyes kölykök (Les beaux gosses); lány a videón
- 2009: Giulia este otthon marad (Giulia non esce la sera); Giulia
- 2008: Tigri di carta, tévé-minisorozat; Delacroix
- 2008: Csalások hálója (Ca$h); Julia
- 2007: A tó leánya (La ragazza del lago); Chiara Canali
- 2007: Fekete nap (Il sole nero); Agata
- 2007: Színésznők (Actrices); Nathalia Petrovna
- 2007: Az élet napos oldala (Actrices); Sandra
- 2006: Szűkebb pátriánk (A casa nostra); Rita
- 2004: 36 (Quai des Orfèvres); Camille Vrinks
- 2004: San Antonio; olasz lány
- 2003: Julius Caesar, kétrészes tévéfilm; Calpurnia
- 2003: Fogjál meg és vigyél el! (Prendimi e portami via); Luciana
- 2002: Frida; Lupe Marín
- 2002: Grazia szigete/Lampedusa (Respiro); Grazia
- 2001: Szálló (Hotel); olasz színésznő
- 2000: Spanyol bírák (Spanish Judges); Jamie
- 2000: A nő ötször (Things You Can Tell Just by Looking at Her); Lilly
- 1999: Hotel Alexandria, tévé-minisorozat; Justine
- 1999: Az utolsó hárem (Harem Suare); Anita
- 1999: Az eljövendő élet (La vita che verrà), tévé-minisorozat; Nunzia
- 1998: A körtefa (L’albero delle pere); Silvia
- 1996: Hirtelen pokol (An Occasional Hell); Elizabeth Laughton
- 1996: Menekülés Los Angelesből (Escape from L.A.); Taslima
- 1995: Bukott angyalok (Fallen Angels); tévésorozat; Eugenie Kolchenko
- 1995: Négy szoba (Four Rooms); Athena
- 1995: Las Vegas, végállomás (Leaving Las Vegas); Terri
- 1994: Halhatatlan kedves (Immortal Beloved); Giulietta Guicciardi
- 1994: Mint két krokodil (Come due coccodrilli); Marta
- 1994: Tiszta őrület (Clean Slate); Sarah Novak / Beth Holly
- 1993: Nagy durranás 2. – A második pukk (Hot Shots! Part Deux); Ramada Rodham Hayman
- 1991: Az erőszak éve (Year of the Gun); Lia
- 1991: Nagy durranás (Hot Shots!); Ramada Thompson / Scarlett O’Hara / Lois Lane
- 1991: Indián vér (The Indian Runner); Maria
- 1990: A király ágyasa (La putain du roi); Jeanne de Luynes
- 1989: Tavaszi vizek (Torrents of Spring); Gemma Rosselli
- 1988: Esőember (Rain Man); Susanna
- 1988: Pee Wee nagy kalandjai (Big Top Pee-wee); Gina Piccolapupula
- 1988: Három nővér (Paura e amore); Sandra Parini
- 1987: Utolsó nyár Tangerben (Dernier été à Tanger); Claudia Marchetti / Carla Morelli
- 1986: Storia d’amore; Bruna Assecondati
- 1986: Kétbalkezes kopók (Detective School Dropouts); Caterina
- 1985: Kis tüzek (Piccoli fuochi); Mara
- 1984: Fantomkép (Blind Date); bikinis lány
Filmrendezései Szerkesztés
- 2010: Armandino e il madre (rövidfilm)
- 2013: Miele („Méz”)
- 2018: Euforia
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
- ↑ https://dilei.it/vip/valeria-golino-riccardo-scamarcio-venezia/560772/
- ↑ Lucio Giordano: Valeria Golino: „A quarantanni mi vergogno a recitare nuda” (Al Festival di Taormina) (olasz nyelven). il Giornale, 2006. június 23. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
- ↑ Valeria Golino (olasz nyelven). la Repubblica (Archivio), 2006. november 5. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
- ↑ 2013 Official Selection. Un certain regard. Miele, realisé par Valéria Golino (francia nyelven). Festival-Cannes.fr. (Hozzáférés: 2022. augusztus 2.)
- ↑ Nick Vivarelli: Venice Film Festival announces slate. „Burn After Reading”, „Hurt Locker” top lineup (angol nyelven). Variety.com, 2009. július 29. [2009. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
- ↑ Redazione ANS: Valeria Golino, 50 anni e una lunga carriera sul set, con »La stessa ingenua allegria di allora« – Cultura & Spettacoli (olasz nyelven). Ansa.it, 2015. október 19.
- ↑ Redazione: Una nuova fidanzata per Riccardo Scamarcio (tale e quale a Valeria Golino) (olasz nyelven). Today.it, 2018. augusztus 29.
További információk Szerkesztés
- Valeria Golino a PORT.hu-n (magyarul)
- Valeria Golino az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Valeria Golino az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Valeria Golino a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Valeria Golino. Filmkatalógus.hu (magyarul)
- Valeria Golino az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Valeria Golino Pictures (angol nyelven). famousfix.com