Valeria Golino
Valeria Golino (Nápoly, 1965. október 22. –)[7][8] olasz színésznő és filmrendező. Európában és Hollywoodban is filmezett. Ismert az Esőemberben, a Pee Wee nagy kalandjaiban és a Nagy durranás két filmjében játszott szerepeiről. Több olasz szakmai elismerést kapott, jelölték David di Donatello-díjra, megkapta az Ezüst Szalagot, a Ciak d’orót (Golden Ciak-at) és a Globo d’orót (az olasz Golden Globe-ot), továbbá kétszer is elnyerte a Velencei Fesztiválon a legjobb színésznőnek járó Volpi-kupát.
Valeria Golino | |
![]() | |
A 2015-ös cannes-i filmfesztiválon | |
Született |
1966. október 22. (56 éves)[1][2][3][4] Nápoly[5] |
Állampolgársága | olasz |
Élettársa |
|
Gyermekei | |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1982 óta |
Tevékenység | színész |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Valeria Golino témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
ÉleteSzerkesztés
Származása, pályakezdéseSzerkesztés
Apja olasz germanista filológus volt, anyja görög festőművésznő. Valeria így Nápolyban és Athénban nevelkedett. Már középiskolás korában modellkedett, hogy keresethez jusson. auf. Tizenhét éves volt, amikor a hosszú filmcímeket kedvelő Lina Wertmüller felfedezte, és mellékszerepet kínált neki az 1982-ben forgatott Scherzo del destino in agguato dietro l’angolo come un brigante da strada (magyarul kb.: „A végzet fordulata a sarkon ólálkodik, mint egy utcai rabló” című filmjében, itt mutatkozhatott be első filmszerepében (1983).
Színészi pályájaSzerkesztés
Két évvel később, 1985-ben friss élettársának, Peter Del Monte rendezőnek Kis tüzek című filmdrámájában már főszerepet játszott. A következő évben, 1986-ban Francesco Maselli rendező Storia d’amore című romantikus drámájának főszerepéért Golino a Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznőnek járó kitüntetést.
Hollywoodban is felfigyeltek rá. Barry Levinson rendező 1988-as Esőember c. filmdrámájában Susannát, a Tom Cruise által játszott Charlie élettársát alakította, ezzel nemzetközi ismertséget szerzett. Erős olasz akcentusa miatt azonban Garry Marshall rendező 1990-es Micsoda nő! c. romantikus filmjében nem ő, hanem Julia Roberts kapta meg Viviant, a női főszerepet.
Népszerűsége azonban további amerikai filmes szerepekhez segítette, játszott a sikeres Nagy durranásban (1991) és a Nagy durranás 2. – A második pukk-ban (1993) is. Vonzó testi adottságait látványosan megcsillogtatta a köldökéből kilőtt olivabogyós jelenetben. Szerepelt Mike Figgis rendező 1995-ös Las Vegas, végállomás-ában és John Carpenter rendező 1996-os Menekülés Los Angelesből c. akciófilmjében is.
A következő években számos filmet forgatott az USA-ban és Európában is, de a sztárok első vonalába nem tudta magát felküzdeni. 2002-ben Lupe Marín szerepét játszotta Julie Taymor rendező Frida (2002) című drámájában, amelyet Oscar-díjra jelöltek. Nagy főszerepet kapott Emanuele Crialese rendező Grazia szigete („Lampedusa” címen is ismert) 2002-es olasz–francia filmdrámájában. A saját lelki problémáitól gyötört, és környezet által kitaszított Grazia asszony megformálásáért a kritikusok Golinót egyöntetűen felmagasztalták, és David di Donatello-díjra jelölték. Ugyanezért a szerepért a filmes újságírók olaszországi szövetsége (Sindacato Nazionale Giornalisti Cinematografici Italiani) neki ítélte az Ezüst Szalag díjat (Nastro d’Argento). 2002-ben Calpurnia szerepét játszotta Uli Edel rendező nemzetközi kétrészes televíziós Julius Caesar-produkciójában, Richard Harris, Jeremy Sisto és Christopher Walken mellett.
2013-ban megrendezte első saját nagyjátékfilmjét, Miele (Méz) címmel, Mauro Covacich „A nome tuo” című novellájából. A filmet beválogatták a 66. cannes-i fesztivál mezőnyébe, az Un certain regard szekcióban.[9] 2018-ban forgatta második filmjét, az Euforiát.
2008-ban, a 65. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsürijének elnöke, Wim Wenders meghívta Golinót zsüritagnak.[10] 2016-ban is tagja volt 69. 2016-os cannes-i fesztiválon zsürijének. 2019-ben szerepelt Costa-Gavras rendező Görögország, 2015 c. politikai dokumentarista filmjében.
MagánéleteSzerkesztés
Valeria Golino élettársai:
- 1985–1987 között a nála 18 évvel idősebb Peter del Monte (1943–2021) filmrendező,
- 1988–1992 között Benicio del Toro (*1967) színész,
- 1993–2001 között Fabrizio Bentivoglio (*1957) színész,
- 2002–2006 között Andrea Di Stefano (*1972) színész-író,[11]
- 2006-2018 között Riccardo Scamarcio (*1979) színész.[12]
Elismerései, díjaiSzerkesztés
Számtalan jelölés mellett a következő díjakat nyerte el:
- 2006: a legjobb női főszereplő díja (La guerra di Mario)
- 2014: a legjobb női mellékszereplő díja (Esélylesők)
- 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám)
- Ezüst Szalag díj (Nastro d’argento)
- 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
- 2002: a legjobb női főszereplő díja (Grazia szigete/Lampedusa)
- 2009: a legjobb eredeti dal (Piangi Roma) díja (Giulia este otthon marad)
- 2013: a legjobb elsőfilmes rendező díja (Miele)
- 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám és Portré a lángoló fiatal lányról)
- Globo d’oro
- 1986: a legjobb feltörekvő színésznő díja Figlio mio infinitamente caro… és Kis tüzek
- 2006: a legjobb színésznő díja (La guerra di Mario)
- 2013: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
- Ciak d’oro
- 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
- 2012: a legjobb női főszereplő díja (La kryptonite nella borsa)
- 2014: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
- 1986: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Storia d’amore)
- 2015: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
- 2015: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
- 2019: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (5 a tökéletes szám)
- Bari Nemzetközi Filmfesztivál
- 2018: Mariangela Melato-filmdíj a legjobb női főszereplőnek (Az én lányom)
- 2019: Federico Fellini-díj, Platina fokozat, kiemelkedő filmkészítő munkájáért
- Egyéb díjak
- 2006: Flaiano-díj a legjobb női közreműködőnek (La guerra di Mario)
- 2015: a Museo nazionale del cinema Cabiria-díja
Fontosabb filmszerepeiSzerkesztés
- 2021: La scuola cattolica; Ilaria Arbus
- 2021: Occhi blu; Valeria
- 2021: Az utódok földje (La terra dei figli); boszorkány
- 2020: Lasciami andare; Perla
- 2019: Görögország, 2015 (Adults in the Room); Dea - Costa-Gavras
- 2019: 5 a tökéletes szám (5 è il numero perfetto); Rita
- 2019: Portré a lángoló fiatal lányról (Portrait de la jeune fille en feu); grófnő
- 2019: Casanova - Az utolsó szerelem (Dernier amour); La Cornelys
- 2018: Az én lányom (Figlia mia); Tina
- 2018: Il ragazzo invisibile: Seconda generazione; Giovanna
- 2014: Ferite a morte, dokumentumfilm; narrátor
- 2014: Jacky a nők országában (Jacky au royaume des filles); Bradi Vune
- 2013: Esélylesők (Il capitale umano); Roberta
- 2012: Szerencsés szerencsétlenek (Ouf); Giovanna
- 2011: La kryptonite nella borsa; Rosaria
- 2010: L’amore buio; börtönpszichológusnő
- 2009: A mumus (L’uomo nero); Franca Rossetti
- 2009: Helyes kölykök (Les beaux gosses); lány a videón
- 2009: Giulia este otthon marad (Giulia non esce la sera); Giulia
- 2008: Tigri di carta, tévé-minisorozat; Delacroix
- 2008: Csalások hálója (Ca$h); Julia
- 2007: A tó leánya (La ragazza del lago); Chiara Canali
- 2007: Fekete nap (Il sole nero); Agata
- 2007: Színésznők (Actrices); Nathalia Petrovna
- 2007: Az élet napos oldala (Actrices); Sandra
- 2006: Szűkebb pátriánk (A casa nostra); Rita
- 2004: 36 (Quai des Orfèvres); Camille Vrinks
- 2004: San Antonio; olasz lány
- 2003: Julius Caesar, kétrészes tévéfilm; Calpurnia
- 2003: Fogjál meg és vigyél el! (Prendimi e portami via); Luciana
- 2002: Frida; Lupe Marín
- 2002: Grazia szigete/Lampedusa (Respiro); Grazia
- 2001: Szálló (Hotel); olasz színésznő
- 2000: Spanyol bírák (Spanish Judges); Jamie
- 2000: A nő ötször (Things You Can Tell Just by Looking at Her); Lilly
- 1999: Hotel Alexandria, tévé-minisorozat; Justine
- 1999: Az utolsó hárem (Harem Suare); Anita
- 1999: Az eljövendő élet (La vita che verrà), tévé-minisorozat; Nunzia
- 1998: A körtefa (L’albero delle pere); Silvia
- 1996: Hirtelen pokol (An Occasional Hell); Elizabeth Laughton
- 1996: Menekülés Los Angelesből (Escape from L.A.); Taslima
- 1995: Bukott angyalok (Fallen Angels); tévésorozat; Eugenie Kolchenko
- 1995: Négy szoba (Four Rooms); Athena
- 1995: Las Vegas, végállomás (Leaving Las Vegas); Terri
- 1994: Halhatatlan kedves (Immortal Beloved); Giulietta Guicciardi
- 1994: Mint két krokodil (Come due coccodrilli); Marta
- 1994: Tiszta őrület (Clean Slate); Sarah Novak / Beth Holly
- 1993: Nagy durranás 2. – A második pukk (Hot Shots! Part Deux); Ramada Rodham Hayman
- 1991: Az erőszak éve (Year of the Gun); Lia
- 1991: Nagy durranás (Hot Shots!); Ramada Thompson / Scarlett O’Hara / Lois Lane
- 1991: Indián vér (The Indian Runner); Maria
- 1990: A király ágyasa (La putain du roi); Jeanne de Luynes
- 1989: Tavaszi vizek (Torrents of Spring); Gemma Rosselli
- 1988: Esőember (Rain Man); Susanna
- 1988: Pee Wee nagy kalandjai (Big Top Pee-wee); Gina Piccolapupula
- 1988: Három nővér (Paura e amore); Sandra Parini
- 1987: Utolsó nyár Tangerben (Dernier été à Tanger); Claudia Marchetti / Carla Morelli
- 1986: Storia d’amore; Bruna Assecondati
- 1986: Kétbalkezes kopók (Detective School Dropouts); Caterina
- 1985: Kis tüzek (Piccoli fuochi); Mara
- 1984: Fantomkép (Blind Date); bikinis lány
FilmrendezéseiSzerkesztés
- 2010: Armandino e il madre (rövidfilm)
- 2013: Miele („Méz”)
- 2018: Euforia
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
- ↑ https://dilei.it/vip/valeria-golino-riccardo-scamarcio-venezia/560772/
- ↑ Lucio Giordano: Valeria Golino: „A quarantanni mi vergogno a recitare nuda” (Al Festival di Taormina) (olasz nyelven). il Giornale, 2006. június 23. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
- ↑ Valeria Golino (olasz nyelven). la Repubblica (Archivio), 2006. november 5. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
- ↑ 2013 Official Selection. Un certain regard. Miele, realisé par Valéria Golino (francia nyelven). Festival-Cannes.fr. (Hozzáférés: 2022. augusztus 2.)
- ↑ Nick Vivarelli: Venice Film Festival announces slate. „Burn After Reading”, „Hurt Locker” top lineup (angol nyelven). Variety.com, 2009. július 29. [2009. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
- ↑ Redazione ANS: Valeria Golino, 50 anni e una lunga carriera sul set, con »La stessa ingenua allegria di allora« – Cultura & Spettacoli (olasz nyelven). Ansa.it, 2015. október 19.
- ↑ Redazione: Una nuova fidanzata per Riccardo Scamarcio (tale e quale a Valeria Golino) (olasz nyelven). Today.it, 2018. augusztus 29.
További információSzerkesztés
- Valeria Golino a PORT.hu-n (magyarul)
- Valeria Golino az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Valeria Golino az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Valeria Golino a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Valeria Golino. Filmkatalógus.hu (magyarul)
- Valeria Golino az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Valeria Golino Pictures (angol nyelven). famousfix.com