Valerij Vlagyimirovics Poljakov

(1942–2022) szovjet-orosz űrhajós
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. szeptember 22.

Valerij Vlagyimirovics Poljakov (oroszul: Валерий Владимирович Поляков) (Tula, 1942. április 27.2022. szeptember 7.) szovjet-orosz űrhajós, orvos. Eredeti neve (Valerij Ivanovics Korsunov) örökbe fogadás következtében változott meg.[8]

Valerij Vlagyimirovics Poljakov
SzületettВалерий Иванович Коршунов[1]
1942. április 27.[2]
Tula
Elhunyt2022. szeptember 7. (80 évesen)[3]
Moszkva
Állampolgárságaorosz (1991–2022)
Foglalkozása
IskoláiI.M. Sechenov First Moscow State Medical University (–1965)
Kitüntetései
  • Asztúria hercegnője díj
  • Hero of the Democratic Republic of Afghanistan (1988)
  • Order of the Sun of Liberty (1988)
  • a francia Becsületrend tisztje (1989)
  • A Szovjetunió űrhajós pilótája (1989)
  • Lenin-rend (1989. április 27.)
  • Szovjetunió Hőse (1989. április 27.)
  • Arany Csillag (1989. április 27.)
  • Az Oroszországi Föderáció Hőse (1995. április 10.)
  • Gold Star (1995. április 10.)
  • Order of Parasat (1996)
  • International Space Hall of Fame (1996)[4][5]
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (1999)[6]
  • Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)
  • Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)[7]
SírhelyeVaganykovói temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Vlagyimirovics Poljakov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpálya

szerkesztés

A középiskola elvégzését követően a moszkvai orvosi egyetemen végzett. Továbbtanulva 1964-től az űrhajósok munkáját segítő gyógyszerekre specializálta magát. Borisz Boriszovics Jegorov után ő volt a második orvos, aki a világűrben végezhetett orvosi kutatásokat. 1972. március 22-től kapott űrhajóskiképzést. Világűrben töltött teljes időtartama 678 nap 16 óra 32 perc. 1995-ben elbúcsúzott az űrhajósok családjától. Moszkvában miniszteri biztosként ellenőrzi az űrhajósok orvosi felkészítését, segíti az űrhajósok kiválasztását, részt vesz a kiképzések munkálataiban. Az új típusú űrkutatási programok nemzetközi kapcsolataiért felelős személy.

Űrrepülések

szerkesztés

1988-ban a Szojuz TM–6 űrhajóval érkezve 240 napot 22 órát 34 perc töltött a Mir űrállomáson, a Szojuz TM–7 fedélzetén tért vissza a Földre.

1994. január 8-án önként jelentkezve indult a Szojuz TM–18 űrhajóval a Mir űrállomásra, ahol a leghosszabb ideig teljesített szolgálatot: 437 nap 17 óra 58 perc.

A Szojuz TM–20 fedélzetén 1995. március 22-én tért vissza a Földre. Leszállás után saját lábán ment a szállító járműhöz. Bizonyította, hogy megfelelő terápiával és edzéssel lehetséges csökkenteni a szervezet csont és izomállományának veszteségét.

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.

Kitüntetések

szerkesztés

Megkapta a Szovjetunió Hőse és a Lenin-rend kitüntetést.