Valle d’Aosta

régió Olaszországban
(Valle d'Aosta szócikkből átirányítva)

Valle d’Aosta Olaszország egyik régiója. (neve magyarul Aosta-völgy, franciául Vallée d'Aoste, Valle d’Aosta-i patois dialektusban Vâl d’Aoûta, walser dialektusban Ougschtaland). A régió székhelye Aosta. A régió különleges statútummal rendelkezik, és az Alpi-Mediterraneo Eurorégió tagja. Északon Svájccal, nyugaton Franciaországgal, délen és keleten Piemonttal határos. Olaszország legkisebb és legkevesebb lakosú régiója. Területe 3263 km², lakosainak száma 127 836 fő.

Valle d’Aosta
(Vallée d’Aoste / Vâl d’Aoutha / Augsttal)
Tipikus valdosztán ház
Tipikus valdosztán ház
Valle d’Aosta címere
Valle d’Aosta címere
Valle d’Aosta zászlaja
Valle d’Aosta zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
Rang Régió
Székhely Aosta
Megyéi Aosta (AO)
Kormányzó Erik Lavévaz
Népesség
Teljes népesség125 666 fő (2019)[1]
Népsűrűség38,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület3262 km²
Időzóna UTC+1
Valle d’Aosta régió elhelyezkedése
Valle d’Aosta régió elhelyezkedése
Valle d’Aosta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Valle d’Aosta témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

 
Valle d’Aosta domborzati képe

A régió csaknem teljes egészében hegyvidék, és területe tulajdonképpen egybeesik a Dora Baltea folyó völgyével, és annak Pó-síksággal való egyesüléséig tart. Itt találkozik egymással a Nyugati-és a Közép-Alpok. Legfontosabb hegycsúcsai a Gran Paradiso (4061 m, Piemonttal és Franciaországgal közös), a Monte Bianco (Mont Blanc, 4810 m, Franciaországgal osztozik rajta), a Monte Cervino (4478 m, Svájccal közös), és a Monte Rosa (4633 m, Svájccal közös). Területének déli részét a Gran Paradiso Nemzeti Park foglalja el, amely olyan kihalással veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a mormota, a hermelin és a kőszáli kecske.

Ez Olaszország egyetlen régiója, amely nincs megyékre osztva.

Története szerkesztés

Az őskori ember első nyomai Valle d’Aosta területén a neolitikumra vezethetők vissza, amikor a gleccserek olvadása révén már lehetséges volt az emberi közösségek megtelepedése. A legkorábbi leleteket Saint-Pierre környékén találták a régészek, egy falu nyomait, Aosta környékén pedig totemoszlopokat. Az első lakosokhoz, a preindoeurópai ligurokhoz később kelták is csatlakoztak, a két népcsoport keveredéséből született a salassi néptörzs, akik a második évezredtől mezőgazdasággal és az ásványkincsek kitermelésével foglalkoztak. (Aranyat Bard és Verres, ezüstöt pedig Courmayeur környékén bányásztak).[2]

I.e. 25-ben a területet elfoglalták a rómaiak, és megalapították Augusta Prætoria Salassorumot, a mai Aosta várost.

A középkorban több nép is meghódította, többek között a burgundok az 5. században, az osztrogótok, a bizánciak, és a longobárdok. 575-ben a frankok szerezték meg a longobárdoktól, 904-ben pedig a Burgundiai Királysághoz csatolták.

1032-től a völgy a Savoyai-ház kezébe került, akik folyamatosan birtokolták, kivéve 1800 és 1814 között, amikor „Arrondissement d’Aoste” néven a Francia Köztársasághoz, majd a napóleoni Császársághoz került.

1630-ban súlyos pestisjárvány söpört végig a területen, a lakosság kétharmadát elpusztítva.

A fasizmus alatt erőteljes olaszosítás zajlott, egyebek mellett a helyi iskolák, az ún. „écoles de hameau” intézmények megszüntetésével, és az olasz nyelv kizárólagos használatának bevezetésével a hivatalokban, a francia nyelv oktatásának megszüntetésével, valamint a településnevek olaszosításával. Valle d’Aostát ekkor Provincia di Aosta néven megyévé alakították, és területébe olvasztották az italofón Canavese területet, az egykori Ivrea járást.

A régióban Ligue valdôtaine néven titkos ellenállási mozgalom szerveződött, amelyet Anselme Réan alapított. Célja a francia nyelv és a Valle d’Aosta-i identitás védelme volt. Tevékenységükkel párhuzamosan partizánmozgalom is indult a völgyekben.

1948-ban autonóm régió státuszt kapott.

Gazdaságát évszázadokig a mezőgazdaság, elsősorban a pásztorkodás jellemezte, amely nem biztosított megfelelő megélhetést a lakosságnak, ezért sokan a szomszédos svájci és francia városokba vándoroltak. A tendencia azonban a második világháború után a turizmus és az ipar fellendülésével megváltozott. Jelenleg az egyik leggazdagabb olasz régió az egy főre eső jövedelem alapján.

Állat- és növényvilág szerkesztés

 
Zerge Cogne közelében

Az Aosta-völgyi növényvilág kb. 2000 különböző fajt számlál (Olaszországban összesen 5600 honos). 800 méter tengerszint feletti magasságig gyümölcsfákon és szőlőkön kívül tölgy- és gesztenyefaerdőket találunk.

A Dora Baltea folyó mentén a nyár, a fűz és az éger honos.

Az itt honos állatok közül különösen jelentős a nagy tengerszint feletti magasságon élő kőszáli kecske és a zerge. Az utóbbi évtizedekben a szarvasok száma folyamatos növekedést mutat. Nemrégiben a hiúz létezésére utaló nyomokat is találtak. Jellegzetes állatok továbbá a mormota, a hermelin, a nyest és a borz.

Nyelv szerkesztés

 
Kétnyelvű utcatáblák

Valle d’Aosta nyelvei a francia, a franko-provenszál, az olasz, és déli területein a piemonti. Issime, Gressoney-La-Trinité és Gressoney-Saint-Jean településeken a walser dialektust beszélik. A francia 1561 és 1861-ig egyedüli hivatalos nyelv volt, amit 1861-ben felváltott az olasz. 1946 óta mindkét nyelv hivatalos Valle d’Aostában. 1921-ben még a lakosság 91%-a beszélte a franciát vagy a franko-provenszált, ma már háttérbe szorulnak az olasz mellett, amelynek oka elsősorban az Olaszország más részeiből a fasizmus alatt érkező migráció. A fasizmus idején a francia nyelv használata tilos volt, és erőteljes italianizáció zajlott. A frankofon lakosok nagy része Franciaországba és Svájcba vándorolt. 1948. február 26-án Valle d’Aosta autonóm régió státuszt kapott, ami elismerte a francia-olasz kétnyelvűséget is.

Közlekedés szerkesztés

Torinóból indul és Valle d’Aostán át halad az A5 autópálya, amely Franciaországba vezet. Több híres alagúton is átmegy: a Szent Bernát-alagúton és a Mont Blanc-alagúton is.

 
Aosta állomása

Valle d’Aostán két vasútvonal található, ezek teljes hossza 161 km. A legfontosabb vonal a 129 km hosszú AostaIvreaChivassoTorino vonal, míg az Aosta – Pré-Saint-Didier vonal 32 km.

A régió egyetlen repülőtere a Corrado Gex regionális repülőtér, amely Saint-Chrisophe területén épült, 2 km-re Aostától. Elsősorban a sportrepülést, valamint az alpesi légimentőket szolgálja ki.

Valle d’Aosta várai szerkesztés

 
Montmayeur vára

Valle d’Aosta jellegzetessége a csaknem száz középkori vár, elszórva a régió területén. A középkorban a hegyek nem jelentettek elegendő védelmet a területen létrejött számos kisebb királyságnak, ezért azok uralkodói építkezésekbe kezdtek, hogy gyenge hatalmukat megerősítsék. Gyakorlatilag valamennyi településnek volt saját vára.

A várak közül nagyjából hetven maradt meg valamilyen formában a mai napig. A régió legismertebb vára Fénisben található, 12 km-re Aostától. Ennek belseje is jó állapotban maradt ránk, gyönyörű falfestményeivel.

Kezdetben a várak szigorúan védelmi célokat szolgáltak, majd fő céljuk az lett, hogy tulajdonosuk gazdagságát bizonyítsák. Ennek tipikus példája a már említett Fénis, valamint Issogne vára. Ez utóbbiban is jól kidolgozott freskókat, szökőkutakat és loggiákat találhatunk.

Az is előfordult, hogy a tulajdonosok a védelmi célok mellett bortermelésre is használták kastélyaikat, illetve az azokhoz tartozó földterületet, így Valle d’Aostában találhatók Európa legmagasabban fekvő szőlői.

Gasztronómia szerkesztés

A Valle d’Aosta-i konyha – egyedüliként az olasz régiók konyhái közül – nélkülözi a tésztát, és nagyon kevés olajat használ, azt elsősorban vajjal helyettesíti. Legismertebb étele a fonduta, egy sajtfondü, amelybe kenyérdarabokat mártogatnak.

Legnépesebb települések szerkesztés

Kép Város Lakosság
(fő)
Tengerszint feletti magasság
(m)
Terület
(km²)
1.   Aosta 35 010 583 21,37
2.   Saint-Vincent 4846 575 20,81
3.   Châtillon 4831 549 39,77
4.   Sarre 4622 631 28
5.   Pont-Saint-Martin 3945 345 6,88
6.   Quart 3456 535 62
7.   Gressan 3288 626 25

Települései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Italian National Institute of Statistics
  2. Touring Club Italiano: Itinirerari-Valle d’Aosta, estate, inverno. (hely nélkül): Touring Editore. 2004. 9. o. ISBN 883653046X, ISBN 9788836530465  

További információk szerkesztés