Vanília

Vanília
	Vanilla planifolia
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Egyszikűek (Liliopsida);
Rend:	Spárgavirágúak (Asparagales);
Család:	Kosborfélék (Orchidaceae);
Alcsalád:	Vanilloideae;
Nemzetség:	Vanilla;
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Vanília témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vanília témájú médiaállományokat és Vanília témájú kategóriát.

A vanília a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó Vanilla nemzetségnek, illetve a nemzetségbe tartozó néhány faj termése a vanília "bab" fűszerként használható fel. Erre a célra elsősorban a Vanilla planifolia fajt termesztik, de felhasználható a Vanilla pompona és a Vanilla tahitiensis is. A mintegy száz növényfajból csupán ezt a hármat termesztik aromája miatt. A nemzetséget Charles Plumier határozta meg 1754-ben, Johann Sebastian Müller munkásságát felhasználva. A vanília szó a spanyol vaina (tok, hüvely) kicsinyítőképzős változata, jelentése tehát egyszerűen tokocska, hüvelyecske. Az elnevezés a toktermés alakjára és jellegére utal, amelynek nem sok köze van a pillangósvirágúak hüvelyterméséhez, amely az igazi babot adja.

Nem tévesztendő össze a következőkkel: Vanília (keresztnév) és Vanilla (keresztnév).

A Vanilla planifolia más növényekre felkúszó növény, eredeti hazája Mexikó, ahol már Amerika felfedezése előtti időkben a kakaó ízesítésére használták. a vanilla planifolia 1-2 év alatt fordul termőre bár virágot 6 hónaposan is hoz. A növény megtermékenyítésére még ma is az Edmond Albius féle módszert alkalmazzák. Egyik ujjukkal és egy fa pálcikával össze nyomják a növény bibéjét és porzóját. Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik. 10-22 centis a termése. 14 centinél nagyobbakat értékesítik mivel minél nagyobb annál ízesebb és jobb minőségü. A különlegesen jó minőségű rudakon még az apró, fehér, tűhegyes vanília kristályok is kiütnek.

A fűszer (Vanillae fructus) 10–20 cm hosszú és 3–10 mm vastag toktermés. Fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vanília kristályok kiütnek rajta. A vanília a sáfrányt követően a második legdrágább fűszer a világon.^[1]

Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz.

A világ legnagyobb vaníliatermelője Madagaszkár, amely az összes vaníliatermelés mintegy 80 százalékát adja. Rajta kívül Indonézia, Mexikó, a Comore-szigetek és Réunion rendelkezik még jelentősebb vaníliatermeléssel.^[2]

FelhasználásaSzerkesztés

Felhasználható sütemények, kompótok, fagylaltok, krémek és általában édes ételek, likőrök, édes levesek, mártások ízesítésére. Az étellel együtt főzzük, teljesen ártalmatlan fűszer, ezért gyomor-, epe-, és veseproblémákkal küszködők is nyugodtan használhatják.

Az alábbi formákban beszerezhető:

Vaníliarúd. Ez maga a toktermés. Ha az étel csak enyhe ízesítést kíván, egészben belefőzhető, majd újrafelhasználható. Intenzívebb ízesítéshez (például pudingok, krémek) hosszába ketté kell vágni a rudat, ki kell kaparni a belül található apró magokat, majd mind a héjat, mint a magokat az ételhez kell adni (a főzés végén érdemes a héjat eltávolítani).
Vaníliakivonat. Előállításához alkoholos folyadékban főzik a vaníliarudakat. A főzés legvégén érdemes az ételhez adni, különben hajlamos elpárologni. Az étel íze nagyon hasonló kivonattal készítve, mint vaníliarúddal, de az oldóanyag enyhe alkoholos íze érezhető marad bizonyos ételekben.
Vaníliáscukor. Legegyszerűbb előállítási módja, hogy vaníliarudakat, vagy az elhasznált héjakat a cukorban hosszasan pihentetjük. Íze kevésbé komplex, mint a kivonat vagy a rúd íze.

1 zacskó (9 g) vaníliáscukor kb. 1-2 teáskanál kivonattal vagy 2-4 centi vaníliarúddal helyettesíthető.