Főmenü megnyitása

Vang Su ( kínai írással: 王澍 Ürümcsi, 1963. november 4.) kínai építész, a 2012-es Pritzker-díj díjazottja. Hangcsou városban élő és dolgozó építész. Munkásságának magas szakmai elismerése azt mutatja, hogy Kína a jövő építészetében egyre nagyobb szerepet tölt be.

Vang Su
Vang Su 2012-ben építészeti kiállításon
Vang Su 2012-ben építészeti kiállításon

Születési neve 王澍
Született 1963. november 4. (56 éves)
Ürümcsi
Nemzetisége kínai
Házastársa Lu Ven-ju
Iskolái
  • Southeast University
  • Southeast University
  • Tongji University
Munkái
Díjai Pritzker-díj (2012)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Su témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Apja zenész volt, aki alkalmanként asztalosmunkát is végzett. Édesanyja pedagógusként és könyvtárosként dolgozott. Tizenévesként sokszor utazott szülővárosa, Ürümcsi és anyja munkahelye, Peking között. A négynapos, 4000 kilométeres út során látott végtelen tájak nagy hatást gyakoroltak rá. A Nankingi Műszaki Egyetemen szerzett diplomát 1988-ban. A rá következő tíz évben szakmunkásként dolgozott, hogy valódi építkezésekről szerezzen tényleges építési tapasztalatokat. Fiatal építészként némi időbe tellett, hogy megbízást kapjon. Bár családja révén a fővároshoz kötődött, végül mégis a természetes környezetéről híres Hangcsouban telepedett le és kezdett el tervezéssel foglalkozni.

ÉpítészeteSzerkesztés

 
Ningpo Történeti Múzeum falrészlete

Hangcsouban feleségével, Lu Venjüvel 1997-ben építészirodát alapítottak, melynek az „Amatőr Építészstúdió” nevet adták. Ars poeticája: „épület­ helyett házat tervezek”. Az általa képviselt építészeti irányzat a tervezett épületekhez hétköznapi technológiákat alkalmaz és tradicionális anyagokat használ fel. Látványos és rá jellemző, hogy az épületeinél az újrahasznosított kő, színes tégla mellett nagy mennyiségben használ bambusznádat.[1] A hagyományos felfogás, a gyakorlati tudáson alapuló építkezés és az intenzív kutatómunka egyedülálló kombinációjával ért el nagy sikereket.

Több nevezetes építkezés kötődik a nevéhez. Ő tervezte például a keleti-kínai Ningpóban működő Kortárs Művészeti Múzeum és a Történeti Múzeum épületeit, a kelet-kínai Szucsouban pedig a Vencseng Egyetemi Könyvtár egy részét.

Gyakran szerepel mint vendégelőadó külföldi egyetemeken. Megkapta 2010-ben az Erich-Schelling építészeti alapítvány díját, 2011-ben pedig a francia Építészeti Akadémia aranyérmét. 2012-ben második kínaiként megkapta a Pritzker-díjat, melyet az építészek a legmagasabb szakmai elismerésnek tartanak és „építészeti Nobel-díjnak” is neveznek. Az elismeréssel 100 ezer dolláros tiszteletdíj is jár.[2]

AlkotásaiSzerkesztés

  • 2000 Vencseng Főiskola Könyvtára, Szucsou Egyetem
  • 2005 Öt szétszórt ház, Ningpo
  • 2005 Ningpo Kortárs Művészeti Múzeum, Ningpo
  • 2006 Tiles garden, velencei biennálé
  • 2006 Függőleges udvaros ház, Hangcsou
  • 2006 Kerámia-ház, Jinhua
  • 2007 Hsziangsani Kampusz, Kínai Művészeti Egyetem, Hangcsou
  • 2008 Ningpo Történeti Múzeum, Ningpo
  • 2009 Adéli Song dinasztia birodalmi útjának kiállítócsarnoka, Hangcsou
  • 2010 Ningpo Tengtou Pavilon, sanghaji világkiállítás

KéptárSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dékei Kriszta: Megelevenedő tájképek - Wang Shu (magyar nyelven). egyeletstilus.hu. [2014. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
  2. Először nyert kínai építész jelentős nemzetközi díjat (magyar nyelven). hvg.hu, 2012. február 28. (Hozzáférés: 2014. február 9.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés