Varacskosfejű leguán

hüllőfaj

A varacskosfejű leguán - más néven galápagosi szárazföldi leguán - (Conolophus subcristatus) a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a leguánfélék (Iguanidae) családjába tartozó faj.

Varacskosfejű leguán
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Leguánalakúak (Iguania)
Család: Leguánfélék (Iguanidae)
Nem: Conolophus
Faj: C. subcristatus
Tudományos név
Conolophus subcristatus
(Gray, 1831)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Varacskosfejű leguán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Varacskosfejű leguán témájú médiaállományokat és Varacskosfejű leguán témájú kategóriát.

Evolúciós története szerkesztés

A kutatók elmélete szerint a varacskosfejű leguánok és a tengeri leguánok közös ősből fejlődtek ki, mióta Dél-Amerikából megérkeztek a szigetekre, feltehetően tutajszerű hordalék útján.[1][2] A tengeri leguán körülbelül 8 millió évvel ezelőtt vált el a varacskosfejű leguántól, ami a Galápagos-szigetek kialakulása előtt történt.[3] Ezért azt feltételezik, hogy az ősi fajok a vulkáni szigetcsoport olyan részeit lakták, amelyek mára víz alá kerültek. A két faj kölcsönösen termékeny maradt annak ellenére is, hogy külön nembe vannak besorolva, és ahol elterjedési területük átfedi egymást, időnként a keveredésre is sor kerül.

Elterjedése szerkesztés

A Galápagos-szigetek endemikus faja; a Fernandina, Isabela, Santa Cruz, Észak Seymour, Baltra-és a Dél Plaza-sziget szigeteinek száraz éghajlatú alföldein lelhető fel.[4][5][6]

Megjelenése szerkesztés

 

Charles Darwin úgy írta le a varacskosfejű leguánokat, mint "csúnya állatok, melyek alul sárgás narancssárga, felül barnásvörös színűek: alacsony arcszögükből nézve kifejezetten ostoba megjelenésűek."[7] A világ legnagyobb gyíkjainak egyike[8], amely 0,9-1,5 méteresre nőhet, testtömege akár 13 kg is lehet, attól függően, hogy melyik szigeten él.[9] [10] Hidegvérű, ezért vulkanikus kőzeten sütkérezve szívja fel a nap hőjét, éjszaka pedig odúban alszanak, hogy megőrizze testhőmérsékletét.[9] A madarakkal is szimbiotikus kapcsolatot ápol; a madarak eltávolítják az élősködőket és a kullancsokat az állat bőréből, ezzel enyhülést biztosítva a leguánnak és táplálékot adva a madaraknak.[5][11]

Életmódja szerkesztés

 
Táplálkozik
 
Sütkérezik

A varacskosfejű leguánok elsősorban növényevők; néhány egyed azonban bebizonyította, hogy opportunisták is tudnak lenni, révén, hogy étrendjüket rovarokkal, százlábúakkal és dögökkel egészítik ki.[5] Mivel szigeti élőhelyein kevés édesvíz található, ezért vízigényének nagy részét a fügekaktuszból nyeri, amely táplálékának 80%-át teszi ki. A növény minden részét elfogyasztják, beleértve a gyümölcsöket, virágokat, párnákat és még a tüskéket is.[5] [9] Az esős évszakban a rendelkezésre álló állóvizekből iszik, és a porcsinfélék sárga virágait se veti meg.[9] [11]

A varacskosfejű leguán élettartama 60-69 év.[5][10]

Szaporodása szerkesztés

A varcskosfejű leguán 8-15 éves kora között válnik ivaréretté, attól függően, hogy melyik szigetről származik.[5] A párzási időszak szigetenként is változü, de nem sokkal a párzás után a nőstény homokos területekre vándorol, hogy fészket rakjon és egyszerre 2-20 tojást rak le egy körülbelül 50 cm mély odúba.[5] A fiatal állatok 90-125 nap után kelnek ki a tojásból.[5][9]

A Dél Plaza-szigeten, ahol a tengeri leguánok és a varacskos leguánok elterjedése átfedi egymást, a két faj időnként keveredik egymással, így hibrid leguánok jönnek világra, melyek a két fajok jellemzőinek keverékét mutatják.[5] A legvalószínűbb "vegyes" kapcsolat a hím tengeri leguánok és a nőstény varacskosfejű leguánok között alakul ki. Annak ellenére, hogy az evolúció során a két különböző nemből származó faj hosszú ideje szétvált egymástól, a hibrid utódok életképesek, bár valószínűleg sterilek, mint ahogy az öszvér is.[5][12]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Becslések szerint 5000-10 000 egyede él a Galápagos-szigeteken.[5] Ezen leguánfaj egy időben olyan nagy számban volt jelen Santiago szigetén, hogy Charles Darwin megjegyezte, amikor King James-szigetnek nevezték, hogy "...amikor Jamesnél hagytak minket, egy ideig nem találtunk üregeiktől szabad helyet, ahol felverhettük volna egyetlen sátrunkat."[9][13] Az azóta eltelt években teljes populációkat (beleértve a Santiago-szigetei populációt is) megritkították a behurcolt állatok, többek között a sertések, patkányok, macskák és kutyák.[5][9]

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. (1997) „The micro – evolution of the Galápagos marine iguana Amblyrhynchus cristatus assessed by nuclear and mitochondrial genetic analysis”. Molecular Ecology 6 (5), 437. o. DOI:10.1046/j.1365-294X.1997.00209.x.  
  2. Marine Iguana. marinebio.org.
  3. Explaining the Divergence of the Marine Iguana Subspecies on Espa. amnh.org
  4. Sablon:Cite iucn
  5. a b c d e f g h i j k l Land iguanas. Charles Darwin Research Station Fact Sheet. Charles Darwin Foundation for the Galapagos Islands, 2006. [2007. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
  6. Birds, Mammals & Reptiles of the Galápagos Islands. Yale University Press, 118–119. o. (2000). ISBN 0-300-08864-7 
  7. Darwin, Charles (1989), The Voyage of the Beagle: Charles Darwin's Journal of Researches, New York: Penguin Classics, pp. 401, ISBN 978-0-14-043268-8
  8. The 10 Largest Lizards in The World. a-z-animals.com , 2021. augusztus 18. (Hozzáférés: 2022. február 12.)
  9. a b c d e f g Rogers, Barbara (1990), Galapagos, New York: Mallard Press, pp. 144, ISBN 978-0-7924-5192-1
  10. a b Rosenthal, Ellen (1997), "Days and nights of the iguana: in the Galapagos, a devoted pair work to save land iguanas", Animals, <http://findarticles.com/p/articles/mi_m0FRO/is_n4_v130/ai_19634764>
  11. a b Kricher, John (2006), Galapagos: A Natural History, New Jersey: Princeton University Press, pp. 9,51,91,200, ISBN 978-0-691-12633-3 Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „Kricher” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  12. Rassmann, Kornelia; Markmann, Melanie & Trillmich, Fritz et al. (2004), Tracing the Evolution of the Galapagos Iguanas, California: University of California Press, pp. 71–83, ISBN 978-0-520-23854-1
  13. Darwin, Charles (1839), Narrative of the surveying voyages of His Majesty's Ships Adventure and Beagle between the years 1826 and 1836, describing their examination of the southern shores of South America, and the Beagle's circumnavigation of the globe. Journal and remarks., London: Henry Colburn, pp. 488

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Galapagos land iguana című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.