Varga Béla (politikus)

(1903–1995) katolikus pap, pápai prelátus, politikus, országgyűlési képviselő

Varga Béla (Börcs, 1903. február 18.Budapest, 1995. október 13.) katolikus pap, pápai prelátus, politikus, 1939. június 6-tól 1944. november 9-ig országgyűlési képviselő, 1945. április 2-től szeptember 13-ig az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945. november 29-től országgyűlési képviselő. 1945. december 7-től 1946. február 2-ig a Nemzeti Főtanács tagja. 1946. február 7-tól 1947. július 3-ig az országgyűlés elnöke,[1] 1947-től a második világháború utáni amerikai emigráns magyarság egyik vezetője.

Varga Béla
Született 1903. február 18.
Börcs
Elhunyt 1995. október 13. (92 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pap
politikus
országgyűlési képviselő
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő (1939–1944)
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyar országgyűlési képviselő (1945. november 4. – 1947. június 2.)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Varga Béla témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Teológiai tanulmányait Győrött és Veszprémben végezte. Pappá szentelése után Somlóvásárhelyen, majd Várpalotán lett káplán. 1929-től plébános Balatonbogláron. Részt vett a Független Kisgazdapárt megalapításában, amelynek 1937-től országos alelnöke lett.

1939-1944 között országgyűlési képviselő volt. A második világháború alatt részt vett a Magyarországra menekült lengyelek, az üldözött francia katonatisztek támogatásában, a német megszállás után pedig segített a magyarországi zsidók megmentésében is. 1945 áprilisától az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, novembertől nemzetgyűlési képviselő. 1946. február 7-én az országgyűlés elnökévé választották.

1947. június 2-án letartóztatása elől elmenekült az országból. Az Egyesült Államokba emigrált, ahol a külföldi magyar emigráció vezetője lett. 1951-ben részt vett a Szabad Európa Rádió elindításában.

1990-ben, a szabadon választott magyar országgyűlés alakuló ülésén már itthon mondott beszédet, egy évvel később pedig végleg hazatelepült. 1991. augusztus 20-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Sírja a balatonboglári Szent Kereszt felmagasztalás-templomban található.[2]

MűveiSzerkesztés

  • A nemzetgyűlés elnöke volt. Kilenc évtized a 20. századból. Varga Béla vallomásai életútjáról, 1991-ben; szerk. Kapronczay Károly; Mundus, Bp., 1998 (Az Antall József Emlékbizottság és Baráti Társaság évkönyvei)

ElismeréseiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

  • Tiszteletére emléktáblát állítottak Veszprémben.[3]
  • Mellszobra áll szülőfalujában, Börcsön.[4]

ForrásokSzerkesztés

  • Jónás Károly–Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002. 333-338. oldal. Argumentum Kiadó, 2002

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Archivált másolat. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 27.)
  2. Utazz itthon
  3. Emléktáblát állítottak Varga Béla plébánosnak, a nemzetgyűlés volt elnökének
  4. Mozgalom, Köztérkép: Varga Béla mellszobra - Börcs (2006) | Köztérkép. Köztérkép. (Hozzáférés: 2017. október 26.)

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Posztumusz interjú. Válogatás Thassy Jenő hangarchívumából. Márai Sándor, Varga Béla, Eckhardt Tibor, Dessewffy Gyula, Wiegner Jenő; szerk. Mayer Zsuzsa; Balassi, Bp., 2004 + CD-ROM
  • A magyar szolidaritás balatonboglári példái, 1939–2009. Teleki Pál és Varga Béla; szerk. Bakos István, Vásárhelyi Tibor; Önkormányzat, Balatonboglár, 2009 (Boglári füzetek)
  • Haas György: A szeretet apostola volt. Varga Béla élete; Kairosz, Bp., 2009

JegyzetekSzerkesztés