Varjas Sándor

magyar filozófus

Varjas Sándor (1903-ig Weisz,[2] Dombóvár, 1885. január 19.Moszkva, 1939. október 27.) magyar filozófus, egyetemi tanár, Varjas Elemér testvére.

Varjas Sándor
Született Weisz Sándor
1885. január 19.
Dombóvár
Elhunyt 1939. október 27. (54 évesen)
Moszkva
Állampolgársága magyar
Házastársa Kemény (Krausz) Irma[1]
SzüleiWeisz Ignác, Fried Karolina
Foglalkozása filozófus

SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Magyarországon szerkesztés

Zsidó családban született, édesapja Weisz (Varjas) Ignác szabó, édesanyja Fried Karolin volt. Középiskolába Kaposváron járt, 1903-ban pedig beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre. 20 évesen lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, rendszeresen adott elő munkásoknak, ekkortájt került kapcsolatba Szabó Ervinnel. 1908-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett, s a jászberényi gimnázium tanáraként kezdett dolgozni. 3 évig volt itt, ez idő alatt bekapcsolódott a jászberényi szociáldemokrata párt oktatói tevékenységébe.

1911-ben azzal a váddal, hogy „hazafiatlan szellemben” neveli a diákokat, elbocsátották, ekkor visszatért a magyar fővárosba, ahol a VI. kerületi Felsőkereskedelmi Iskola tanáraként dolgozott tovább.

1913. július 15-én házasságot kötött a nála hat évvel fiatalabb Kemény Irma egyetemi hallgatóval, Kemény Albert és Bettelheim Róza lányával.[3] Az első világháború idején az MSZDP baloldali ellenzékéhez tartozott, 1917-ben a pedagógusok egyik szervezője volt, a következő évben pedig a szakszervezetük vezetőségi tagja lett. Látogatta a Vasárnapi Kör üléseit, s rendkívüli műveltségre is szert tett; 1919-re már a magyaron kívül 8 nyelven (német, francia, angol, olasz, orosz, latin, görög, spanyol) beszélt. Az őszirózsás forradalom idején lett egyetemi tanár, a Károlyi-kormány alatt pedig az Országos Ismeretterjesztő Bizottság egyik tagja volt. 1919 elején belépett a KMP-be. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság munkatársa volt; ő vezette a tudományos propagandaosztályt. Ezenkívül még az agitátoriskola megszervezője, illetve tanára is volt.

A kommün bukása után először 1919. augusztus 7-én tartóztatták le, ekkor elengedték, ám augusztus 14-én ismételten lefogták. A budapesti büntetőtörvényszék 1920. október 22-én kelt 8956/919 sz. ítélete alapján „lázadásra való felbujtás vádjával [...] 12 (tizenkettő) évi fegyházra ítéltetett”. Ezenkívül még 10 évnyi hivatalvesztésre, illetve politikai jogainak felfüggesztésével is sújtották.

Az emigrációban szerkesztés

Büntetését nem kellett végig letöltenie; 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül a Szovjetunióba került. Itt belépett az SZK(b)P-be, 1923-tól kezdve három éven át a Vörös Professzúra előadójaként működött. 1926-ban a Tyimirjazev Mezőgazdasági Főiskola munkatársa lett, később pedig[4] a Moszkvai Állami Egyetem Mechanika-matematikai karának tanáraként dolgozott (mechanika- és matematikatörténetet oktatott). Foglalkozott a múlt századok (XVII., XVIII.) filozófiatörténetével, illetve a dialektikus materializmus logikájával, a dialektikus logikával is.

Művei szerkesztés

  • A kategoriák transcendentalis levezetése (Bp., 1908)
  • A symbolumról. Magyarázó szöveggel, 14 rajztáblával. 300 számozott példányban (Bp., 1908)
  • A logikáról. Dolgozatok a modern filozófia köréből (Bp., 1910)
  • Az álomról; Freud álom elmélete (Bp., 1911–12)
  • Az értéktöbbletráta és profitráta (Bp., 1919)
  • Marx és Engels életrajza (Bp., 1919)
  • Az újkori filozófia történne (oroszul, I., 1926)
  • Logika és dialektika (oroszul, 1928)
  • A dialektikus materialista filozófia népszerű kifejtése Lenin művei alapján (oroszul, 1928)
  • Válogatott filozófiai tanulmányok (1971)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kemény Irma. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 23.)
  2. A Belügyminisztérium 1903. évi 29620. sz. rendelete. (Névváltoztatási kimutatások 1903. év 55. oldal 30. sor)
  3. A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági akv. 371/1913. folyószáma alatt.
  4. Egyes források 1926-ot, vagy 1927-et míg mások 1932-t említenek.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
  • Selmeczi József: Varjas Sándor – egy elfelejtett filozófus (Művelődésügyi Min. Tájékoztató, Bp., 1966. 2. sz.)
  • K. Balog János: Értünk éltek, értünk haltak. Szekszárd, 1972
  • Értünk éltek. A munkásmozgalom kiemelkedő, elhunyt Szolnok megyei harcosainak életrajzkötete. Szolnok, 1968
  • A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 6/A, 6/B. kötet. Bp., 1959–1960
  • Sándor Pál: Varjas Sándor filozófiai munkássága. Valóság, 1972
  • Szigetvári Sándor: Varjas Sándor – a dialektikus logika kidolgozásának magyar úttörője. Magyar Filozófiai Szemle, 1967. 6. sz.