Főmenü megnyitása

A varsói gettó[1] (németül: Ghetto Warschau; lengyelül: getto warszawskie) volt a legnagyobb náci koncentrációs tábor a második világháború alatt. A lengyel fővárosban, Varsóban alakították ki 1940. október és november 16-a között, a Lengyel Főkormányzóság területén, ahol több mint 400 000 zsidót helyeztek el egy 3,4 km²-es területen. A gettóból legkevesebb 254 000 zsidót deportáltak a treblinkai megsemmisítő táborba 1942 nyarán, két hónap alatt.

A gettó zsidó halálos áldozatainak száma a megsemmisítő táborokba történő deportálásuk, a varsói gettófelkelés, majd a gettó teljes lerombolása következtében becsléses szerint legkevesebb 300 000 fő volt.[2][3][4][5]

LétrehozásaSzerkesztés

A varsói gettót körülzáró falak emelését 1940. április 1-jén kezdték meg.[6] A gettót hivatalosan a német főkormányzó, Hans Frank 1940. október 6-án hozta létre Varsó, döntően lengyel zsidók által lakott részén. Frank főkormányzó elrendelte a varsói és a varsó környéki zsidók összegyűjtését, majd azok beterelését a gettóba. Ekkor a gettó népessége nagyjából 400 000 főre volt tehető, Varsó lakosságának közel 30%-a,[2] habár mindössze a város területének 2,4%-át tette ki a gettó.[7]

A németek 1940. november 16-án elzárták a gettót a külvilágtól. A falak körülbelül 3 méter magasak voltak, tetejükön szögesdrót volt elhelyezve. A szökni próbálókat azonnal lelőtték. A gettó határai az elkövetkező években többször változtak.

A gettót a Chłodna utca osztotta két részre. Az utca Varsó egyik fontos kelet-nyugati irányú közlekedési útvonalaként nem vált a gettó részévé, attól elzártak. Az utca déli oldalán volt a "Kis-gettó", míg az utca északi oldalán a "Nagy-gettó". E két különálló részt a Żelazna utca kötötte össze, amelyen egy sorompóval ellátott kereszteződés épült a Chłodna utcai kereszteződésénél. 1942 januárjában a kaput bezárták, és helyét egy gyalogoshíd vette át, amely a háború után a holokauszt egyik szimbólumává vált.[8] Az első parancsnoka a gettónak annak megszervezője, SA-Standartenführer Waldemar Schön volt. Ő 1941-ben Hienz Auersawldnak adta át posztját.

A gettó közigazgatásaSzerkesztés

Mint minden lengyelországi gettóban, a németek az adminisztrációs feladatokat egy úgynevezett "Judenrat"-ra vagyis zsidó közgyűlésre bízták, amit az "Ältester", vagyis a legidősebb vezetett.[9] Varsóban a feladatot Adam Czerniaków látta el, aki a nácikkal való együttműködés politikáját folytatta, a lázadás helyett. Adam Czerniaków szívszaggató tapasztalatait naplójában jegyezte fel.[10] 1942 júliusában ráeszmélt tragikus szerepére, és öngyilkosságot követett el.

Habár a személye kevésbé hírhedt maradt, mint Mordechai Chaim Rumkowski, a łódzi gettó "Ältester"-re. Adam Czerniaków kollaborálása nem volt egyedi eset, a legtöbb európai zsidónak hasonló hozzáállása volt a nácikhoz.[forrás?] A zsidó együttműködést a zsidó gettó őrség segítette.

KörülményekSzerkesztés

A következő másfél évben újabb lengyel zsidók ezreit és számos romát hurcoltak be a gettóba, a környező városokból vagy vidékről, miközben a betegségek és járványok folyamatosan szinten tartották a gettó népesség számát. Az átlagos élelmiszer adatokat 1941-ben a varsói zsidók számára 184 kalóriában állapították meg, szemben a lengyelek 699 kalóriás, és a németek 2 613 kalóriás adagjával.[11]

A munkanélküliség is egy jelentős probléma volt a gettóban. Illegális műhelyek kézműves termékeket állítottak elő, melyeket illegálisan eladtak a külvilágnak, cserébe élelmiszert és más alaptermékeket csempésztek be, gyakran gyerekek. Négy és nyolc év közötti zsidó gyerekek százai mentek át a fal másik oldalára, hogy élelmiszert csempésszenek be a gettóba, melyek néha nagyobb súlyúak voltak mint ők maguk. A csempészet volt az egyetlen lehetőség a gettó élelmiszerrel való ellátására.


JegyzetekSzerkesztés

  1. The United States Holocaust Memorial Museum encyclopedia of camps and ghettos, 1933–1945. Bloomington: Indiana University Press, 456–460. o. (2009). ISBN 978-0-253-35599-7 
  2. a b "Warsaw Ghetto Uprising", United States Holocaust Memorial Museum. Last Updated: May 20, 2008.
  3. Aktion Reinhard. Treblinka Extermination Camp in the Generalgouvernement. Jad Vasem.
  4. (lengyelül) Marcin Urynowicz, Institute of National Remembrance|Institute of National Remembrance (IPN), Gross Aktion – Zagłada Warszawskiego Getta Archiválva 2017. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (Gross Aktion – Annihilation of Warsaw Ghetto)
  5. The statistical data compiled on the basis of "Glossary of 2,077 Jewish towns in Poland" Archiválva 2016. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben by Virtual Shtetl Museum of the History of the Polish Jews, as well as "Getta Żydowskie," by Gedeon,  (lengyelül) and "Ghetto List" by Michael Peters at www.deathcamps.org/occupation/ghettolist.htm. Accessed June 21, 2011.
  6. Adama Czerniakowa dziennik getta warszawskiego 6 IX 1939 – 23 VII 1942, Opracowanie i przypisy Marian Fuks, Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa 1983, p. 101
  7. The Warsaw Ghetto
  8. http://www.johndclare.net/Nazi_Germany3_WarsawGhetto.htm
  9. cf Dawidowicz, Lucy S.. The war against the Jews 1933-1945. New York: Holt, Rinehart and Winston, 228–229. o. (1975) 
  10. Hilberg, Raul, et al. (editors). The Warsaw diary of Adam Czerniakow: Prelude to Doom (Stein & Day, NY, 1979).
  11. Roland, Charles G, "Scenes of Hunger and Starvation" (1992), pages 99-104.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés