Főmenü megnyitása

Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov

(Vaszilij Gyegtyarjov szócikkből átirányítva)

Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov (oroszul:Василий Алексеевич Дегтярёв; Tula, 1880. január 2.Moszkva, 1949. január 16.) szovjetorosz fegyvertervező.

Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov
Vasily Degtyaryov.jpg
Született 1880. január 2.
Tula,  Orosz Birodalom
Elhunyt 1949. január 16. (69 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Gyermekei Vladimir Degtyarev
Foglalkozása
  • mérnök
  • szerkezetépítő mérnök
  • politikus
Tisztség a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1940. december 15. – 1949. január 16.)
Iskolái parochial school
Kitüntetései
Sírhely Kovrov
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Apja és nagyapja is a tulai fegyvergyárban dolgozott. Iskolái befejezése után, 1891-ben, mindössze 11 évesen kezdett el dolgozni abban a gyárban. 1901–1906 között a cári hadseregben, Oranienbaumnál (ma: Lomonoszov) a tisztek lőkiképzésére szolgáló iskolában szolgált, miközben a lőtéren lévő kísérleti üzemben is dolgozott. Ott ismerkedett meg az orosz fegyvergyártásban már akkor fontos szerepet játszó Vlagyimir Fjodorovval. Leszerelése után a szesztrorecki fegyvergyárba ment dolgozni, ahol Fjodorov asszisztense lett. Gyegtyarjov ott tervezte meg első géppuskáját, amely azonban gyártásba nem került.

MunkásságaSzerkesztés

Fjodorov 1918-ban Kovrovba ment, hogy az ottani fegyvergyárban – amely 1919-ig a dán Dansk Rekilriffel Syndikat tulajdonában volt – felügyelje géppuskája sorozatgyártásának beindítását. Gyegtyarjov követte Fjodorovot Kovrovba, és haláláig, 1949-ig ott dolgozott.

Fjodorov a kovrovi fegyvergyárban megalapította a Szovjetunió első automata fegyverekkel foglalkozó tervezőirodáját, amelynek kezdetben ő volt a vezetője, helyettese pedig Gyegtyarjov lett. Mellette kezdett dolgozni tanítványként és asszisztensként a később szintén hírnevet szerző Georgij Spagin.

Gyegtyarjov 1923-ban önálló fegyver tervezésébe kezdett, egy könnyű géppuskát tervezett. 1924-ben a Vörös Hadsereg utasítására átálltak egységesen a 7,62 mm-es lőszerre, így az 1927-re elkészült és rendszeresített DP (vagy DP–27) golyószóró (ДП – Дегтярёва Пехотный) már ezt a lőszert használta. A fegyver konstrukciója meghatározóvá vált később a Vörös Hadsereg fegyverzetében. A Gyegtyarjov-konstrukciókra tipikusan jellemző dobtárat kapott fegyvert még a II. világháborúban is széleskörűen alkalmazták. A DP alapján elkészítette a repülőgép-fedélzeti változatot. Ez 1928-ra készült el, és DA (ДА – Дегтярёва Авиационный) típusjelet kapta. 1930-ban elkészült a DA–2 ikercsövű változat is. A DA és DA–2 géppuskákat az I–3, I–5, I–14 és I–15 vadászgépeken, valamint a TB–1 és TB–3 bombázókon a légilövészek használták. A DP harckocsiba szánt változatát, a DT-t (ДТ – Дегтярёва Танковый) 1929-ben készítette el, ez a II. világháború előtti szovjet harckocsik alapvető géppuskája volt.

1929-ben több géppisztolyt is tervezett, amelyek közül a PPD–34-et kisebb mennyiségben gyártották is. A géppisztolyhoz Gyegtyarjov a finn Soumi géppisztolyon alkalmazott csigatárat használta. Később a modernizált változata, a PPD–34/38 és a PPD–40 is elkészült. A PPD-k mégsem bizonyultak sikeres konstrukciónak. Helyettük az egyszerűbb felépítésű és olcsóbban gyártható, Spagin által tervezett PPS-t gyártották a Vörös Hadsereg részére a második világháborúban.

A 30-as években Gyegtyarjov a nagy kaliberű géppuskák kialakításával kezdett foglalkozni. A 12,7 mm-as DK (ДК – Дегтярёва Крупнокалиберный) géppuska azonban még kiforratlan volt, és a 30 db-os tárkapacitás is elégtelen volt a hatékony alkalmazásához. A fegyvert Spagin áttervezte és hevederes lőszer adagolásúra alakította át. A módosított, DSK (ДШК – Дегтярёва Шпагина Крупнокалиберный) típusjelű géppuska a második világháborúban a legnagyobb számban alkalmazott szovjet harckocsi-géppuska volt. Modernizált változata, a DSKM még napjainkban is nagy számban áll rendszerben.

A második világháború kitörése után Gyegtyarjov megtervezte a 14,5 mm-es PTRD (ПТРД – Противотанковое Ружьё Дегтярёва) nagy kaliberű páncéltörő puskát. A kizárólag egyeslövések leadására képes félautomata fegyvert a háború alatt nagy mennyiségben gyártották. A következő években a DP géppuska modernizálásával foglalkozott. E munka eredményeként jött létre a DPM géppuska, majd az RP–46 golyószóró. Gyegtyarjov utolsó nagyobb munkája az RPD golyószóró volt.

Gyegtyarjov a szovjet kézifegyvergyártásban végzett munkájáért több kitüntetésben részesült. 1940-ben magkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, négyszer – 1941, 1942, 1946 és 1949-ben (utoljára posztumusz) – részesült Állami Díjban. Háromszor kapta meg a Lenin-rendet. Gyegtyarjov a Vörös Hadseregben vezérőrnagyi rendfokozattal rendelkezett; 1940-ben a műszaki tudományok doktora, 1941-ben pedig az SZKP tagja lett.

1949. január 16-án halt meg Moszkvában. A szovjet fegyvergyártásban játszott kiemelkedő szerepének elismeréseként a kovrovi fegyvergyár 1949-ben felvette Gyegtyarjov nevét.

További információkSzerkesztés