Főmenü megnyitása

Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev (Василий Никитич Татищев; 1686. április 26. (16.) – 1750. július 26. (15.) orosz tüzérkapitány, történész, az orosz történelem első összefoglaló művének írója, geográfus, az Urál és Szibéria felmérője, városalapító (Jekatyerinburg, Perm, Togliatti).

Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev
(Татищев, Василий Никитич)
Tatishchev.png
Született 1686. április 26. (16)
Pszkov
Elhunyt 1750. július 26. (15) (64 évesen)
Boldino
Beceneve tüzérkapitány, városalapító, történész, geográfus
Állampolgársága orosz
Nemzetisége orosz
Foglalkozása

Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev a Moszkvai Tüzérségi mérnöki iskolában Jakov Brjuszov tanítványa volt. Katonai pályafutása alatt részt vett Narva bevételében (1705) a poltavai csatában. 1713-1714 között nyugat-európai tanulmányutat tett Berlinben, Wrocławban és Drezdában tanulmányozta a porosz és a szász haditechnikát. Európai útjairól jelentős mennyiségű könyvvel tért haza.

Tevékenysége Nagy Péter alattSzerkesztés

1717-től a Bányászati- és Manufakturális Kollégiumba került, ahol 1719-ben megbízzák Oroszország térképészeti felmérésében való részvétellel. A földrajzi felméréssel egy időben elkezdte Oroszország történetének megírását is.

1720-ban új megbízást kapott. Szibériába küldték réz és ezüst bányák és kohók építésének megszervezésére. Az uktuszkomi gyártelepen létrehozta a Bányászati Kancelláriát. A kohókat áttelepítette az Iszet folyó partjára és ezzel megalapította Jekatyerinburgot. A Káma partján kijelölte egy rézkohászati manufaktúra helyét, megalapítva Perm városát. Az általa létrehozott gyártelepeken postaszolgálatot szervezett és általános oktatási profilú, illetve bányászati iskolákat alapított.

1724-ben I. Péter visszarendelte Szentpétervárra, és Svédországba küldte, mint különleges követet. Tatyiscsev 1726-ig töltötte be ezt a posztot. Svédországi tartózkodása alatt tanulmányozza a svéd bányászatot, tengeri kereskedelmet és a pénzverést. 1727-ben kinevezték a Pénzügyi Felügyelet tagjává. Visszatért Szibériába és Jekatyerinburgba, ahol közvetlenül irányította a pénzverdét, amely Oroszország pénzérméit az 1917-es októberi forradalomig készítette.

Anna Ivanovna cárnő uralkodása idejénSzerkesztés

Tatyiscsev 1730-ban Anna Ivanovna cárnő koronázásakor még fő-ceremónia mester volt, azonban hamarosan megromlott a viszonya Ernst Johann von Bironnal, Anna Ivanovna kegyencével. 1731-ben bíróság elé állították. Az eljárást 1734-ben megszüntették, és ismét Szibériába küldték az állami bányák és kohók megsokszorozására. Tevékenysége során közel 40 új bánya illetve kohó épült fel. Határozottan ellenezte a bányák, illetve a kohók magánkézbe adását. Ezzel számos ellenséget szerzett magának. Ezek elérték, hogy von Biron ismét vád alá helyezze, így 1739-ben Pétervárra rendelték. Rövid időre börtönbe került, végül, érdemeire való tekintettel, csupán megfosztották minden címétől és hivatalától. 1741-ben von Biron kegyvesztését követően visszakapta címeit és Caricinba küldik, hogy a kereszténységet ekkor felvevő kalmük fejedelemnőt támogassa és letelepítse a kalmüköket. Sztavropol néven várost alapított a Volga mentén (ma Togliatti) a kalmükök számára. Küldetése nem bizonyult kellően sikeresnek. 1745-ben tért vissza Bolgyinóba, a Moszkva környéki birtokára. Ettől kezdve haláláig, nagy művének, Oroszország történetének a megírásán dolgozott.

További információkSzerkesztés

Tatyiscsev: Orosz történelem (ИСТОРИЯ РОССИЙСКАЯ) (eredeti szöveg)