Vaszkó Ödön

(1896–1945) festőművész

Vaszkó Ödön (Pancsova, 1896. július 4. – Budapest, 1945. január 5.) magyar festő. Vaszkó Erzsébet bátyja. Felesége Burchard-Bélaváry István festő lánya volt, Burchard Bélaváry Alice, aki maga is ismert festő volt.

Vaszkó Ödön

Született1896. július 4.
Pancsova
Meghalt1945. január 5. (48 évesen)
Budapest
StílusaNeue Sachlichkeit
Aki hatott ráVaszary János

Vaszkó Ödön aláírása
Vaszkó Ödön aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszkó Ödön témájú médiaállományokat.

Művészete szerkesztés

Szabadiskolákban és a budapesti Iparművészeti Főiskola tanfolyamán képezte magát. Festészetét, amely szoros rokonságban áll a korabeli német Neue Sachlichkeit, azaz „új tárgyilagosság” művészeti irányzatával, csak a 2010-es években fedezték fel újra. Termékeny alkotó periódusa mindössze egy évtizedre terjedt ki a 20. század húszas, harmincas éveiben. 1921-től állított ki rendszeresen, első önálló tárlata 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt. 1927-től a Vaszary János vezette UME (Új Művészek Egyesülete) tagjaként számos hazai és külföldi kollektív tárlaton vett részt. 1929-ben elnyerte a genovai szépművészeti egyetem első díját. Egy Firenzét ábrázoló festményét megvásárolta a New York-i Whitney Múzeum. 1931-ben közös tárlaton vett részt a Tamás Galériában Barcsay Jenővel.

Ígéretes karrierje azonban hamarosan derékba tört. Az érzékeny idegzetű festő egzisztenciális okokból hivatali állás vállalására kényszerült. Le kellett mondania a festésről, majd idegállapota romlásával klinikára került, végül öngyilkos lett.

Vaszkó Ödön számos képén szerepel a kaktusz, a Neue Sachlichkeit csendéleteinek egyik kedvelt motívuma, amelynek előképe Giorgio Morandi 1917-ben festett Il Cactus című festménye volt, és a modern festészet kritikusai szerint lényegében a disszonáns, fenyegető emberi létre utalt. Ezt az ikonográfiát alkalmazta gyakran Vaszkó Ödön is. Az ablakpárkányon álló cserepes kaktusz a kint és a bent, a zárt és a nyitott, a harmonikus természet és a mesterséges világ között áll.

Galéria szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.