Vay Sándor

(1859–1918) író, újságíró

Vay Sándor gróf, született Vay Sarolta grófnő (Gyón, 1859. december 6.Lugano, 1918. május 23.)[1] író, újságíró; Vay Péter testvére.

Vay Sándor
Vay Sandor.jpg
Élete
Született 1859. december 6.
Gyón
Elhunyt 1918. május 23. (58 évesen)
Lugano, Svájc
Pályafutása
Írói álneve D'Artagnan, Vayk
Jellemző műfaj(ok) próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Vay Sándor témájú médiaállományokat.

PályájaSzerkesztés

A vajai és laskodi gróf Vay család sarja. Apja gróf Vay László (18231884) Máramaros vármegye főispánja, honvédezredes, József főherceg főudvarmestere, földbirtokos, édesanyja beniczi és micsinyei Beniczky Sarolta (1837-1913) volt.[2] Apai nagyszülei vajai és luskodi gróf Vay Ábrahám (1789-1855), királyi tanácsos, Máramaros vármegye főispánja, földbirtokos és kazinczi Kazinczy Zsófia (1794-1843) voltak; Kazinczy Zsófia tulajdonképpen Kazinczy Ferenc elsőfokú unokatestvére volt. Az anyai nagyszülei beniczi és micsinyei Beniczky Adolf (1807-1871) Bihar vármegye bizotmányának tagja, földbirtokos és tolcsvai Bónis Johanna (1813-1881) voltak. Beniczky Adolfnak a húga farádi Veres Pálné beniczi és micsinyei Beniczky Hermin (18151895), a magyar nőnevelés úttörője, a 19. század iskolaalapító magyar nagyasszonya, az Országos Nőképző Egyesületnek alapítója volt.

Krúdy Gyula Vayról szóló írásai és Richard von Krafft-Ebing könyve szerint, illetve más életrajzi ismertetések is kiemelték, hogy apja tizenkét éves koráig fiúnak nevelte,[3] akinek a megbízásából 1867-tól 1868-ig Kászonyi Dániel nevelte a kisgyermeket, akit megtanított vívni és lovagolni, mindarra amire akkoriban egy fiúnak szüksége volt.[4][5] Tanult Lipcsében, Drezdában és Berlinben. Egyetemet végzett Budapesten, utána újságírással foglalkozott. 1883-ban Nyíregyházán tudósítóként részt vett a hírhedt tiszaeszlári vérvád tárgyalásán.

A Sándor nála nem csupán írói álnév volt, hiszen férfiként élt, férfiként viselkedett és öltözködött, nőkkel volt szerelmi viszonya, sőt „házasságot” kötött, először Eszéki Emma színésznővel, majd Engelhardt Máriával (egyszer egyik női szerelméért még párbajozott is). Csak akkor derült ki, hogy nő, amikor őrizetbe vették egy csalása miatt. A rendőrségi eljárás során Richard von Krafft-Ebing osztrák igazságügyi orvosszakértő és pszichiáter vizsgálta meg, erről részletesen beszámol a Psychopathia sexualis című művének 166. sz. esettanulmányában.[6]

Gondos nevelésben részesült, nagyobb utazásokat tett atyjával, természetesen mindenütt mint fiatal férfi, korán emancipálta magát, kávéházakba járt, sőt kétes hírű helyektől sem idegenkedett, s nem átallott azzal dicsekedni, hogy egyszer a lupanarban is utroque genu puella ült. Gyakran részeg volt, kedvelte a férfisportot, igen ügyes vívó volt. Vonzódott színésznőkhöz vagy más egyedülálló, lehetőleg nem egészen fiatal nőkhöz. »Legszívesebben csúnya, jelentéktelen kinézésű férfiakkal mentem női társaságba, hogy ezek ne homályosítsanak el; […] A szellemességet többre becsültem a nőnél, mint a szépséget. […] Szeretem, ha a nő szenvedélye költői fátyol igéző leple mögül nyilvánul meg. A szemérmetlenséget undorítónak találtam a nőnél.«
– Richard von Krafft-Ebing,Psychopathia Sexualis, 166. sz. esettanulmány

Krúdy Gyula így írt róla a „Kérek egy feketét!” című írásában: „A feketekávé szakértője, Vay Sándor (Sarolta) grófnő, aki férfiruhában, vasalt nadrágban és félrecsapott keménykalapban járta itt egykor a világot, a jó feketekávéról azt mondta: – Többet kell neki tudni, mint a bornak. Még a legzavarosabb embert is meg kell okosítani neki.[7]

A Vay Sándor gróf néven kívül D'Artagnan és Vayk álnév alatt jelentette meg írásait. Svájci tartózkodásakor tűdőgyulladást kapott és egy luganói szanatóriumban meghalt.

Kezdetben inkább verseket írt, később áttért a prózára. Emlékezéseinek, romantikus korképeinek anyagát a vidéki nemesi kúriák világából merítette. Sok hangulatos rajzot adott közre a 18. és a 19. század Pest megyei nemesi családok életéből. Irányát és tárgyait tekintve Eötvös Károlyhoz hasonlították.

Verseiből szülővárosa önálló kötetet jelentetett meg (Vay Sándor/Sarolta: Virág borul minden rögre, 2009). Alakját Rakovszky Zsuzsa VS című regényében (2011) elevenítette fel.

Clair Vilmossal együtt lefordította Alexandre Dumas (1802-1870) egyik regényét: Ainsi soit-il!,[8] magyar címe: Kisasszony feleség (I-II).

MűveiSzerkesztés

 
Comtesse Sarolta Vay
  • Régi nemesurak, úrasszonyok. Históriák, legendák, virtusos cselekedetek. Budapest, 1900
  • Régi magyar társasélet. Írta D’Artagnan. Budapest, 1900
  • D’Artagnan meséi. Budapest, 1903
  • Pestvármegyei históriák. Budapest, 1907
  • Gróf Vay Sándor munkái. Tíz kötet. Budapest, 1909
    • I. A régi világból
    • II. A mikor még postakocsin jártak
    • III. Lavotta szerelme és egyéb elbeszélések
    • IV. A királyné poétája és más elbeszélések
    • V. Udvari dámák leveleiből és más elbeszélések
    • VI. Megfakult írások
    • VII. A palatinus huszárok
    • VIII. Erzsébet királynéról és más krónikás följegyzések[9]
    • IX. Elpusztult urak
    • X. Ősökről – unokáknak
  • Régi magyar társasélet; vál., szerk., jegyz., utószó Steinert Ágota; Magvető, Bp., 1986 (Magyar Hírmondó)
  • Európa bál. Tárcák és elbeszélések; vál., előszó Szávai Géza; Pont, Bp., 2006 (Csintalan múzsa sorozat)
  • Virág borul minden rögre. Versek; szerk. Kapui Ágota, Valentyik Ferenc; Grafilux Kft., Dabas 2009
  • Az Andrássyak; Nemzeti Örökség, Onga, 2012

JegyzetekSzerkesztés

  1. Richard von Krafft-Ebing: Psychopathia Sexualis, 166. sz. esettanulmány (angolul)
  2. macse Beniczky Sarolta adatlapja. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 10.)
  3. Török Zsuzsa: A férfiruhás írónő Vay Sarolta/Sándor és az átöltözés társadalomtörténete.. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  4. Márkus László: Kászonyi Dániel (tanulmány). 1977.
  5. Vay Sarolta/Sándor a Kiegyezés korából. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  6. A Psychopathia sexualis 14. kiadásában (1912) ez a 173. sz. esettanulmányként szerepel, 320. o.
  7. Krúdy Gyula: KÉREK EGY FEKETÉT!. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  8. Ennek a műnek van színpadi változata is, Madame de Chamblay. A. Dumas műveinek angol nyelvű adatbázisa Archiválva 2011. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. Erzsébet királynéról és más krónikás följegyzések. (Hozzáférés: 2020. július 3.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gróf Vay Sándor munkái – tíz kötetének teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  • Márkus László: Kászonyi Dániel (tanulmány), a Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka (fordította Kosáry Domokos; a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket Márkus László írta). Budapest, 1977