Vayer Tamás

(1941–2001) magyar díszlettervező

Vayer Tamás (Budapest, 1941. október 12. – Budapest, 2001. május 31.) kétszeres Balázs Béla-díjas magyar díszlettervező, érdemes és kiváló művész. Apja Vayer Lajos művészettörténész.

Vayer Tamás
Született1941. október 12.[1]
Budapest[1]
Elhunyt2001. május 31. (59 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
SzüleiVayer Lajos
Foglalkozása
  • színházi díszlettervező
  • filmdíszlettervező
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (–1965)
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

1960 és 1965 között tanult a budapesti Iparművészeti Főiskolán. 1965-től 1989-ig a Magyar Filmgyártó Vállalatnál működött mint díszlettervező, 1978-tól 1986-ig művészeti tanácsadó volt, egyúttal a Szcenikai Központ művészeti vezetői tisztét is betöltötte. Több fontosabb magyar játékfilm és tévéjáték díszleteinek tervezője.

Az 1960-as évek végétől dolgozott színházaknál, a hetvenes és a nyolcvanas években a Nemzeti, a Madách Színház, az Ódry Színpad, az Operaház, a Miskolci Nemzeti és a Pécsi Nemzeti Színház tervezőjeként működött. 1989-től 1992-ig a budapesti Nemzeti Színháznál dolgozott, valamint a Magyar Filmgyártó Vállalatnál volt művészeti tanácsadó.

Édesapja: Vayer Lajos, Herder-díjas művészettörténész professzor, akadémikus

Méltatása szerkesztés

Energiája, lelkesedése, készenléte, perfekcionizmusa, kitartása, helytállása, egyéniségének karizmája, mókakedvelő természete, humora, kritikus helyzetekben is csúcsminőséget célzó és azt is eredményező, rendkí­vüli munkabí­rása: mindvégig töretlen maradt ebben a nehezen megszületett filmben (Csontváry)[2] is, forgattunk bár a Felvidéken, bolyongva Késmárk és Galánta közt vagy a Balkánon, a szovjet Közép-Ázsiai sivatagokban, Buharában, Taskentben, Khivában vagy Szicí­liában vagy a Lipari-szigetek kialudt vulkánkrátereinek mélyén vagy éppen honi tájban vagy filmgyári műtermekben. Tamás hajnalok hajnalán kelt, nemcsak megtervezte a dí­szleteket, hanem kétkezi munkásként - ha kellett ácsként, ha kellett festőként - együtt dolgozott a dí­szletépí­tőkkel.

Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer[3]

Kitüntetései szerkesztés

Főbb színházi tervezései szerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 178. Öt alkalommal a darab jelmeztervezője is volt.[4]

Filmes munkái szerkesztés

  • 2001 Hamvadó cigarettavég (díszlettervező, látványtervező)
  • 1999 A Szindbád gyártásvezetője voltam (színész)
  • 1998 Az öt zsaru (díszlettervező)
  • 1997 Gengszterfilm (díszlettervező)
  • 1996 Balekok és banditák (díszlettervező)
  • 1996 Franciska vasárnapjai (díszlettervező)
  • 1996 A propos Fábri (rendező)
  • 1994 Halál a sekélyvízben (szereplő)
  • 1993 Kis Romulusz (díszlettervező és szereplő)
  • 1993 Csetepaté Chioggiában (díszlettervező)
  • 1992 Roncsfilm (látványtervező)
  • 1990 Szoba kilátással (díszlet)
  • 1989 Angyalbőrben (díszlettervező és szereplő)
  • 1988 Vadon (látványtervező)
  • 1986 Linda (látványtervező és szereplő)[9]
  • 1985 Zsarumeló (díszlettervező és szereplő)
  • 1985 Képvadászok (látványtervező)
  • 1983 Te rongyos élet!... (díszlettervező)
  • 1981 Cha-cha-cha (látványtervező)
  • 1981 Ideiglenes paradicsom (díszlettervező)
  • 1981 Requiem (díszlettervező)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Freebase-adatdump
  2. A szerkesztő kiegészítése
  3. https://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=3423
  4. 2011. július 12.-i lekérdezés
  5. Az első színházi díszletterve. A bemutató helye és időpontja: kaposvári Csiky Gergely Színház - 1967. február 3.
  6. Az első budapesti színházi díszletterve. A bemutató helye és időpontja: Ódry Színpad - 1967. február 10.
  7. Az életében megvalósult utolsó díszletterve. A bemutató helye és időpontja: Pesti Magyar Színház - 2001. április 7.
  8. Korognai Károly öt alkalommal rendezte meg a darabot, Vayer Tamás díszletében. Négy alkalommal a művész halála után.
  9. Eősze Gábor rendőrőrnagy szerepét alakította.

Külső hivatkozások szerkesztés

Források szerkesztés