Vazul
Vazul, más néven Vászoly (990 körül – 1037) magyar herceg, Mihály fia, Taksony fejedelem unokája, I. István magyar király unokatestvére. Imre herceg halála után István megvakíttatta, fiait pedig száműzte. A Képes krónika szerint azonban Vazult akarta utódnak megtenni István és Gizella vakíttatta meg a herceget, ami után István külföldre menekítette unokaöccsének gyerekeit.[4]
| Vazul | |
![Imre herceg temetése, Vazul megvakíttatása, Képes krónika[1]](/wiki/F%C3%A1jl:Imrich_stepan.jpg) | |
| Imre herceg temetése, Vazul megvakíttatása, Képes krónika[1] | |
| Született | 10. század nem ismert |
| Elhunyt | 1037[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Katun of Bulgaria[3] |
| Gyermekei | |
| Szülei | Adelaide of Poland, the White Mihály |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | törzsfőnök (10. század – ) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vazul témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mindazonáltal Aba Sámuel és Péter uralkodása után csak az ő utódai ültek a magyar trónon, egészen az Árpád-ház kihalásáig.[5]
Neve szerkesztés
Neve a görög Baszileiosz magyar változata, ami alapján sokan úgy gondolják, hogy ez bizánci rítusú keresztségben nyert neve. Az utókor szerint viszont feleségével nem élt keresztényi házasságban. Vazul neve a Vászoly helynevekben maradt fenn.[5]
Családja szerkesztés
Géza fejedelem öccsének, Mihálynak a fia, azaz I. István unokatestvére volt. Egy Tátony nemzetségbeli nőt vett feleségül. Három fia volt, András, Béla és Levente, Andrásból és Bélából később király lett. Anonymus, Kézai Simon és a 14. századi krónikakompozíció tévesen és tendenciózusan azt állítják, hogy említett fiai testvérének, Szár Lászlónak a fiai voltak.[5]
A korai krónikák, így a Zágrábi krónika, a Váradi rövid krónika és az ősgeszta még Vazul fiainak mondja a három herceget, csak a 12. században cserélte ki egy krónikaíró Vazult Szár Lászlóra.[6]
Testvérének, Szár Lászlónak volt egy fia, Bogyiszló (más változatokban Domoszláv vagy Bonuzló).[6]
Élete szerkesztés
I. István fia, Imre herceg halála után igényt tarthatott a trónra. István először valószínűleg őt jelölte, és ennek jeleként neki adta a jövedelmező nyitrai dukátust.
Később, Kézai Simon szerint Gizella királyné nyomására István Orseolo Pétert, Géza leányági unokáját nevezte meg utódának. Ez Benedikty Béla elemzése[7] szerint valószínűtlen, ugyanis István halála után Péter és Gizella viszonya ismétlődő konfliktusok sora volt.
Vazul nem akarta elismerni Pétert a trón örököséül. István kisebbik legendája szerint részt vett egy összeesküvésben, amiért István elfogatta, és Nyitrán őriztette. Végül, hogy az uralkodásra alkalmatlanná tegye, szemeit kitolatta, fiait pedig száműzte. A krónikák egyöntetűen megegyeznek abban, hogy a megvakítás Gizella királyné parancsára történt Péter trónutódlásának elősegítése érdekében — ezzel valószínűleg az Istvánról kialakított képet kívánták kedvezőbbé tenni.
A 14. századi krónikakompozíció szerint fülébe ólmot öntöttek („Sebös tehát megelőzte a király küldöttét, kitolta Vazul szemeit és ólmot öntött fülének üregébe”). Ennek hitelét sokan kétségbe vonják, ez (a fentiekhez hasonlóan) lehet a szent király mentegetése.[5]
Vazulról megvakítása után többé nincs szó. A történészek feltételezik, hogy belehalt a tortúrába vagy annak következményeibe.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ OSZK
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ p22131.htm#i221309, 2020. augusztus 7.
- ↑ Képes Krónika: Szent Imre herceg haláláról és Vazul szemének kitolásáról. MEK. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ a b c d szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9
- ↑ a b Györffy György. 27 / Imre herceg – Trónutódlás – István halála., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ Benedikty Béla: A nemzeti önámítás gyökereit keressük
Források szerkesztés
- A Pallas nagy lexikona
- ↑ Font 2009: Font Márta: Magyarország története: Államalapítás 970−1038. Budapest: Kossuth. 2009. = Magyarország története, 2. ISBN 978 963 09 5680 2
További információk szerkesztés
- Györffy György 1953: Török női méltóságnév a magyar kútfőkben. Magyar Nyelv XLIX/392/1-2, 109-111.
- Grandpierre K. Endre. Királygyilkosságok. Magyarok Titkos Története, 57. o. (1991). ISBN 963-7707-00-X
