Főmenü megnyitása

A Vega–1 a szovjet Vega-program első űrszondája. Az első közös nemzetközi program a Halley-üstökös vizsgálatára. Vega–2 az ikerszondája.

Vega–1
Ország  Szovjetunió
Küldetés típusa elrepülés, lander
Küldetés
Célégitest Vénusz, Halley-üstökös
Indítás dátuma 1984. december 15.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 200. indítóállás
Hordozórakéta Proton-K
Megérkezés 1985. június 11. (Vénusz)
1986. március 6. (Halley-üstökös)
Az űrszonda
Tömeg 4920 kg
Pálya Nap körüli
A Wikimédia Commons tartalmaz Vega–1 témájú médiaállományokat.

KüldetésSzerkesztés

Pályája során vizsgálta a világűrt, a Vénuszt és a Halley-üstököst.

JellemzőiSzerkesztés

Tervezte és gyártotta az NPO Lavocskin. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO). Tudományos programját a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Intézetei készítették.

Megnevezései: Вега 1; COSPAR: 1984-125A; Kódszáma: 15432.

1984. december 15-én a Bajkonuri űrrepülőtérről, az LC–200/39 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Proton–K/D–1 (GRAU-kódja: 8K82K) hordozórakétával előbb alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit) állították. Az orbitális pályája 88 perces, 51,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 159 kilométer, az apogeuma 202 kilométer volt. A 4. fokozat hajtóművének újraindításával biztosították a második kozmikus sebesség elérését, amivel a szonda heliocentrikus pályára állt.

A szonda felépítése, több technikai berendezése, műszerezettsége nagyban hasonlít a Venyera-programnál alkalmazott űreszközökhöz. Három tengelyesen stabilizált űrhajó. Tömege 4920 kilogramm. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. Antennái (irányított parabola, távolsági és több körsugárzó) segítségével biztosították a telemetriai kapcsolatot (mért adatok rögzítése – kapcsolat esetén lejátszása; vezérlési parancsok adása; az űreszköz működésének ellenőrzése), kamera a csillagok, a Vénusz és a Halley-üstökös vizsgálatára; spektrométer; infravörös jeladó; magnetométerek és plazma szondák. A szondán por elleni védelmet is kialakítottak. A stabilitást biztosító és a pályakorrekciókat végző fúvókái megbízhatóan működtek.

A szonda műszereinek, tudományos programjának kialakításában az Interkozmosz együttműködés keretében több ország is közreműködött:

  • ASP–G (Automatikusan stabilizáló egység – Csehszlovákia) ;
  • a szonda nyomkövetését a Szovjetunió állomásai biztosították;
  • kamerarendszer a fotózásokhoz (Szovjetunió, Magyarország, Franciaország);
  • háromcsatornás spektrométer (Szovjetunió, Bulgária, Franciaország);
  • infravörös spektrométer (Franciaország);
  • ADN pozíció érzékelő a fő optikai irányítórendszer meghibásodása esetén (Csehszlovákia);
  • PUMA por tömegspektrométer a becsapódó porszemcsék kémiai és izotóp-összetételének elemzésére (Szovjetunió, Franciaország, Nyugat-Németország);
  • por iondetektor (Szovjetunió, NSZK) ;
  • komplex plazmavizsgáló:
    • semleges tömegspektrométer;
    • tömegspektrométer (Szovjetunió, Magyarország);
    • Misa magnetométer (Szovjetunió, Ausztria) ;
    • plazmahullám elemző készülék (Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország);
    • nagyfrekvenciás Épinoche analizátor (Franciaország).

A Vénusz vizsgálataSzerkesztés

1985. június 11-én érkezett meg a Vénuszhoz, ahol egy leszállóegységet és egy ballont küldött a bolygóra.

Leszálló egységSzerkesztés

Megnevezései: COSPAR: 1984-125E; Kódszáma: 15858.

Két nappal az érkezés előtt a fő egységről levált az 1520 kilogrammos, 240 centiméter átmérőjű, a magas hőnek és nyomásnak ellenálló gömb alakú egység. A védőburok csak a légkörben vált le a leszálló egységről. 125 kilométer magasságban beindult az ejtőernyős fékezés, 65 kilométeres magasságában levált a ballonos kutató egység. A mérnökök gondoskodtak az elektronika megfelelő hűtéséről, hogy a műszerek minél tovább működhessenek, az egység alját ütést csökkentő párnával szerelték fel. A leszálló egység sikeresen landolt. A tudományos egység súlya 100 kilogramm. 18 kilométer magasságban ismeretlen technikai okok miatt a landolást segítő motorok nem működtek. A Venyera–9 leszálló egységéhez hasonló feladatai voltak: mérni a légkör összetételét, állapotát, valamint a felszín tanulmányozása.

1985. június 11-én, 178 napos repülés és szolgálat után a Vénuszba csapódva megsemmisült.

A ballonSzerkesztés

Megnevezései: COSPAR: 1984-125F; Kódszáma: 15859.

A leszálló egység 50 kilométer magasságban szabadon engedte a kutató ballont. Legfőbb feladata a Vénusz légkörének meteorológiai, átfogó vizsgálata. A vizsgálat 46 órán keresztül eredményesen megtörtént, az éjszakai és a nappali oldalon egyaránt. A héliummal töltött, teflon anyagú ballon átmérője 3,4 méter, a gondola 13 méterrel alatta volt felfüggesztve. A ballon szonda teljes tömege 21,5 kilogramm: ebből 12,5 kilogramm a ballon és a heveder, 6,9 kilogramm a gondola és 2,1 kilogramm a hélium. A ballon, a gondola, az ejtőernyő, a ballaszt, a héliumtartályok, az időzítő elektronika, a pirotechnikai eszközök, a telemetria az antennákkal, a lítium akkumulátorok (10 Ah), valamint a tároló tartályok teljes tömege 120 kilogramm volt.

1985. június 13-án, 180 napos repülés és szolgálat után a Vénusz légkörében megsemmisült.

A Halley-üstökös vizsgálataSzerkesztés

A Vénusz gravitációs erejét kihasználva indult a Halley-üstökös irányába. 1986. március 4-én felvételeket készítettek az üstökösről, megállapították: a meleg felület alatt jeges test található. Március 6-án 8889 kilométer közelségből vizsgálta a Halley-üstököst. 80 kilométer/másodperces sebesség mellett több mint 500 képet küldött. A porfelhő hatására a napelemek kapacitása 40 százalékkal csökkent. A teljes tudományos modul 144,3 kilogramm. Vizsgálta a fizikai paramétereket (hőmérséklet, felületi jellemzők), tanulmányozták a porfelhőt, a sejtmagot (14 kilométer hosszú), a tömegeloszlást, a napszél és az üstükös kölcsönhatását.

A navigációt segítő hajtóanyag 1987. január 30-án elfogyott. Tehetetlenül repül a világűr erőhatásai alatt.

ForrásokSzerkesztés

  • Vega–1. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
  • Vega–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
  • Vega–1. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
  • Vega–1. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
  • Vega–1. mentallandscape.com. (Hozzáférés: 2014. április 14.)

Elődje:
Program kezdete

Vega-program
1984–1986

Utódja:
Vega–2