A vektoriális szorzat (más néven külső szorzat vagy keresztszorzat) háromdimenziós vektorokkal végzett olyan művelet, amelynek eredménye egy vektor . Míg a vektorok (és a rajtuk végzett műveletek közül például a skaláris szorzat ) általánosíthatók több dimenzióra, a vektoriális szorzatot csak 3 dimenziós térben értelmezzük (7 dimenziós esetben is létezik vektoriális szorzat, ami azonban kevésbé használatos).
Egy paralelogramma területe mint két vektor vektoriális szorzatának nagysága
Jelölése : a ×b vagy [ab ] (szóban: a kereszt b ), hogy megkülönböztessük a skaláris szorzattól . A kereszt jelölés a német és az angol szakirodalomban is használatos. Az olasz és a francia szakirodalom a
a
→
∧
b
→
{\displaystyle {\vec {a}}\wedge {\vec {b}}}
, az orosz az
[
a
→
b
→
]
{\displaystyle [{\vec {a}}\ {\vec {b}}]}
vagy
[
a
→
,
b
→
]
{\displaystyle [{\vec {a}},{\vec {b}}]}
jelölést részesíti előnyben.
Az
a
→
∧
b
→
{\displaystyle {\vec {a}}\wedge {\vec {b}}}
jelölés és a külső szorzat elnevezés egy másik műveletre is vonatkozhat, ami bivektort rendel a két vektorhoz. Lásd még: Graßmann-algebra .
Értelmezése :
Ha elképzelünk egy paralelogrammát, aminek szomszédos oldalait az a és b vektorok alkotják, akkor a ×b nagysága (tehát az eredményvektor hossza) éppen megegyezik a két vektor által kifeszített paralelogramma területével. Másként,
|
c
|
=
|
a
×
b
|
=
|
a
|
|
b
|
sin
(
θ
)
{\displaystyle |\mathbf {c} |=|\mathbf {a} \times \mathbf {b} |=|\mathbf {a} ||\mathbf {b} |\sin(\theta )}
Az eredményvektor nagysága (abszolútértéke , hossza) a két vektor hosszának és a közbezárt szögük szinuszának szorzata (0° ≤ θ ≤ 180°).
Az eredményvektor állása merőleges mind a -ra, mind b -re (az a és b vektorok síkjára).
Az eredményvektor iránya olyan, hogy az a , b és c jobbsodrású vektorrendszert alkot.
(Egy a , b , c vektorrendszert akkor hívunk jobbsodrású nak, ha a jobb kezünk beállítható úgy, hogy hüvelykujjunk a -val, mutatóujjunk b -vel, középső ujjunk pedig (az előbbi két ujjunkra merőlegesen) c -vel azonos irányba mutat.)
Derékszögű koordináta-rendszerben a c eredményvektor koordinátáit a következőképp kapjuk a és b koordinátáiból:
c
1
=
a
2
b
3
−
a
3
b
2
{\displaystyle c_{1}=a_{2}b_{3}-a_{3}b_{2}}
c
2
=
a
3
b
1
−
a
1
b
3
{\displaystyle c_{2}=a_{3}b_{1}-a_{1}b_{3}}
c
3
=
a
1
b
2
−
a
2
b
1
{\displaystyle c_{3}=a_{1}b_{2}-a_{2}b_{1}}
Vagy rövidebben:
c
i
=
∑
j
,
k
=
1
3
ε
i
j
k
a
j
b
k
{\displaystyle c_{i}=\sum _{j,k=1}^{3}\varepsilon _{ijk}a_{j}b_{k}}
, ahol
ε
i
j
k
{\displaystyle \varepsilon _{ijk}}
a Levi-Civita-szimbólumot jelenti.
Két vektor vektoriális szorzata akkor és csak akkor nullvektor , ha párhuzamos állásúak, hiszen ekkor a bezárt 0° vagy 180°, amiknek szinusza 0. Akkor lesz leghosszabb az eredményvektor, ha derékszögben állnak egymáshoz képest az összeszorzandó vektorok (mert 90° szinusza 1).
A fizikában számos helyen megjelenik, például az elektromágnesességben a Lorentz-erő vagy a Poynting-vektor kiszámolására. A klasszikus mechanikában a forgatómomentum és a forgatóimpulzus , vagy virtuális erők esetén, például a Coriolis-erő esetén.
A vektoriális szorzás és a keresztszorzás elnevezéseket először Josiah Willard Gibbs fizikus használta először; a külső szorzás kifejezés Hermann Graßmanntól származik.[ 1]
a
×
(
b
+
c
)
=
a
×
b
+
a
×
c
{\displaystyle \mathbf {a} \times (\mathbf {b} +\mathbf {c} )=\mathbf {a} \times \mathbf {b} +\mathbf {a} \times \mathbf {c} }
, tehát az összeadásra disztributív
(
λ
a
)
×
b
=
a
×
(
λ
b
)
=
λ
(
a
×
b
)
{\displaystyle (\lambda \mathbf {a} )\times \mathbf {b} =\mathbf {a} \times (\lambda \mathbf {b} )=\lambda (\mathbf {a} \times \mathbf {b} )}
(
a
×
b
)
×
c
≠
a
×
(
b
×
c
)
{\displaystyle (\mathbf {a} \times \mathbf {b} )\times \mathbf {c} \neq \mathbf {a} \times (\mathbf {b} \times \mathbf {c} )}
, tehát a hármas vektorszorzat nem asszociatív. De teljesíti a Jacobi-azonosságot:
a
×
(
b
×
c
)
+
b
×
(
c
×
a
)
+
c
×
(
a
×
b
)
=
0
{\displaystyle \mathbf {a} \times (\mathbf {b} \times \mathbf {c} )+\mathbf {b} \times (\mathbf {c} \times \mathbf {a} )+\mathbf {c} \times (\mathbf {a} \times \mathbf {b} )=0}
. Ez a linearitással és disztributivitással együtt azt eredményezi, hogy R 3 a vektorok közti összeadással és vektoriális szorzással Lie-algebrát képez.
A vektoriális szorzat bilineáris,[ 2] azaz minden
α
{\displaystyle \alpha }
,
β
{\displaystyle \beta }
és
γ
{\displaystyle \gamma }
valós számra, illetve
a
→
{\displaystyle {\vec {a}}}
,
b
→
{\displaystyle {\vec {b}}}
és
c
→
{\displaystyle {\vec {c}}}
vektorra teljesül, hogy
a
→
×
(
β
b
→
+
γ
c
→
)
=
β
(
a
→
×
b
→
)
+
γ
(
a
→
×
c
→
)
,
(
α
a
→
+
β
b
→
)
×
c
→
=
α
(
a
→
×
c
→
)
+
β
(
b
→
×
c
→
)
.
{\displaystyle {\begin{aligned}{\vec {a}}\times (\beta \,{\vec {b}}+\gamma \,{\vec {c}})=\beta \,({\vec {a}}\times {\vec {b}})+\gamma \,({\vec {a}}\times {\vec {c}})\,,\\(\alpha \,{\vec {a}}+\beta \,{\vec {b}})\times {\vec {c}}=\alpha \,({\vec {a}}\times {\vec {c}})+\beta \,({\vec {b}}\times {\vec {c}})\,.\end{aligned}}}
Következik a skalárral való szorzásra:
a
→
×
(
β
b
→
)
=
β
(
a
→
×
b
→
)
=
(
β
a
→
)
×
b
→
,
{\displaystyle \ {\vec {a}}\times (\beta \,{\vec {b}})=\beta \,({\vec {a}}\times {\vec {b}})=(\beta \,{\vec {a}})\times {\vec {b}}\,,}
(
α
a
→
)
×
(
β
b
→
)
=
α
β
(
a
→
×
b
→
)
=
(
β
a
→
)
×
(
α
b
→
)
.
{\displaystyle \ (\alpha \,{\vec {a}})\times (\beta \,{\vec {b}})=\alpha \,\beta \,({\vec {a}}\times {\vec {b}})=(\beta \,{\vec {a}})\times (\alpha \,{\vec {b}}).}
Egy vektor önmagával vagy bármely skalárszorosával vett szorzata a nullvektor:
a
→
×
r
a
→
=
0
→
{\displaystyle {\vec {a}}\times r{\vec {a}}={\vec {0}}}
.
A bilineáris leképezések, melyekre ez a tulajdonság is teljesül, alternálók.[ 2]
a
→
×
b
→
=
−
b
→
×
a
→
.
{\displaystyle {\vec {a}}\times {\vec {b}}=-\,{\vec {b}}\times {\vec {a}}\,.}
, tehát antikommutatív ,
ami következik a bilineáris és az alternáló tulajdonságból:
0
→
=
(
1
)
(
a
→
+
b
→
)
×
(
a
→
+
b
→
)
=
(
2
)
a
→
×
a
→
+
a
→
×
b
→
+
b
→
×
a
→
+
b
→
×
b
→
=
(
1
)
0
→
+
a
→
×
b
→
+
b
→
×
a
→
+
0
→
=
a
→
×
b
→
+
b
→
×
a
→
{\displaystyle {\vec {0}}\,\mathrel {\stackrel {(1)}{=}} ({\vec {a}}+{\vec {b}})\times ({\vec {a}}+{\vec {b}})\mathrel {\stackrel {(2)}{=}} {\vec {a}}\times {\vec {a}}+{\vec {a}}\times {\vec {b}}+{\vec {b}}\times {\vec {a}}+{\vec {b}}\times {\vec {b}}\mathrel {\stackrel {(1)}{=}} {\vec {0}}+{\vec {a}}\times {\vec {b}}+{\vec {b}}\times {\vec {a}}+{\vec {0}}={\vec {a}}\times {\vec {b}}+{\vec {b}}\times {\vec {a}}}
minden
a
→
,
b
→
∈
R
3
{\displaystyle {\vec {a}},{\vec {b}}\in \mathbb {R} ^{3}}
vektorra.[ 2]
Minden
v
→
{\displaystyle {\vec {v}}}
vektor esetén teljesül, hogy:
v
→
⋅
(
a
→
×
b
→
)
=
det
(
v
→
,
a
→
,
b
→
)
{\displaystyle {\vec {v}}\cdot ({\vec {a}}\times {\vec {b}})=\operatorname {det} ({\vec {v}},{\vec {a}},{\vec {b}})}
.
ahol a pont a skaláris szorzást jelöli. Ez a tulajdonság egyértelműen meghatározza a skaláris szorzást:[ 2]
Minden
v
→
{\displaystyle {\vec {v}}}
vektor esetén fennáll, hogy tetszőleges
a
→
{\displaystyle {\vec {a}}}
,
b
→
{\displaystyle {\vec {b}}}
vektorokhoz pontosan egy
c
→
{\displaystyle {\vec {c}}}
vektor létezik úgy, hogy
v
→
⋅
c
→
=
det
(
v
→
,
a
→
,
b
→
)
{\displaystyle {\vec {v}}\cdot {\vec {c}}=\operatorname {det} ({\vec {v}},{\vec {a}},{\vec {b}})}
minden
v
→
{\displaystyle {\vec {v}}}
vektorra. Ez a
c
→
{\displaystyle {\vec {c}}}
vektor egyenlő az
a
→
×
b
→
{\displaystyle {\vec {a}}\times {\vec {b}}}
vektoriális szorzattal.
Három vektor ismételt vektoriális szorzatára[ 3] teljesül a Graßmann-azonosság, más néven Graßmann kifejtési tétele, azaz
a
→
×
(
b
→
×
c
→
)
=
(
a
→
⋅
c
→
)
b
→
−
(
a
→
⋅
b
→
)
c
→
{\displaystyle {\vec {a}}\times ({\vec {b}}\times {\vec {c}})=({\vec {a}}\cdot {\vec {c}})\,{\vec {b}}-({\vec {a}}\cdot {\vec {b}})\,{\vec {c}}}
illetve
(
a
→
×
b
→
)
×
c
→
=
(
a
→
⋅
c
→
)
b
→
−
(
b
→
⋅
c
→
)
a
→
,
{\displaystyle ({\vec {a}}\times {\vec {b}})\times {\vec {c}}=({\vec {a}}\cdot {\vec {c}})\,{\vec {b}}\ -({\vec {b}}\cdot {\vec {c}})\,{\vec {a}},}
A fizikában gyakran az
a
→
×
(
b
→
×
c
→
)
=
b
→
(
a
→
⋅
c
→
)
−
c
→
(
a
→
⋅
b
→
)
,
{\displaystyle {\vec {a}}\times ({\vec {b}}\times {\vec {c}})={\vec {b}}\,({\vec {a}}\cdot {\vec {c}})-{\vec {c}}\,({\vec {a}}\cdot {\vec {b}})\,,}
írásmódot használják. Ez alapján a képletet nevezik BAC-CAB-képletnek is.
Indexes írásmód esetén a Graßmann-azonosság:
∑
k
=
1
3
ε
i
j
k
ε
k
l
m
=
δ
i
l
δ
j
m
−
δ
i
m
δ
j
l
{\displaystyle \sum _{k=1}^{3}\varepsilon _{ijk}\varepsilon _{klm}=\delta _{il}\delta _{jm}-\delta _{im}\delta _{jl}}
.
ahol
ε
i
j
k
{\displaystyle \varepsilon _{ijk}}
a Levi-Civita-szimbólum, és
δ
i
j
{\displaystyle \delta _{ij}}
a Kronecker-delta.
Két vektoriális szorzat skaláris szorzatára teljesül, hogy:[ 2]
(
a
→
×
b
→
)
⋅
(
c
→
×
d
→
)
=
(
a
→
⋅
c
→
)
(
b
→
⋅
d
→
)
−
(
b
→
⋅
c
→
)
(
a
→
⋅
d
→
)
=
det
(
(
a
→
⋅
c
→
)
(
a
→
⋅
d
→
)
(
b
→
⋅
c
→
)
(
b
→
⋅
d
→
)
)
.
{\displaystyle {\begin{aligned}({\vec {a}}\times {\vec {b}})\cdot ({\vec {c}}\times {\vec {d}})&=({\vec {a}}\cdot {\vec {c}})({\vec {b}}\cdot {\vec {d}})-({\vec {b}}\cdot {\vec {c}})({\vec {a}}\cdot {\vec {d}})\\&=\det {\begin{pmatrix}({\vec {a}}\cdot {\vec {c}})&({\vec {a}}\cdot {\vec {d}})\\({\vec {b}}\cdot {\vec {c}})&({\vec {b}}\cdot {\vec {d}})\end{pmatrix}}\;.\end{aligned}}}
A norma négyzetére kapjuk, hogy:
|
a
→
×
b
→
|
2
=
|
a
→
|
2
|
b
→
|
2
−
(
a
→
⋅
b
→
)
2
=
|
a
→
|
2
|
b
→
|
2
(
1
−
cos
2
θ
)
=
|
a
→
|
2
|
b
→
|
2
sin
2
θ
,
{\displaystyle {\begin{aligned}|{\vec {a}}\times {\vec {b}}|^{2}&=|{\vec {a}}|^{2}|{\vec {b}}|^{2}-({\vec {a}}\cdot {\vec {b}})^{2}\\&=|{\vec {a}}|^{2}|{\vec {b}}|^{2}(1-\cos ^{2}\theta )\\&=|{\vec {a}}|^{2}|{\vec {b}}|^{2}\sin ^{2}\theta \;,\end{aligned}}}
tehát a vektoriális szorzat normája:
|
a
→
×
b
→
|
=
|
a
→
|
|
b
→
|
sin
θ
.
{\displaystyle |{\vec {a}}\times {\vec {b}}|=|{\vec {a}}|\,|{\vec {b}}|\,\sin \theta \;.}
Mivel
θ
{\displaystyle \theta }
az
a
→
{\displaystyle {\vec {a}}}
,
b
→
{\displaystyle {\vec {b}}}
vektorok közrezárt szöge, így mindig 0° és 180° közötti, azért
0
≤
sin
θ
≤
1.
{\displaystyle 0\leq \sin \theta \leq 1.}
. Innen a becslés:
|
a
→
×
b
→
|
≤
|
a
→
|
|
b
→
|
{\displaystyle |{\vec {a}}\times {\vec {b}}|\leq |{\vec {a}}||{\vec {b}}|}
.
(
a
→
×
b
→
)
×
(
c
→
×
d
→
)
=
b
→
⋅
det
(
a
→
,
c
→
,
d
→
)
−
a
→
⋅
det
(
b
→
,
c
→
,
d
→
)
=
c
→
⋅
det
(
a
→
,
b
→
,
d
→
)
−
d
→
⋅
det
(
a
→
,
b
→
,
c
→
)
{\displaystyle {\begin{aligned}({\vec {a}}\times {\vec {b}})\times ({\vec {c}}\times {\vec {d}})&={\vec {b}}\cdot \det({\vec {a}},{\vec {c}},{\vec {d}})-{\vec {a}}\cdot \det({\vec {b}},{\vec {c}},{\vec {d}})\\&={\vec {c}}\cdot \det({\vec {a}},{\vec {b}},{\vec {d}})-{\vec {d}}\cdot \det({\vec {a}},{\vec {b}},{\vec {c}})\end{aligned}}}
Speciális esetek:
(
a
→
×
b
→
)
×
(
b
→
×
c
→
)
=
b
→
⋅
det
(
a
→
,
b
→
,
c
→
)
{\displaystyle ({\vec {a}}\times {\vec {b}})\times ({\vec {b}}\times {\vec {c}})={\vec {b}}\cdot \det({\vec {a}},{\vec {b}},{\vec {c}})}
(
a
→
×
b
→
)
×
(
a
→
×
c
→
)
=
a
→
⋅
det
(
a
→
,
b
→
,
c
→
)
{\displaystyle ({\vec {a}}\times {\vec {b}})\times ({\vec {a}}\times {\vec {c}})={\vec {a}}\cdot \det({\vec {a}},{\vec {b}},{\vec {c}})}
(
a
→
×
b
→
)
×
(
a
→
×
b
→
)
=
0
→
{\displaystyle ({\vec {a}}\times {\vec {b}})\times ({\vec {a}}\times {\vec {b}})={\vec {0}}}
a
×
(
b
×
c
)
=
b
(
a
⋅
c
)
−
c
(
a
⋅
b
)
{\displaystyle \mathbf {a} \times (\mathbf {b} \times \mathbf {c} )=\mathbf {b} (\mathbf {a} \cdot \mathbf {c} )-\mathbf {c} (\mathbf {a} \cdot \mathbf {b} )}
Négyesszorzat:
(
a
×
b
)
×
(
c
×
d
)
=
−
d
(
a
,
b
,
c
)
+
c
(
a
,
b
,
d
)
{\displaystyle (\mathbf {a} \times \mathbf {b} )\times (\mathbf {c} \times \mathbf {d} )=-\mathbf {d} (\mathbf {a} ,\mathbf {b} ,\mathbf {c} )+\mathbf {c} (\mathbf {a} ,\mathbf {b} ,\mathbf {d} )}
, ahol
(
a
,
b
,
c
)
{\displaystyle (\mathbf {a} ,\mathbf {b} ,\mathbf {c} )}
módon a vegyes szorzat van jelölve.
Lagrange-azonosság:
(
a
×
b
)
⋅
(
c
×
d
)
=
(
a
⋅
c
)
(
b
⋅
d
)
−
(
b
⋅
c
)
(
a
⋅
d
)
{\displaystyle (\mathbf {a} \times \mathbf {b} )\cdot (\mathbf {c} \times \mathbf {d} )=(\mathbf {a} \cdot \mathbf {c} )(\mathbf {b} \cdot \mathbf {d} )-(\mathbf {b} \cdot \mathbf {c} )(\mathbf {a} \cdot \mathbf {d} )}
a
(
i
)
{\displaystyle \mathbf {a} ^{(i)}}
(i=1,2,3) vektorok
A
(
i
)
{\displaystyle \mathbf {A} ^{(i)}}
(i=1,2,3) reciprok rendszerét is a vektoriális szorzat segítségével számítjuk ki:
A
(
1
)
=
1
v
(
a
(
2
)
×
a
(
3
)
)
{\displaystyle \mathbf {A} ^{(1)}={\frac {1}{v}}(\mathbf {a} ^{(2)}\times \mathbf {a} ^{(3)})}
A
(
2
)
=
1
v
(
a
(
3
)
×
a
(
1
)
)
{\displaystyle \mathbf {A} ^{(2)}={\frac {1}{v}}(\mathbf {a} ^{(3)}\times \mathbf {a} ^{(1)})}
A
(
3
)
=
1
v
(
a
(
1
)
×
a
(
2
)
)
{\displaystyle \mathbf {A} ^{(3)}={\frac {1}{v}}(\mathbf {a} ^{(1)}\times \mathbf {a} ^{(2)})}
, ahol
v
=
(
a
(
1
)
,
a
(
2
)
,
a
(
3
)
)
{\displaystyle v=(\mathbf {a} ^{(1)},\mathbf {a} ^{(2)},\mathbf {a} ^{(3)})}
Kiszámítása a derékszögű Descartes-féle koordináta-rendszerben
szerkesztés
Jobbfogású Descartes-féle koordináta-rendszerben, illetve
R
3
{\displaystyle \mathbb {R} ^{3}}
valós térben, a szabványos skalárszorzással és a szabványos orientációval:
a
→
×
b
→
=
(
a
1
a
2
a
3
)
×
(
b
1
b
2
b
3
)
=
(
a
2
b
3
−
a
3
b
2
a
3
b
1
−
a
1
b
3
a
1
b
2
−
a
2
b
1
)
.
{\displaystyle {\vec {a}}\times {\vec {b}}={\begin{pmatrix}a_{1}\\a_{2}\\a_{3}\end{pmatrix}}\times {\begin{pmatrix}b_{1}\\b_{2}\\b_{3}\end{pmatrix}}={\begin{pmatrix}a_{2}b_{3}-a_{3}b_{2}\\a_{3}b_{1}-a_{1}b_{3}\\a_{1}b_{2}-a_{2}b_{1}\end{pmatrix}}\,.}
Egy számpélda:
(
1
2
3
)
×
(
−
7
8
9
)
=
(
2
⋅
9
−
3
⋅
8
3
⋅
(
−
7
)
−
1
⋅
9
1
⋅
8
−
2
⋅
(
−
7
)
)
=
(
−
6
−
30
22
)
.
{\displaystyle {\begin{pmatrix}1\\2\\3\end{pmatrix}}\times {\begin{pmatrix}-7\\8\\9\end{pmatrix}}={\begin{pmatrix}2\cdot 9-3\cdot 8\\3\cdot (-7)-1\cdot 9\\1\cdot 8-2\cdot (-7)\end{pmatrix}}={\begin{pmatrix}-6\\-30\\22\end{pmatrix}}\,.}
Három dimenzióban két vektor közötti vektoriális szorzást átírhatunk egy 3×3-as antiszimmetrikus
mátrix és egy vektor szorzatára a következőképpen:
a
×
b
=
A
×
b
=
[
0
−
a
3
a
2
a
3
0
−
a
1
−
a
2
a
1
0
]
[
b
1
b
2
b
3
]
{\displaystyle \mathbf {a} \times \mathbf {b} =\mathbf {A} \times \mathbf {b} ={\begin{bmatrix}0&-a_{3}&a_{2}\\a_{3}&0&-a_{1}\\-a_{2}&a_{1}&0\end{bmatrix}}{\begin{bmatrix}b_{1}\\b_{2}\\b_{3}\end{bmatrix}}}
a
×
b
=
|
i
j
k
a
1
a
2
a
3
b
1
b
2
b
3
|
{\displaystyle \mathbf {a} \times \mathbf {b} ={\begin{vmatrix}\mathbf {i} &\mathbf {j} &\mathbf {k} \\a_{1}&a_{2}&a_{3}\\b_{1}&b_{2}&b_{3}\end{vmatrix}}}
,
ahol i , j és k az egységvektorok.
A gyakorlatban ezek a módszerek könnyebben megjegyezhetőek és a számolást is egyszerűsítik.
Ha az euklideszi térben bevezetünk egy Descartes-féle koordináta-rendszert az
e
→
1
,
e
→
2
,
e
→
3
{\displaystyle {\vec {e}}_{1},{\vec {e}}_{2},{\vec {e}}_{3}}
egységvektorokkal, akkor a geometriai definíció és az antikommuitativitás miatt:
e
→
1
×
e
→
1
=
0
→
,
e
→
1
×
e
→
2
=
e
→
3
,
e
→
1
×
e
→
3
=
−
e
→
2
,
e
→
2
×
e
→
1
=
−
e
→
3
,
e
→
2
×
e
→
2
=
0
→
,
e
→
2
×
e
→
3
=
e
→
1
,
e
→
3
×
e
→
1
=
e
→
2
,
e
→
3
×
e
→
2
=
−
e
→
1
,
e
→
3
×
e
→
3
=
0
→
.
{\displaystyle {\begin{array}{lll}{\vec {e}}_{1}\times {\vec {e}}_{1}={\vec {0}},&{\vec {e}}_{1}\times {\vec {e}}_{2}={\vec {e}}_{3},&{\vec {e}}_{1}\times {\vec {e}}_{3}=-{\vec {e}}_{2},\\{\vec {e}}_{2}\times {\vec {e}}_{1}=-{\vec {e}}_{3},&{\vec {e}}_{2}\times {\vec {e}}_{2}={\vec {0}},&{\vec {e}}_{2}\times {\vec {e}}_{3}={\vec {e}}_{1},\\{\vec {e}}_{3}\times {\vec {e}}_{1}={\vec {e}}_{2},&{\vec {e}}_{3}\times {\vec {e}}_{2}=-{\vec {e}}_{1},&{\vec {e}}_{3}\times {\vec {e}}_{3}={\vec {0}}.\\\end{array}}}
Kifejezve az
a
→
,
b
→
{\displaystyle {\vec {a}},{\vec {b}}}
tényezőket a bázisegységvektorokkal, a vektoriális szorzat így alakul:
a
→
×
b
→
=
(
a
1
e
→
1
+
a
2
e
→
2
+
a
3
e
→
3
)
×
(
b
1
e
→
1
+
b
2
e
→
2
+
b
3
e
→
3
)
.
{\displaystyle {\vec {a}}\times {\vec {b}}=\left(a_{1}{\vec {e}}_{1}+a_{2}{\vec {e}}_{2}+a_{3}{\vec {e}}_{3}\right)\times \left(b_{1}{\vec {e}}_{1}+b_{2}{\vec {e}}_{2}+b_{3}{\vec {e}}_{3}\right).}
Bilinearitás miatt:
a
→
×
b
→
=
a
1
b
1
(
e
→
1
×
e
→
1
)
+
a
1
b
2
(
e
→
1
×
e
→
2
)
+
a
1
b
3
(
e
→
1
×
e
→
3
)
+
a
2
b
1
(
e
→
2
×
e
→
1
)
+
a
2
b
2
(
e
→
2
×
e
→
2
)
+
a
2
b
3
(
e
→
2
×
e
→
3
)
+
a
3
b
1
(
e
→
3
×
e
→
1
)
+
a
3
b
2
(
e
→
3
×
e
→
2
)
+
a
3
b
3
(
e
→
3
×
e
→
3
)
.
{\displaystyle {\vec {a}}\times {\vec {b}}=a_{1}b_{1}\left({\vec {e}}_{1}\times {\vec {e}}_{1}\right)+a_{1}b_{2}\left({\vec {e}}_{1}\times {\vec {e}}_{2}\right)+a_{1}b_{3}\left({\vec {e}}_{1}\times {\vec {e}}_{3}\right)+a_{2}b_{1}\left({\vec {e}}_{2}\times {\vec {e}}_{1}\right)+a_{2}b_{2}\left({\vec {e}}_{2}\times {\vec {e}}_{2}\right)+a_{2}b_{3}\left({\vec {e}}_{2}\times {\vec {e}}_{3}\right)+a_{3}b_{1}\left({\vec {e}}_{3}\times {\vec {e}}_{1}\right)+a_{3}b_{2}\left({\vec {e}}_{3}\times {\vec {e}}_{2}\right)+a_{3}b_{3}\left({\vec {e}}_{3}\times {\vec {e}}_{3}\right).}
Behelyettesítve a fenti vektoriális szorzatba:
a
→
×
b
→
=
a
1
b
2
e
→
3
+
a
1
b
3
(
−
e
→
2
)
+
a
2
b
1
(
−
e
→
3
)
+
a
2
b
3
e
→
1
+
a
3
b
1
e
→
2
+
a
3
b
2
(
−
e
→
1
)
.
{\displaystyle {\vec {a}}\times {\vec {b}}=a_{1}b_{2}{\vec {e}}_{3}+a_{1}b_{3}\left(-{\vec {e}}_{2}\right)+a_{2}b_{1}\left(-{\vec {e}}_{3}\right)+a_{2}b_{3}{\vec {e}}_{1}+a_{3}b_{1}{\vec {e}}_{2}+a_{3}b_{2}\left(-{\vec {e}}_{1}\right).}
Összevonva a megfelelő termeket:
a
→
×
b
→
=
(
a
2
b
3
−
a
3
b
2
)
e
→
1
+
(
a
3
b
1
−
a
1
b
3
)
e
→
2
+
(
a
1
b
2
−
a
2
b
1
)
e
→
3
.
{\displaystyle {\vec {a}}\times {\vec {b}}=(a_{2}b_{3}-a_{3}b_{2})\,{\vec {e}}_{1}+(a_{3}b_{1}-a_{1}b_{3})\,{\vec {e}}_{2}+(a_{1}b_{2}-a_{2}b_{1})\,{\vec {e}}_{3}.}
Legyen
w
→
{\displaystyle {\vec {w}}}
egy rögzített vektor! Ekkor a vektoriális szorzás egy lineáris leképezést definiál, ami egy tetszőleges
v
→
{\displaystyle {\vec {v}}}
vektort a
w
→
×
v
→
{\displaystyle {\vec {w}}\times {\vec {v}}}
vektorra képez. Ez azonosítható egy ferde másodfokú tenzorral. A
{
e
→
1
,
e
→
2
,
e
→
3
}
{\displaystyle \lbrace {\vec {e}}_{1},{\vec {e}}_{2},{\vec {e}}_{3}\rbrace }
standard bázis alkalmazása esetén megfelelő ferdén szimmetrikus mátrix
W
=
∑
i
=
1
3
(
w
→
×
e
→
i
)
⊗
e
→
i
=
(
0
−
w
3
w
2
w
3
0
−
w
1
−
w
2
w
1
0
)
{\displaystyle {W}=\sum _{i=1}^{3}({\vec {w}}\times {\vec {e}}_{i})\otimes {\vec {e}}_{i}=\left({\begin{array}{ccc}0&-w_{3}&w_{2}\\w_{3}&0&-w_{1}\\-w_{2}&w_{1}&0\end{array}}\right)}
ahol
w
→
=
∑
i
=
1
3
w
i
e
→
i
=
(
w
1
w
2
w
3
)
{\displaystyle \displaystyle {\vec {w}}=\sum _{i=1}^{3}w_{i}{\vec {e}}_{i}=\left({\begin{array}{c}w_{1}\\w_{2}\\w_{3}\end{array}}\right)}
ugyanaz, mint a vektoriális szorzás
w
→
{\displaystyle {\vec {w}}}
-vel, azaz
W
v
→
=
w
→
×
v
→
{\displaystyle {W}{\vec {v}}={\vec {w}}\times {\vec {v}}}
:
(
0
−
w
3
w
2
w
3
0
−
w
1
−
w
2
w
1
0
)
(
v
1
v
2
v
3
)
=
(
−
w
3
v
2
+
w
2
v
3
w
3
v
1
−
w
1
v
3
−
w
2
v
1
+
w
1
v
2
)
=
(
w
1
w
2
w
3
)
×
(
v
1
v
2
v
3
)
{\displaystyle \left({\begin{array}{ccc}0&-w_{3}&w_{2}\\w_{3}&0&-w_{1}\\-w_{2}&w_{1}&0\end{array}}\right)\left({\begin{array}{c}v_{1}\\v_{2}\\v_{3}\end{array}}\right)=\left({\begin{array}{c}-w_{3}v_{2}+w_{2}v_{3}\\w_{3}v_{1}-w_{1}v_{3}\\-w_{2}v_{1}+w_{1}v_{2}\end{array}}\right)=\left({\begin{array}{c}w_{1}\\w_{2}\\w_{3}\end{array}}\right)\times \left({\begin{array}{c}v_{1}\\v_{2}\\v_{3}\end{array}}\right)}
.
Ez a
W
{\displaystyle W}
mátrix vektoriálisszorzó-mátrix. Úgy is jelölik, mint
[
w
→
]
×
{\displaystyle [{\vec {w}}]_{\times }}
. Indexes jelöléssel:
W
i
j
=
−
∑
k
=
1
3
ε
i
j
k
w
k
{\displaystyle W_{ij}=-\sum _{k=1}^{3}\varepsilon _{ijk}w_{k}}
ahol
∑
j
=
1
3
W
i
j
v
j
=
(
w
→
×
v
→
)
i
{\displaystyle \sum _{j=1}^{3}W_{ij}v_{j}=({\vec {w}}\times {\vec {v}})_{i}}
.
Adott
W
{\displaystyle {W}}
ferdén szimmetrikus mátrix esetén
W
=
∑
i
=
1
3
∑
j
=
1
3
W
i
j
e
→
i
⊗
e
→
j
=
−
W
T
{\displaystyle {W}=\sum _{i=1}^{3}\sum _{j=1}^{3}W_{ij}{\vec {e}}_{i}\otimes {\vec {e}}_{j}=-W^{T}}
,
ahol
W
T
{\displaystyle {W}^{T}}
a
W
{\displaystyle W}
mátrix transzponáltja . A hozzá tartozó vektor
w
→
=
−
1
2
∑
i
=
1
3
∑
j
=
1
3
W
i
j
e
→
i
×
e
→
j
{\displaystyle {\vec {w}}=-{\frac {1}{2}}\sum _{i=1}^{3}\sum _{j=1}^{3}W_{ij}{\vec {e}}_{i}\times {\vec {e}}_{j}}
.
Ha
w
→
{\displaystyle {\vec {w}}}
alakja
w
→
=
b
→
×
a
→
{\displaystyle {\vec {w}}={\vec {b}}\times {\vec {a}}}
, akkor a hozzá tartozó vektoriálisszorzó-mátrix
W
=
[
w
→
]
×
=
a
→
⊗
b
→
−
b
→
⊗
a
→
{\displaystyle {W}=[{\vec {w}}]_{\times }={\vec {a}}\otimes {\vec {b}}-{\vec {b}}\otimes {\vec {a}}}
és
W
i
j
=
a
i
b
j
−
b
i
a
j
{\displaystyle W_{ij}=a_{i}b_{j}-b_{i}a_{j}}
minden
i
,
j
{\displaystyle i,j}
indexre.
Ahol „
⊗
{\displaystyle \otimes }
“ diadikus szorzat .
Vektoriális fizikai mennyiségekre alkalmazva a vektoriális szorzást különbséget tesznek poláris vagy eltolási vektorok (két helyvektor különbsége), és axiális, azaz forgatóvektorok között (ezek forgástengelyként működnek, például szögsebesség, forgatómomentum, forgatóimpulzus, mágneses folyamsűrűség).
A poláris vektorok szignatúrája +1, az axiális vektoroké −1. Vektoriális szorzáskor a szignatúrákat is összeszorozzák: ha a szignatúrák megegyeznek, akkor a szorzat axiális; különben a szorzat poláris. Azaz egy axiális vektor átviszi szignatúráját a szorzatra; ellenben a poláris vektor megfordítja az előjelet.
A vektoriális szorzásból származtatott műveletek
szerkesztés
A vegyes szorzat megadja a három vektor által kifeszített paralelepipedon térfogatát
A vektorok vegyes szorzatának definíciója:
(
a
→
×
b
→
)
⋅
c
→
{\displaystyle ({\vec {a}}\times {\vec {b}})\cdot {\vec {c}}}
Az eredmény egy szám, ami megegyezik a három vektor által kifeszített paralelepipedon előjeles térfogatával. A vektoriális szorzat ábrázolható a három tényezőből alkotott mátrixszal:
V
=
(
a
→
×
b
→
)
⋅
c
→
=
det
(
a
→
,
b
→
,
c
→
)
.
{\displaystyle V=({\vec {a}}\times {\vec {b}})\cdot {\vec {c}}=\det \left({\vec {a}},{\vec {b}},{\vec {c}}\right).}
A vektoranalízisben a
∇
{\displaystyle \nabla }
nabla operátorral együtt alkalmazzák a vektoriális szorzást, hogy bevezessék a rotációt .
Ha
V
→
{\displaystyle {\vec {V}}}
vektormező
R
3
{\displaystyle \mathbb {R} ^{3}}
-ben, akkor
rot
V
→
=
∇
×
V
→
=
(
∂
∂
x
1
∂
∂
x
2
∂
∂
x
3
)
×
(
V
1
V
2
V
3
)
=
(
∂
∂
x
2
V
3
−
∂
∂
x
3
V
2
∂
∂
x
3
V
1
−
∂
∂
x
1
V
3
∂
∂
x
1
V
2
−
∂
∂
x
2
V
1
)
=
(
∂
V
3
∂
x
2
−
∂
V
2
∂
x
3
∂
V
1
∂
x
3
−
∂
V
3
∂
x
1
∂
V
2
∂
x
1
−
∂
V
1
∂
x
2
)
{\displaystyle \operatorname {rot} {\vec {V}}=\nabla \times {\vec {V}}={\begin{pmatrix}{\frac {\partial }{\partial x_{1}}}\\[.5em]{\frac {\partial }{\partial x_{2}}}\\[.5em]{\frac {\partial }{\partial x_{3}}}\end{pmatrix}}\times {\begin{pmatrix}V_{1}\\[.5em]V_{2}\\[.5em]V_{3}\end{pmatrix}}={\begin{pmatrix}{\frac {\partial }{\partial x_{2}}}V_{3}-{\frac {\partial }{\partial x_{3}}}V_{2}\\[.5em]{\frac {\partial }{\partial x_{3}}}V_{1}-{\frac {\partial }{\partial x_{1}}}V_{3}\\[.5em]{\frac {\partial }{\partial x_{1}}}V_{2}-{\frac {\partial }{\partial x_{2}}}V_{1}\end{pmatrix}}={\begin{pmatrix}{\frac {\partial V_{3}}{\partial x_{2}}}-{\frac {\partial V_{2}}{\partial x_{3}}}\\[.5em]{\frac {\partial V_{1}}{\partial x_{3}}}-{\frac {\partial V_{3}}{\partial x_{1}}}\\[.5em]{\frac {\partial V_{2}}{\partial x_{1}}}-{\frac {\partial V_{1}}{\partial x_{2}}}\end{pmatrix}}}
ismét vektormező,
V
→
{\displaystyle {\vec {V}}}
rotációja.
Formálisan a rotációt a nabla operátor és a vektormező vektoriális szorzataként fejezik ki. Az itt m,egjelenő
∂
∂
x
i
V
j
{\displaystyle {\tfrac {\partial }{\partial x_{i}}}V_{j}}
kifejezések nem szorzatok, hanem az
∂
∂
x
i
{\displaystyle {\tfrac {\partial }{\partial x_{i}}}}
operátorok alkalmazása a
V
j
{\displaystyle V_{j}}
függvényekre; így a fenti tulajdonságok, például a Graßmann-azonosság nem teljesülnek. Ehelyett a nabla operátorral való számolás szabályai érvényesülnek.
A vektoriális szorzás általánosítható tetszőleges
n
≥
2
{\displaystyle n\geq 2}
dimenzióra az
R
n
{\displaystyle \mathbb {R} ^{n}}
térben. Ebben a tényezők száma nem 2, hanem
n
−
1
{\displaystyle n-1}
, azaz például 2 dimenzióban egy vektor elég, de négy dimenzióban három kell.
Az
a
→
1
,
…
,
a
→
n
−
1
∈
R
n
{\displaystyle {\vec {a}}_{1},\dots ,{\vec {a}}_{n-1}\in \mathbb {R} ^{n}}
vektorok vektoriális szorzatát az jellemzi, hogy minden
v
→
∈
R
n
{\displaystyle {\vec {v}}\in \mathbb {R} ^{n}}
esetén
v
→
⋅
(
a
→
1
×
a
→
2
×
⋯
×
a
→
n
−
1
)
=
det
(
v
→
,
a
→
1
,
…
,
a
→
n
−
1
)
.
{\displaystyle {\vec {v}}\cdot ({\vec {a}}_{1}\times {\vec {a}}_{2}\times \cdots \times {\vec {a}}_{n-1})=\operatorname {det} ({\vec {v}},{\vec {a}}_{1},\dots ,{\vec {a}}_{n-1}).}
A vektoriális szorzat koordinátái
R
n
{\displaystyle \mathbb {R} ^{n}}
-ben a következőképpen számítjuk:
Legyen
e
→
i
{\displaystyle {\vec {e}}_{i}}
az
i
{\displaystyle i}
-edik standard egységvektor! Az
n
−
1
{\displaystyle n-1}
vektorra:
a
→
1
=
(
a
11
a
21
⋮
a
n
1
)
,
a
→
2
=
(
a
12
a
22
⋮
a
n
2
)
,
…
,
a
→
n
−
1
=
(
a
1
(
n
−
1
)
a
2
(
n
−
1
)
⋮
a
n
(
n
−
1
)
)
∈
R
n
{\displaystyle {\vec {a}}_{1}={\begin{pmatrix}a_{11}\\a_{21}\\\vdots \\a_{n1}\end{pmatrix}},\ {\vec {a}}_{2}={\begin{pmatrix}a_{12}\\a_{22}\\\vdots \\a_{n2}\end{pmatrix}},\ \dots ,\ {\vec {a}}_{n-1}={\begin{pmatrix}a_{1\,(n-1)}\\a_{2\,(n-1)}\\\vdots \\a_{n\,(n-1)}\end{pmatrix}}\in \mathbb {R} ^{n}}
teljesül, hogy
a
→
1
×
a
→
2
×
⋯
×
a
→
n
−
1
=
det
(
e
→
1
a
11
⋯
a
1
(
n
−
1
)
e
→
2
a
21
⋯
a
2
(
n
−
1
)
⋮
⋮
⋱
⋮
e
→
n
a
n
1
…
a
n
(
n
−
1
)
)
,
{\displaystyle {\vec {a}}_{1}\times {\vec {a}}_{2}\times \cdots \times {\vec {a}}_{n-1}=\det {\begin{pmatrix}{\vec {e}}_{1}&a_{11}&\cdots &a_{1(n-1)}\\{\vec {e}}_{2}&a_{21}&\cdots &a_{2(n-1)}\\\vdots &\vdots &\ddots &\vdots \\{\vec {e}}_{n}&a_{n1}&\dots &a_{n(n-1)}\end{pmatrix}},}
a fenti determinánsos számoláshoz hasonlóan.
Az
a
→
1
×
a
→
2
×
⋯
×
a
→
n
−
1
{\displaystyle {\vec {a}}_{1}\times {\vec {a}}_{2}\times \cdots \times {\vec {a}}_{n-1}}
vektor ortogonális az
a
→
1
,
a
→
2
,
…
,
a
→
n
−
1
{\displaystyle {\vec {a}}_{1},{\vec {a}}_{2},\dotsc ,{\vec {a}}_{n-1}}
vektorokra. Az irányítás olyan, hogy
a
→
1
×
a
→
2
×
⋯
×
a
→
n
−
1
,
a
→
1
,
a
→
2
,
…
,
a
→
n
−
1
{\displaystyle {\vec {a}}_{1}\times {\vec {a}}_{2}\times \cdots \times {\vec {a}}_{n-1},{\vec {a}}_{1},{\vec {a}}_{2},\dotsc ,{\vec {a}}_{n-1}}
ebben a sorrendben jobbrendszert alkot. Az
a
→
1
×
a
→
2
×
⋯
×
a
→
n
−
1
{\displaystyle {\vec {a}}_{1}\times {\vec {a}}_{2}\times \cdots \times {\vec {a}}_{n-1}}
szorzat hossza megegyezik az
a
→
1
,
a
→
2
,
…
,
a
→
n
−
1
{\displaystyle {\vec {a}}_{1},{\vec {a}}_{2},\dotsc ,{\vec {a}}_{n-1}}
által kifeszített parallelotóp
(
n
−
1
)
{\displaystyle (n-1)}
dimenziós térfogatával.
Az
n
=
2
{\displaystyle n=2}
esetben egy lineáris leképezést kapunk:
R
2
→
R
2
;
(
a
1
a
2
)
↦
(
a
2
−
a
1
)
{\displaystyle \mathbb {R} ^{2}\to \mathbb {R} ^{2};\ {\begin{pmatrix}a_{1}\\a_{2}\end{pmatrix}}\mapsto {\begin{pmatrix}a_{2}\\-a_{1}\end{pmatrix}}}
ami egy 90 fokos forgatás az óramutató járása szerint.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy a tényezőkhöz hozzávéve a szorzatvektort csak páratlan dimenzióban kapunk jobbrendszert; páros dimenziókban balrendszert kapunk. Ez azon múlik, hogy
(
a
→
1
,
a
→
2
,
…
,
a
→
n
−
1
,
a
→
1
×
a
→
2
×
⋯
×
a
→
n
−
1
)
{\displaystyle ({\vec {a}}_{1},{\vec {a}}_{2},\dotsc ,{\vec {a}}_{n-1},{\vec {a}}_{1}\times {\vec {a}}_{2}\times \dotsb \times {\vec {a}}_{n-1})}
páros dimenzióban nem ugyanaz a bázis, mint
(
a
→
1
×
a
→
2
×
⋯
×
a
→
n
−
1
,
a
→
1
,
a
→
2
,
…
,
a
→
n
−
1
)
{\displaystyle ({\vec {a}}_{1}\times {\vec {a}}_{2}\times \dotsb \times {\vec {a}}_{n-1},{\vec {a}}_{1},{\vec {a}}_{2},\dotsc ,{\vec {a}}_{n-1})}
, ami definíció szerint jobbrendszer. Habár egy kisebb változtatással a definícióban páros dimenziókban is jobbrendszerre lehetne áttérni (azaz a szimbolikus determinánsban az egységvektorokat utolsó sorként vagy oszlopként megadni), ez a definíció nem terjedt el.
Egy további általánosítással Graßmann-algebrákhoz jutunk, melyek a differenciálgeometriában találnak alkalmazásra. Itt különféle fizikai területek részletesen modellezhetők, mint a klasszikus mechanika (szimplektikus sokaságok), a kvantumgeometria, illetve az általános relativitáselmélet. A szakirodalom elrejti a magasabb dimenziós, illetve görbült terekben definiált vektoriális szorzást, és inkább indexenként írja ki Levi-Civita-szimbólumokkal.
Alkalmazzák a geometriában kitérő egyenesek távolságának számítására.
A fizika számos területén alkalmazzák, pl.:
B indukciójú mágneses térben v sebességgel mozgó töltésre ható erő:
F
=
q
(
v
×
B
)
{\displaystyle \mathbf {F} =q(\mathbf {v} \times \mathbf {B} )}
r erőkarral rendelkező F erő forgatónyomatéka :
M
=
r
×
F
{\displaystyle \mathbf {M} =\mathbf {r} \times \mathbf {F} }
Ez a szócikk részben vagy egészben a https://de.wikipedia.org/wiki/Kreuzprodukt című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.