Velence–Trieszt-vasútvonal

vasútvonal Olaszországban

A Velence–Trieszt-vasútvonal 153 km hosszúságú, normál nyomtávolságú, kétvágányú vasúti fővonal Velence és Trieszt között. A vasútvonal 3 kV egyenárammal van villamosítva.

Velence–Trieszt-vasútvonal
Hossz:153 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:3 kV =
Üzemeltető:Trenitalia
Maximális sebesség:150 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Velence–Trieszt-vasútvonal témájú médiaállományokat.
266,341 Venezia Santa Lucia 4 m
lásd Velence–Udine-vasútvonal
257,907
0,000
Venezia Mestre 4 m
Adria, Milánó, Trient és Udine felé
3,904 Venezia Carpenedo korábban állomás 4 m
Linea dei Bivi
A 27
10,715 Gaggio Porta Est 4 m
15,782 Quarto d’Altino 3 m
Sile
23,957 Meolo korábban állomás 4 m
27,790 Fossalta di Piave korábban állomás 4 m
Piave
32,786 San Donà di Piave-Jesolo 3 m
40,686 Ceggia korábban állomás 3 m
Livenza
45,955 Santo Stino di Livenza 4 m
52,830 Lison korábban állomás 3 m
Treviso felől
59,342 Portogruaro-Caorle 5 m
Casarsa felé
Fossalta di Portogruaro 6 m
Tagliamento (VelenenFriaul-Julisch Venetien határ)
73,289 Latisana-Lignano-Bibione 6 m
80,597 Palazzolo dello Stella 2005-ig állomás[1] 4 m
84,644 Muzzana del Turgnano korábban állomás 6 m
90,962 San Giorgio di Nogaro 6 m
Palmanova felé
96,603 Torviscosa 3 m
Olasz KirályságOsztrák–Magyar Monarchia (1897–1918) határ
Cervignano Smistamento felől/felé
Udine felől
101,338 Cervignano-Aquileia-Grado (1897–1918 határállomás) 6 m
Pontile per Grado felé
Villa Vicentina 2006-ig[2] 8 m
Isonzó
Pieris-Turriaco 2002-ig[3] 9 m
114,080 Ronchi dei Legionari Sud 9 m
Udine felé
116,280 Bivio San Polo Udine felől
117,746 Monfalcone 23 m
lásd Udine–Trieszt-vasútvonal
Stazione di Trieste Centrale 3 m

Története

szerkesztés

A Velence és San Giorgio di Nogaro közötti szakaszt a Società Veneta(wd) magántársaság helyi vasútként nyitotta meg több lépésben 1885 és 1888 között. Később úgy döntöttek, hogy ezt a vonalat meghosszabbítják a nemzetközi határon keresztül Ausztria-Magyarország felé. 1894-ben a Cervignano és Monfalcone közötti osztrák szakaszt a Friauler Eisenbahn-Gesellschaft nyitotta meg, a San Giorgio és Cervignano közötti határszakasz három évvel később következett..[4]

Az első világháború után a teljes vonal Olaszországhoz került, és a Ferrovie dello Stato állami vállalat által kezelt fővonal lett.

A vasútvonal Venezia Mestrében ágazik le a Velence–Udine-vasútvonalról, és ettől eltérően egyenes vonalban, északkeleti irányban halad San Donà di Piave felé az azonos nevű folyóval párhuzamosan. A vasútvonal topográfiailag nem hagyja el az Adriai-tengertől északra fekvő sík észak-olasz alföldet egészen Monfalcone végpontjáig. A Piave keresztezése után nagyjából egyenes vonalban halad tovább északkelet felé Portogruaron keresztül a Tagliamento folyóhoz Latisanáig, amelyet itt már megszelídítettek. Cervignano del Friuli-n keresztül végül eléri az Isonzót, és miután Ronchi dei Legionarinál keresztezi azt, a vasútvonal nem sokkal Montfalcone előtt, a karszt lábánál csatlakozik az Udine–Trieszt-vasútvonalhoz.

  • Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 52 (Velence Santa Lucia–Latisana).
  • Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 63 (Latisana–Trieste Centrale).
  1. Impianti FS. In: I Treni Nr. 275 (2005 november), S. 7.
  2. Impianti FS. In: I Treni Nr. 286 (2006 október), S. 6.
  3. Impianti FS. In: I Treni Nr. 246 (2003 március), S. 8.
  4. Prospetto cronologico dei tratti di ferrovia aperti all'esercizio dal 1839 al 31 dicembre 1926