Velletri csata (1744)

A velletri csatát 1744-ben az osztrák örökösödési háború során vívták a spanyol–nápolyi csapatok az osztrákok ellen és az előbbiek győzelmével ért véget.

velletri csata
Károly nápolyi király a velletri csatában, Francesco Solimena festménye 1744-ből, casertai királyi palota
Konfliktus	osztrák örökösödési háború
Időpont	1744. augusztus 10–11.
Helyszín	Velletri
Eredmény	spanyol–nápolyi győzelem
Szemben álló felek
Habsburg Birodalom  Nápolyi Királyság  Spanyolország
Parancsnokok
Lobkowitz herceg  VII. Károly  de Gages gróf
Szemben álló erők
10.000 gyalogos 12.000 gyalogos
Veszteségek
2000 elesett 750 fogságba esett 1000 elesett
Térkép
velletri csata Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 42′ 00″, k. h. 12° 40′ 60″41.7, 12.683333

Előzmények

Pár évvel a csata előtt, 1734-ben a lengyel örökösödési háború végén a Nápolyi Királyság Ausztriától Spanyolországhoz került. (A területet 1707-ben Ausztria épp Spanyolországtól szerezte meg a spanyol örökösödési háború idején.) Dél-Itália és Szicília élén a spanyol uralom alatt alkirályok álltak. A spanyol koronához tartozó Nápoly és Szicília Farnese Erzsébet királynénak, V. Fülöp második feleségének közbenjárásának köszönhetően autonómiát kapott, amit a királyné a spanyol örökösödésből kizárt fiainak harcolt ki. A spanyol trónt ugyanis V. Fülöp első házasságából született fia, a későbbi VI. Ferdinánd kapta meg. Erzsébet előbb Parma és Piacenza hercegségeit szerezte meg a Farnesék örökségéből, majd 1734. május 10-én V. Fülöp és Erzsébet elsőszülött fia, don Carlos kapta meg Nápoly és Szicília királyságát, kivonva így az idegen fennhatóság alól.

A fiatal uralkodó pár évvel később belekeveredett az osztrák örökösödési háborúba. 1743. szeptember 13-án Nagy-Britannia, a Szárd Királyság és Ausztria Wormsban megállapodtak arról, hogy eltávolítják a Bourbonokat Nápolyból és Szicíliáról valamint arról, hogy Ausztria Piacenzát és Lombardia egyes területeit illetve Szardínia Szicíliát kapja meg. A wormsi egyezményre válaszul Franciaország és Spanyolország újabb dinasztikus egyezményt kötött, többek között azzal a szándékkal, hogy megszerezze Milánó és Parma hercegségeit, melyeket Fülöp infánsnak, Farnese Erzsébet és Fülöp másodszülött fiának kellett megkapnia.

A csata

1744 májusában a Lobkowitz herceg vezette osztrák erők a Róma melletti Genzanónál a Nemi-tó szélén sorakoztak fel. Velük szemben pár kilométerrel délebbre, a Monte Artemisión lévő Velletriben táborozó, Károly király és de Gages gróf vezette spanyol–nápolyi csapatok álltak fel. A két szemben álló sereg hosszasan farkasszemet nézett egymással.

Az 1744. augusztus 10-ről 11-re való éjjel Lobkowitz az ellenséges jobbszárny ellen indított meglepetésszerű támadással meg akarta szerezni Velletrit. Először úgy tűnt sikerül a terve: a meglepett spanyol csapatokat szétszórták és az álmából felriasztott Károly király csak nagy nehézségek árán, hálóruhájában elmenekülve kerülte el a fogságba esést. Az osztrákok, akik már úgy érezték, hogy megnyerték a csatát, fosztogatni kezdtek, lehetővé téve ezzel de Gages-nak és a királynak, hogy rendezzék a csapataikat és kemény csatában legyőzték az ellenséget. A csatában különösen kitűnt Raimondo di Sangro, San Severo hercege az általa vezetett capitanatai ezred élén.

Következmények

A csata után Lobkowitz seregével Róma irányába vonult vissza, nyomában a spanyol–nápolyi csapatokkal. A csatában aratott győzelmével Károlynak sikerült megtartania trónját.

Emlékezete

Az olasz egységet megelőző időkben a velletri csata, melyet egy itáliai állam vívott az osztrák birodalmi erőkkel, nagy népszerűségnek örvendett. Giuseppe Verdi A végzet hatalma (La forza del destino) operájának harmadik felvonása Velletriben játszódik az osztrák csapatokkal való összecsapás előestéjén.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battaglia di Velletri (1744) című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.