Venczel Vera

(1946-2021) magyar színésznő

Venczel Vera (Budapest, 1946. március 10. – Budapest, 2021. október 22.) Jászai Mari-díjas és Arany Nimfa-díjas[8] magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Venczel Vera
Az Egri csillagok című film forgatásán 1968-ban (Bojár Sándor felvétele)
Az Egri csillagok című film forgatásán 1968-ban (Bojár Sándor felvétele)
Született Venczel Veronika
1946. március 10.[1][2][3]
Budapest[4]
Elhunyt 2021. október 22. (75 évesen)
Budapest[5]
Állampolgársága magyar
Házastársa Esztergályos Károly[6]
Czapp György[7] (h. 1972–2021)
Foglalkozása színész
Iskolái Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1968)
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek 19632018
Híres szerepei Cecey Éva
Egri csillagok
Szentirmay Katinka
Kárpáthy Zoltán
Otrokóczy Rozália
A fekete város
Valkó Veronika
Egy óra múlva itt vagyok...
Júlia
Egy szerelem három éjszakája
Ágika
Isten hozta, őrnagy úr!
Hitves Zsuzsika
Pillangó
Ágoston Kati
Csak egy telefon
Dr. Képes Vera
Tanulmány a nőkről

A Wikimédia Commons tartalmaz Venczel Vera témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mai környezetben mint fiatal, lelkes ügyvédnő (Tanulmány a nőkről), kosztümös szerepben a mentora, Várkonyi Zoltán rendezésében filmre vitt Kárpáthy Zoltán Szentirmay Katinkájaként, illetve az Egy szerelem három éjszakája című, Révész György-rendezte filmalkotás Júliájaként szerepelt.

Az Egri csillagok című produkció női főszerepét: Cecey Évát ő kapta meg Várkonyi Zoltántól. Az Isten hozta őrnagy úr! című, Örkény István Tóték című drámája alapján készült Fábri Zoltán-film Ágikáját is ő játszotta.

Szerepet vállalt az Egy óra múlva itt vagyok című televíziós kalandfilmsorozatban. Zsurzs Éva rendező A fekete város című tévéfilmsorozatban Otrokóczy Rozália szerepét osztotta rá. A Pillangó című tévéfilmben Hitves Zsuzsikát alakította. Ez az alakítása a nemzetközi figyelmet is ráirányította.

Szinkronszerepet kapott Franco Zeffirelli Rómeó és Júlia című Shakespeare-adaptációjának Júliájaként, de Vivien Leigh-nek, Geraldine Chaplinnek és Audrey Hepburnnek is kölcsönözhette a hangját.

Karrierje azt követően tört meg, hogy a naivaszerepeket maga mögött kellett hagynia.[9]

Életpályája szerkesztés

 
1962-ben (Bojár Sándor felvétele)

Gyermekkora óta tudatosan készült a színészi pályára.

Erről így mesélt Juhász Dósa János újságírónak: „A papám annak idején nagyon szeretett volna színész lenni; később is imádott verseket mondani, s valószínűleg észrevette, hogy én is már pici koromban imádtam a verseket”. A gimnáziumi évekről így vall: „beiratkoztam egy önképzőkörbe, amit akkor Heller Ágnes tartott, de színjátszó szakkörbe akkor még nem jelentkeztem. Az önképzőkörben viszont elég gyorsan kiderült, hogy van hozzá affinitásom. A gimnáziumi ünnepségeket egy csodálatos tanárnő, Lídia néni vezette, aki már tudatosan keresett nekem való feladatokat”.

A középiskolai szakkörök mellett a neves színművésznő, Makay Margit nemcsak szakmai tudást, hanem a színház szeretetét is átadva tanította, fejlesztette képességeit. „Valójában ő indított el a pályán, ő volt, aki először hitt bennem, akinél az alapokat megtanultam, akinek a személyisége döntően befolyásolt, nemcsak színésznőként, hanem az egész életben”.

Gimnazistaként játszott első két filmjében: Máriássy Félix Karambol (1963), és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul[10] (1963) című alkotásában.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolában Pártos Géza lett az osztályfőnöke. Pártos a Madách Színház rendezője volt, tanítványait szívesen látta volna saját anyaszínházában. Azonban Várkonyi Zoltán, akinek Venczel Vera alighanem már a főiskolai felvételin feltűnt, másodév végén szerepet adott neki a Vígszínházban. Először csak egy kisebb szerepet bízott rá: Heltai Jenő: A néma levente című vígjátékának komornáját (1966),[11] de mivel ebben bizonyított, Weingarten: A nyár (1967) című darabjában már főszerepet kapott,[12] ami meghozta számára a kiugrást.

A kritika rendkívül ígéretes tehetségnek tartotta. Molnár Gál Péter, a Kádár-korszak meghatározó színikritikusa egyenesen azt írta róla, hogy "szépségét kétségkívül a tehetsége fényesítette ki ünnepire", ugyanakkor már ekkor megjósolta, hogy az ún. csitri-színésznőnek a pályája későbbi szakaszában nem biztos, hogy jut majd elegendő lehetőség.[13]

A Vígszínházban és a filmekben sokat tanulhatott az akkori színészektől. „Együtt dolgozhattam a kor szinte minden jelentős magyar rendezőjével Makktól-Fábriig, Várkonyitól-Keleti Mártonig, együtt játszhattam olyan kolosszális művészekkel, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Latinovits.” A főiskola harmadik-negyedik évében már rendszeresen föllépett a Vígszínházban, forgatott a filmgyárban, és egymás után kapta a szerepeket a televízióban.

A mozi tette országosan ismertté olyan filmekkel, mint a Kárpáthy Zoltán (1966), az Egy szerelem három éjszakája (1967), a Tanulmány a nőkről (1967), az Egri csillagok (1968) és a protekció bírálatával vígjátéki formában némi óvatos társadalomkritikát megfogalmazó Csak egy telefon (1970). Ez utóbbi filmben Venczel Vera dalra is fakad.[14]

A színészdiplomát 1968-ban vette át. A színházban és a filmekben nyújtott alakításainak köszönhetően Várkonyi azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz.

Kezdetben naivaszerepek egész sorát osztották rá a rendezők. Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő című színművében a jóravaló, engedelmes lányból sztriptíztáncosnővé váló Mariannt személyesítette meg. Csehov: Ványa bácsi című darabjában Koltai Tamás, a neves kritikus szerint "Venczel Vera, ha nem is pontosan Szonya-alkat, és természetes bája-üdesége enyhíti a drámát, amely ennek a csúnya kis teremtésnek örökre reménytelen sorsát már most meghatározza, hiánytalanul oldja meg feladatát".[15]

Tersánszky: Viszontlátásra, drága! című darabjában az I. világháború poklában elzüllő Nela árnyalatosan összetett, nehéz szerepét takarékosságában gazdag eszközökkel vitte végig.[16] Garcia Lorca: Bernarda Alba háza című tragédiájában pedig az ősi tradíciók ellen lázadó Adélaként a kritika szerint "fizikai adottságait messze felülmúló belső szenvedéllyel égett el a színpadon", s őszintesége, eszközeinek tisztasága átsegítette a legnehezebb drámai jeleneteken is.[17]

 
Az 1990-ben megjelent Csodák között élünk – Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról című könyvben, Koós Gyula felvételén

1974-ben színpadi alakításai egyik legjobbját nyújtotta Makszim Gorkij a Barbárok című drámájának Annájaként. Itt egy megunt, meggyötört feleséget elevenített meg.[18]

Ebben az időszakban, 1975-ben kapta pályájának első állami kitüntetését, a fiatal, kiemelkedően teljesítő színművészeknek járó Jászai Mari-díjat.

1970 és 1980 között egyetlen mozifilmben sem, viszont 36 televíziós alkotásban kapott többnyire főszerepet.

A Pillangó című Móricz-tévéadaptáció női főszerepének, Hitves Zsuzsikának megformálásáért Monte-Carlóban átvehette az Arany Nimfa-díjat. Maga Vittorio de Sica illette dicsérő szavakkal az alakítását.[19]

Nagy népszerűséget hozó szerepe volt A fekete város című tévéfilmsorozat Otrokóczy Rozáliája. (Évekig Rozalicskázták mindenfele, ahol megfordult.)[20]

Az Ida regénye című Gárdonyi Géza-regény televíziós feldolgozásában a címszerepet játszhatta el Oszter Sándor oldalán.[21]

Pap Károly: Szent színpad című darabjának Júliájaként pedig az általa előadott híres méregmonológgal olyan neves pályatársak osztatlan elismerését vívta ki, mint Gábor Miklós és Vass Éva.[22][23]

1984-ben új oldalát mutathatta meg Goethe: Torquato Tasso című darabjának ugyan még bájos, de kissé már hervadásnak indult, beteges, gyenge Leonora hercegnőjének szerepében.[24]

Ibsen Nóráját is a televízióban volt módja megformálni korábbi férje, Esztergályos Károly rendezésében. Partnerei voltak: Balázsovits Lajos és Gálffi László. Tamás István Új Tükörben megjelent kritikája szerint „Venczel Vera megrázóan mutatta be a babaotthont felrobbantó Nóra drámáját”.[25]

Rádiós szerepei kapcsán Zolnay Vilmos így írt az Effi Briest rádióhangjátékról: „Effi – Venczel Vera – harmadik részbeli monológjának felvételén jelen voltam, s nem tudom, kiért akart jobban megszakadni a szívem, Effiért-e vagy magáért a színésznőért, aki holtfáradtan, éjfél volt már, színpadról jött – bár a rendező az első felvételt is elfogadta – még egyszer, önként kínpadra vonta magát, hogy tökéletesebb legyen, mi is? … Effi (és az ő) szenvedése. Nemcsak Venczel Vera, mi is nehezen tértünk magunkhoz a jelenet után.” Egy másik hangjátékban (Mándy Iván: Játék a téren) nyújtott alakításáért megkapta 1977-ben a Kritikusok díját.

Amalfi hercegnő címszerepét is ő játszotta el az 1977-ben készült rádiójátékban, csakúgy mint a Fekete gyémántok Eviláját és a Quo Vadis Lygiáját. Az Elveszett illúziók című Balzac-regényből készült rádióadaptációban Coralie-t Bozó László főrendező, míg Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődésének Szonyáját Cserés Miklós főrendező irányítása alatt játszhatta el.[26]

Amikor életében eljött volna a szerepkörváltás szükségessége, és a nagy színházi szerepek már kevésbé találták meg a Vígszínházban, más színházak felkéréseit fogadta el vendégjátékra. Így több olyan darabban játszhatott, melyek akkor nem illettek a Vígszínház profiljába. García Lorca: Csodálatos vargáné, Sarkadi: Oszlopos Simeon, Márai: Kaland, Kyle: Zúzódás, Claudel: Angyali üdvözlet, valamint a Budaörsi Passió olyan színházi előadások voltak, melyek gazdagabbá tették színészi eszköztárát, illetőleg művészi pályáját.

A Vígszínháznak élete végéig tagja maradt. (Esterházy Péter: Búcsúszimfónia (1996), Brecht: A kaukázusi krétakör (2003), Maeterlinck: A kék madár, Mayenburg: Haarmann (2006)). Játékosságát, a komikai vénáját is megmutathatta estéről estére a Sógornőkben és a Monokliban.

A film is újra felfedezte, többévi szünet után ismét látható volt a hazai mozikban ­– igaz, csak statisztaszerepben. (Szabó István: Rokonok, Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?)

Kései pályájának egy pontján Szepes Mária: A vörös oroszlán című misztikus regényének monodráma-változatában léphetett színpadra.[27] (A 2007-ben elhunyt írónőhöz kölcsönös tisztelet és mély barátság fűzte.)

A rádiójáték műfajában is új lehetőségekhez jutott. Szobotka Tibor: Megbízható úriember című regényének feldolgozásában Miss Higgins szerepét osztották rá.[28]

A Barátok közt című szappanoperában elvállalta egy Alzheimer-kóros nagymama, Gitta néni szerepét.[29] A felkérésre azért mondott igent, mert komoly színészi kihívásnak tartotta a szellemi leépülés hiteles megjelenítését, illetőleg izgatta az is, hogyan alakul az e betegségben szenvedő, előbb-utóbb óhatatlanul is kiszolgáltatott helyzetbe kerülő emberek sorsa.

2015 decemberében egy előadás alatt baleset érte, csípőcsont-törést szenvedett.[30] Felépülése 9 hónapig tartott.[31] Utoljára a Pesti Színházban a 2018. március 2-án bemutatott A félkegyelmű című előadásban lépett színpadra, majd egy elhúzódó betegség miatt lemondta szerepeit. Később férje betegsége gátolta meg abban, hogy visszatérjen a színpadra.[32][33] Élete utolsó szakaszában súlyos tüdőbetegségben (legionáriusbetegség) szenvedett.[34][35]

2021. október 22-én pesthidegkúti otthonában, szerettei körében hunyt el.[36]

Személyisége szerkesztés

Kovács István számára – akivel mind a Kárpáthy Zoltán, mind pedig az Egri csillagok című filmekben szerelmespárt alakítottak – Venczel Vera igen sokat jelentett. „Fantasztikus ember volt, egy aggódó, kedves, csupaszív teremtés, aki mindenkivel nyitott és barátságos volt. A halál megszépíti az emlékeket, de Veráról soha semmi rosszat nem lehetne mondani, mivel valóban egy csodás ember volt."[37]

Másik pályatársa, Lukács Sándor pedig Csokonai Vitéz Mihály híres verssorát megfordítva így jellemezte: "Venczel Vera egy égiekkel játszó, földi tünemény volt."[38] Lukács Sándor azt is kiemelte, hogy utolsó nagy szerepében: a Vörös oroszlánban is megőrizte drámai erejét, katarzisteremtő képességét.

„Mintha csak azért született volna, hogy általa életre keljenek a csodálatos Gárdonyi-, Mikszáth-, Móricz- és Jókai-hősnők, az írói képzelet szivárványfátylából szőtt idealizált nőalakok, amilyenek a valóságban nincsenek is talán, vagy olyan ritkán születnek meg. Törékeny, filigrán, légies tünemény. Minden évszázadban ilyen csoda csak egyszer születik!” ­– emlékezett rá vissza ezekkel a szavakkal Felvidéki Judit tévéfilmrendező, akinek több filmjében is szerepelt.[39]

Pilinszky Jánossal ápolt barátsága szerkesztés

A legendás barátságról Venczel Vera így nyilatkozott egy interjújában:[40] A nyár című darabban látott először, ez lett volna a Pesti Színház első bemutatója, de érthetetlennek találták, így csak a második lett. Előadás után beültünk az Anna presszóba. Sokszor megnézte még, nagyon szerette. Rengeteget kaptam tőle, sok emberre, művészre, műre hívta fel a figyelmemet. Sok írását elsőként olvashattam."

Egy másik interjúban Venczel Vera azt is elmondja, hogy Pilinszky az otthonába is meghívta, sokat beszélgettek, közben zenét hallgattak. "Egyik nagy ajándéka az életemnek, amikor eljött a Gyerekszínházba megnézni testvérével a Twist Olivért. Kerényi Imre rendezte, Ötvös Péter a zenéjét szerezte. Erről az előadásról egy nagyon szép, emlékezetes írást küldött az Új Emberbe."[41]

Venczel Vera Pilinszkyhez írott levelei megőrződtek a költő hagyatékában.

Fontosabb színházi szerepei szerkesztés

Filmjei szerkesztés

Mozifilmek szerkesztés

Tévéfilmek szerkesztés

  • Egy csónak visszafordul (1963)
  • Muzsikus Péter kalandjai (1966)
  • Kérdések a szerelemről (1967)
  • Három találkozás (1968)
  • Az ajtó (1969)
  • Voronyezs (1969)
  • Egy önérzet története (1969)
  • A régi nyár (1970)
  • Pillangó (1970)
  • Tündérlaki lányok (1970)
  • Nyitott könyv – Mi van Verával? (1970)
  • Áradat (1971)
  • A fekete város 1-7. (1971)
  • Minden kilométerkőnél (1971)
  • Egy óra múlva itt vagyok… (1971-1974)
  • A tűz balladája (1972)
  • A város arca (1972)
  • Az ön számlájára ment (1972)
  • Lauterburg városparancsnoka (1973)
  • Veszélyes övezet (1973)
  • Irgalom 1-6. (1973)
  • Szeptember végén (1973)
  • Találkoztam valakivel (1973)
  • Átmenő forgalom (1974)
  • Néró, a véres költő (197?)
  • Veszélyes forduló (1974)
  • Kaputt (1974)
  • Szörnyeteg (1974)
  • Ida regénye (1974)
  • A méla Tempefői (1975)
  • Svédcsavar (1975)
  • Az orchideák bolygója (1976)
  • Ady novellák (1977)
  • Az igazmondó – Emlékműsor Muharay Elemérről (1977)
  • Nyitott könyv – Lány az uszodából (1977)
  • Nyitott könyv – Sári-gyöp (1978)
  • A képmutatás szépségei (1978)
  • Nyitott könyv – A százegyedik történet (1978)
  • Vakáció a halott utcában (1978)
  • Teréz (1978)
  • Az aula (1978)
  • Családi kör (1979)
  • Szent színpad (1980)
  • Tessék engem elrabolni (1980)
  • Csere (1981)
  • Védtelen utazók (1981)
  • A szerencsétlen flótás (1981)
  • Glória (1982)
  • Kortársunk: Jókai Anna (1982)
  • Festett egek (1982)
  • Soror Dolorosa (1982)
  • Fehér rozsda (1982)
  • A fekete császár (1982)
  • Liszt Ferenc 1-16. (1982)
  • A sárkány menyegzője (1983)
  • Hetedik év (1983)
  • In memoriam Ö.I. (1983)
  • Holnap kupaszerda (1984)
  • Tériszony (1984)
  • Egy óra Nemes Nagy Ágnessel (1984)
  • Torquato Tasso (1984)
  • Rapszódia egy őszi kertben (1985)
  • Egy lócsiszár virágvasárnapja (1985)
  • Nóra (1985)
  • Csak a testvérem (1986)
  • A magyar puszta – narrátor (1986)
  • Fekete császár (1986)
  • Egy gazdag hölgy szeszélye (1986)
  • Hajnali párbeszéd (1987)
  • Az öreg tekintetes (1987)
  • Budapesti mesék (1987)
  • A veszedelem (1989)
  • Freytág testvérek (1989)
  • Levelek a zárdából (1989)
  • Cikász és a hallópálmák (1990)
  • Édes Anna (1990)
  • Szonatina egy páváért (1990)
  • Jónás könyve (1992)
  • István király (1992)
  • Julianus barát 1-3. (1992)
  • A gránitszirtek szigetén – narrátor (1992)
  • Családi kör – Krémes zabáló (1994)
  • Perbe fogott szavak (1995)
  • Barátok közt (2005, 2007)
  • 200 első randi (2019)

Hangjátékok szerkesztés

  • Lope de Vega: A hős falu (1971)
  • Döblin, Alfred: Berlin-Alexanderplatz (1973)
  • Karinthy Frigyes: Hannibál és társai (1974)
  • Cepceková, Elena: Vadszegfű a domboldalon (1975)
  • Az ember hivattatása – misztérium (1976)
  • „Kék, tavaszi fátyol” (1976)
  • Kolozsvári Grandpierre Emil: Négy-öt magyar összehajol (1976)
  • Eötvös József: Éljen az egyenlőség! (1977)
  • Fekete gyémántok (1977) Evila
  • Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (1977)
  • Leonov, Leonyid: Jevgenyija Ivanovna (1977)
  • Mándy Iván: Játék a téren (1977)
  • Fontane, Theodor: Effi Briest (1979)
  • Ryum, Ulla: A félbeszakadt előadás (1979)
  • Szabó Magda: Születésnap (1980)
  • Josef és Carel Capek: Rovarok (1981)
  • Csetényi Anikó: A sátor (1983)
  • Hamupipőke (1983) – mostohanővér
  • Vercors: Mesék borogatás közben (1983)
  • Wallace, Edgar: Fecsegő felügyelő esetei (1984)
  • Remenyik Zsigmond: Kard és kocka (1985)
  • Kapecz zsuzsa: Az álmok köntöse (1990)
  • Szepes Mária: Lázadó szerepek (1990)
  • Kaffka Margit: Marie a kis hajó (1992)
  • Páskándi Géza: A szalmabábuk lázadása (1999) Eszter
  • Örkény István: Rózsakiállítás (2014)

Szinkronszerepei szerkesztés

Cd-k, hangoskönyvek szerkesztés

  • Szepes Mária: Pöttyös Panni

Díjai, elismerései szerkesztés

 
Venczel Vera a Szepes Mária díjjal, Bodor Böbével, Lőrinczy Attilával és a Szepes Mária Alapítvány elnökével, Almási Csabával

Könyvek róla szerkesztés

  • Siklós Endre: A színpad örök játékosa, Venczel Vera, Püski Kiadó, Budapest (2021)

Emlékezete szerkesztés

  • Somogyi József és Csermák Ferenc[47] szoborportrét, Gyémánt László pedig festményt készített róla.[48]
  • 2022-ben özvegye díjat alapított az emlékére. A díjjal minden páros évben az évad legjobb díszlettervezőjét, páratlan évben a legjobb jelmeztervezőjét jutalmazzák. [49]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 9.)
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Česko-Slovenská filmová databáze (cseh nyelven), 2001
  4. Freebase-adatdump. Google
  5. https://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/venczel-vera-gyasz-halal-emlekezes-betegseg-uzenet/207bpqj
  6. Hot!/Lőrincz Lili: 40 éve házas! Venczel Vera, az Egri csillagok Vicája magánéletéről mesélt (magyar nyelven). femina.hu, 2012. október 26. (Hozzáférés: 2016. június 4.)
  7. Ferenczy Noémi-díjas formatervező és grafikus.
  8. A Vígszínház honlapján Venczel Vera pályájáról adott összefoglaló
  9. Venczel Vera 70; a Cultura Magazin cikke a 70 esztendős művésznőről
  10. Az RTV című tévéműsor 1964. október 7-ei száma - megtalálható benne az Egy csónak visszafordul című film
  11. „Teherbírása ösztönös kedvességgel és szerénységgel párosult” – Venczel Verára emlékezünk; Színház című folyóirat; 2022. október 22.
  12. Venczel Vera Weingarten: A nyár című darabjának női főszerepében partnereivel: Tohamek Nándorral, Tordy Gézával és Tahi Tóth Lászlóval - 1967. szeptember 20-án készült fotó
  13. Molnár Gál Péter: Mézbe mártott tollal - Venczel Vera gazdag ősze című cikke (újraközli: Venczel Vera hivatalos oldala)
  14. Az "Én hinni, a hinni szeretném" kezdetű dal a Csak egy telefon című filmből Venczel Vera előadásában
  15. Koltai Tamás Venczel Vera Szonyájáról (Csehov: Ványa bácsi)
  16. Kritikák Venczel Vera Nelájáról (Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága) - forrás: Venczel Vera hivatalos oldala
  17. Venczel Vera egyik leghíresebb szerepéről: Garcia Lorca Bernarda Alba háza című darabjának Adelájárál írta a kritika (forrás: Venczel Vera hivatalos oldala)
  18. Venczel Vera, akibe egy ország volt menthetetlenül szerelmes; Juhász Dósa János írása a ma7.sk-n; 2021. október 27.
  19. Szerencsés embernek érzi magát, mert rengeteg ajándékot kapott az élettől; Juhász Dósa János cikke az Új Szó 2009. július 17.
  20. Szerencsés embernek érzi magát, mert rengeteg ajándékot kapott az élettől; Juhász Dósa János az Új Szóban megjelent írása; 2009. július 17.
  21. Az Ida regénye című film adatlapja a Nemzeti Audiovizuális Archívumban
  22. Pap Károly: Szent színpad - fotók
  23. Felvidéki Judit: Századpördítő óriáskerék (3); Városi Kurír, 2018, február 25.
  24. Verocska, az én Venczel Verám; Felvidéki Judit írása a Hírklikkben, 2021. október 24.
  25. A Nóra című tévéfilm képanyaga és kritikai fogadtatása
  26. Venczel Vera rádiószerepléseinek adatai a Venczel Verának szentelt honlapon
  27. Szepes Mária: A vörös oroszlán című műve a Vígszínház műsorán; a monodrámát előadja: Venczel Vera
  28. A Szobotka Tibor: Megbízható úriember című regényéből készült rádióadaptáció szereposztása
  29. Isten hozta, Ágika című cikk a Nógrád megyei Hírlapban; írta: Szabó Andrea; megjelent: 2005. szeptember 6.
  30. Venczel Verát előadás közben érte súlyos baleset
  31. Elárulta, mitől retteg Venczel Vera”, Blikk.hu, 2017. január 30. (Hozzáférés ideje: 2018. március 5.) (hu-HU nyelvű) 
  32. Violetta, Orbán: Venczel Verát emiatt nem láthatjuk jó ideje színpadon - Elárulta az okát (magyar nyelven). femina.hu, 2019. április 8. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
  33. BorsOnline: Férje betegsége tartja távol a színpadtól Venczel Verát | BorsOnline (magyar nyelven). www.borsonline.hu. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
  34. Zrt, HVG Kiadó: „Csodás, jó lélek volt, egy tiszta lány” – így emlékeznek Venczel Verára a pályatársai (magyar nyelven). hvg.hu, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2021. október 25.)
  35. Kiderült, miért nem temette el a családja Venczel Verát (magyar nyelven). 168.hu. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
  36. Elhunyt Venczel Vera vigszinhaz.hu
  37. "Csodás, jó lélek volt, egy tiszta lány" - így emlékeznek Venczel Verára a pályatársai;; HVG, 2021. október 25.
  38. Venczel Vera égiekkel játszó, földi tünemény volt - Lukács Sándor emlékezik; atempo.sk; 2021. november 1.
  39. A színpad örök játékosa: Venczel Vera; Bodnár Dániel cikke a Magyar Kurírban; 2022. június 27.
  40. "Egyedül születünk és egyedül halunk meg" - D. Magyari Imre interjúja Venczel Verával
  41. Aki az Úr tenyerében van… telefonos beszélgetés Venczel Vera színművésszel; Siklós Endre interjúja a minalunk.hu-n; 2021. március 3.
  42. Venczel Vera és Bodor Böbe veheti át elsőként a Szepes Mária-díjat. www.ma.hu (2014. december 15.) (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  43. Kubik Anna és Venczel Vera kapják idén a Tolnay Klári Művészeti díjakat. [2016. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 16.)
  44. Exxite. „Venczel Vera aranydiplomát kapott :: Vígszínház” (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 20.) (magyar nyelvű) 
  45. Ők kapták az idei Prima Primissima díjakat origo.hu
  46. Budai Lívia, Vencel Vera, Dobos Imre és Fekete Győr István az MMA kitüntetettjei között (magyar nyelven). Papageno, 2021. október 18. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
  47. Csermák Ferenc szoborportréja Venczel Vera hivatalos honlapján
  48. Venczel Vera a Barátok közt című szappanoperában vállalt szerepéről beszél; eredeti forrás: Csontos Tibor - Vasárnap reggel; másodközlés: Venczel Vera-honlap
  49. Archivált másolat. [2022. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 17.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés