Vende Ernő

(1861–1933) magyar író, műfordító, pedagógus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. január 15.

Vende Ernő, születési nevén Hirschler Áron[1] (Pápa, 1861. november 28.Budapest, 1933. november 27.)[2] író, műfordító, pedagógus, Vende Aladár (1856–1927) újságíró, lapszerkesztő testvére.

Vende Ernő
SzületettHirschler Áron
1861. november 28.
Pápa
Elhunyt1933. november 27. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • fordító
  • tanár
SablonWikidataSegítség

Hirschler Lipót és Fleischmann Sarolta fiaként született. Tanulmányait a Pannonhalmi Szent Benedekrend Pápai Kisgimnáziumában (1871–1877), majd a Pápai Reformált Főiskolán végezte. Két évig a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult, majd a Bölcsészettudományi Kar hallgatója lett. Itteni tanulmányai végeztével a Bécsi Egyetemre ment, ahol német irodalmi és műtörténelmi előadásokat hallgatott. 1890-ben letette a tanári alapvizsgát és a következő évtől a Kegyes-tanítórendek vezetése alatt álló Pozsonyszentgyörgyi Római Katolikus Gimnázium helyettes tanára lett, s magyar, latin és német nyelvet tanított. 1894-től 1900-ig a budapesti Rőser-féle kereskedelmi iskolánál helyezkedett el mint helyettes. 1900-ban magyar és német nyelvből oklevelet szerzett. Ugyanezen év szeptemberétől a Lőcsei Magyar Királyi Állami Főreáliskolában nyert alkalmazást mint rendes tanár. Hatévi felvidéki tartózkodás után kinevezték a Pécsi Állami Főreáliskola tanárává. Mintegy negyedszázadon keresztül oktatott Pécsett.

A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Felesége Kaiser Renée (Renáta) volt.

Gyermekei:

  • Vende Aladár (1895–1897)
  • Vende János (1898–?) orvos
  • Vende Lili, férjezett Dormuth Istvánné
  • A beteg Henrik. Költői beszély, Hartmann von Aue-től, középfelnémetből ford. és Az Armer Heinrich a világirodalomban. Budapest, 1893. (Előbb a szent-györgyi főgymnasium 1893. Értesítőjében. Ism. Egyet. Philol. Közlöny.).
  • Szemléleti képek a magyar irodalomtörténet tanításához. Budapest, 1904. (Ism. Tanáregylet Közlönye.).
  • A szavalás művészete. Pécs, 1907. (Ism. M. Paedagogia, Tanáregylet Közlönye 1908).
  • Rákóczi versek. II. Rákóczi Ferenczről szóló költemények. Összeállította és bevezetéssel ellátta. Budapest, év n. (M. Könyvtár 462-463.)
  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 64907/1887. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1887. év 5. oldal 2. sor
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 413/1933. folyószáma alatt.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998

További információk

szerkesztés
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. ISBN 978-963-06-7920-6
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7